"Ebben a demográfiai helyzetben, amikor nincsen gyerek, szerintem a legutolsó réteg, amihez hozzá lehet nyúlni, az a gyerekek, a gyereket vállaló családok és a kisgyerekes családoké. (...) Kár lenne, hogyha doktriner elképzelések lennének arról, hogy mikor kell visszamenni az anyának dolgozni, és vajon a gyereknek jó-e a bölcsőde meg a közösség". Mindezt Sólyom László államfő mondta Bajnai Gordon első, nála tett miniszterelnöki látogatása után.

Az anyasági támogatások és a szülések száma közti összefüggésről, illetve a női munkavállalásról kevés a valós információ. Ennek egyik oka, hogy nincsenek hatásvizsgálatok a munkától tartósan távol maradó nők visszailleszkedéséről. Ugyanígy: alig vannak ismereteink arról, hogy a gyerekek fejlődésére milyen hatással van a tartósan otthon maradó, a lassacskán minden piaci esélyét elveszítő, vagy épp a túl korán munkába álló anya.

Ezért fontosak az olyan kutatások, mint amilyenre a Növekvő Hold Alapítvány és a Babafalva, kismamáknak szóló internetes újság hívta a kismamákat. A portálra kitett kérdőívet internethasználó, így valószínűsíthetően leginkább a középosztályhoz tartozó kismamák töltötték ki. 86 százalékuk egyértelművé tette: ha a gyed és a gyes időszaka rövidül, az befolyásolja szülési kedvét. Fontos megállapításokat tesz Gábos András és Gál Róbert Iván, a Tárki két kutatója egy Kézdi Gábor közgazdásszal írt közös cikkben, amelyben összevetették az elmúlt 56 év termelékenységi mutatóit a nyugdíjakra és a családtámogatásokra kifizetett összegekkel. Azt írják, hogy ha most a kétszeresére emelnék a készpénzes családtámogatások összegét, az nem eredményezne többet a mostani 1,3-as gyerekszám 1,6-ra növekedésénél. (Gábos-Gál-Kézdi: Birth order of child-related benefits and pensions - 2009).

Hasonlóképpen Köllő János közgazdász egy tanulmányában azt írja: e tekintetben kevésbé hatnak a készpénzes ellátások. Azt is kimutatta, hogy ha a gyes időtartamát csökkentenék, az elsősorban az alacsony iskolázottságú és ezért nagy munkaerő-piaci hátrányokkal küszködő nőknek jelentene nagyobb késztetést és esélyt a munkába való visszatérésre. (Bálint Mónika-Köllő János: A gyermeknevelési támogatások munkaerő-piaci hatásai. Esély, 2008. január)

A gyest 1967-ben, a gyedet 1984-ben vezették be. Ennek elsősorban munkaerő-piaci okai voltak: a szocializmus extenzív időszakát felváltotta a pangás, és a kapun belüli munkanélküliséget mérsékelték az anyasági támogatások bevezetésével. A Bokros-csomag időszakát leszámítva (ekkor törölték el átmenetileg a drágább gyedet, míg a gyesnél bevezették a rászorultság elvét) ez a rendszer működik.

A nyilvánosság politikai terében az utóbbi időkben leggyakrabban a volt miniszterelnök felesége, Dobrev Klára állt ki amellett, hogy az anyák hosszan elnyúló otthonléte, a munkaerőpiac előítéletessége kedvezőtlenül hat a további szülési kedvre. Egy tavalyi tanulmányában (Anyák a munkaerőpiacon. Mozgó Világ 2008. december) úgy érvel, hogy harminc évvel ezelőtt valóban azokban az országokban született több gyerek, ahol a nők otthon maradtak, de ma már ez fordított. Ott magasabb a termékenység, ahol a hagyományos családmodell felbomlóban van, az apákat bevonják a gyerekek körüli teendőkbe, az anyák életének fontos része a munka, és nem ütköznek a munkaadók részéről a Magyarországon jól ismert sztereotípiákba (kisgyerekes anya rossz munkaerő). És ahol van elég óvoda, bölcsőde.

A legfejlettebb országokat tömörítő OECD Családi Adattára szerint Magyarország rendkívül hosszú ideig fizeti a kisgyerekes szülők távollétét a munkaerőpiactól - az átlag háromszorosát költjük erre. A háromévesnél fiatalabb gyerekek csupán néhány százaléka jár bölcsődébe, holott az uniós irányelv harminc százalék. És egy másik sokkoló adat: a tagországok közül nálunk a legalacsonyabb a kétévesnél kisebb gyerekeket nevelő anyák foglalkoztatási szintje, a három és öt év közötti gyereket nevelők közt pedig a második legalacsonyabb. Ez nem csupán a szocializmusból örökölt családtámogatási rendszer, illetve a bölcsődei hálózat leépülésének következménye - az emberek is úgy tartják jónak, ha a gyerek hároméves koráig az anyjával marad. Erről tanúskodik a Szonda Ipsos tavalyi kutatása is, amely azt igazolja, hogy a megkérdezettek döntő többsége a szülési kedv növekedését a támogatások (gyes, gyed) összegének és időtartamának növelésétől várja. Sőt, a lakosság negyede még óvodáskorban is az anyja mellett érezné biztonságban a gyereket. Mindez szöges ellentétben áll azoknak az országoknak a tapasztalataival, amelyekben nő a szülési kedv. Ellentmond továbbá azoknak a számításoknak, amelyek szerint nem csak a készpénzes ellátások határozzák meg a gyerekvállalási kedvet. Továbbá: angol és amerikai (ezekben az országokban nem ritka, hogy hat-tizenkét hét után már visszamennek a nők dolgozni) felmérések azt mutatják, hogy a szülés utáni korai visszatérés csak akkor látszik meg a gyereken, ha az anya a kicsi egyéves kora előtt ment vissza dolgozni. Ezek alapján, ha egyéves korig járna a gyed, és az anyának vissza kellene mennie dolgozni, ez nem befolyásolná hátrányosan a gyerekek fejlődését.

Az ellátórendszer bőkezűsége és a bölcsődei férőhelyek szűkössége miatt azonban az anyák átlagosan négy évig vannak távol a munkától (két gyereknél majdnem hat évig). Ha egyáltalán sikerül visszakerülniük a munkába, a kisgyerekesek majdnem harmadával kevesebbet keresnek, mint amennyit ugyanazért a munkáért férfi kollégájuk kap.

A válság miatt várható anyasági ellátások időtartamának csökkentése ellen mégis egységbe tömörültek a feminista, illetve a női érdekeket védő szervezetek. A múlt héten kiadott petíciójuk szerint a gyed lerövidítése "megőrzi az eddigiek nőkre diszkriminatív rendszerét" és "növeli a nők és gyermekek elszegényedését".

Adamik Mária szociológus, az ELTE Gender Studies Központjának vezetője szerint e petíció a feministák és a középosztálybeli nőszervezetek összefogásának eddig példa nélküli kordokumentuma.

- A tiltakozás szövege feszül az ellentmondásoktól. Hiába jelennek meg benne a jellegzetesen feminista elvárások - a foglalkoztatás, a gyermekintézmények, a férfiak felelősségvállalása -, mégis az látszik, mintha lemondtak volna arról, hogy ezek valaha teljesíthetőek is lesznek. Így beérik az alsóbb osztályokkal szolidaritást nem mutató középosztálybeli nők követeléseinek támogatásával - mondja.

Antropológiai jellemzők és kulturális szokások összetett módon hatnak a gyerekvállalásra. Nem állítható tehát bizonyosan, hogy a támogatások időtartamának tervezett rövidítése önmagában kedvezőtlen hatású lenne. Valószínűsíthető ugyanakkor, hogy kedvezőtlen lesz, ha nem társul intézményfejlesztéssel. Abban viszont nemtől függetlenül valamennyi kutató egyetért: a nők döntésében nagy szerepe van annak, mennyire számíthatnak a férfiakra, és annak is, hogy egyenjogúnak érzik-e magukat.