- A szakszervezetek azzal, hogy tüntetéseket, sztrájkokat szerveznek, önmaguk legitimitását keresik?

- Minden szervezetnek szüksége van arra, hogy időnként saját magát is megerősítse, törekvéseit, támogatottságát jelezze. A munkaköri leírásomban benne van, hogy tömegnek kell látszanom. Egy szakszervezet nem tud úgy működni, hogy csak a vezetőik szerepelnek, időnként meg kell mutatnia a támogatottságát. Fontosnak tartom, hogy Zalaegerszegtől Záhonyig mindenhonnan jöjjenek el ma a munkavállalók a Kossuth térre megmutatni, hogy szolidárisak vagyunk egymással.

- Mind a hat szakszervezeti szövetség mozgósította tagságát, hogy tiltakozzanak a megszorítások ellen. Nem bíztak az egyeztetésben?

Pataky Péter

- Súlyos gondnak érzem, hogy a politika fontosabbnak tartja a hatalmi játszmákat, mint azt, hogy az országon segítsen. Ezt akkor is így gondolom, ha olyan megközelítésben hangzik is ez el, hogy a stabilitást jobban szolgálná az előre hozott választás. Az MSZOSZ nem szorgalmazza az előre hozott választást, mi nem ebben látjuk a bizalom megteremtésének garanciáját. Egy ilyen válsághelyzetre egy ország úgy is reagálhat, hogy a politikai és társadalmi erők összefognak, és az alapkérdésekben igyekeznek megállapodni. Ennek lenne stabilizáló üzenete.

- A politikának nincs ilyen szándéka. Most a szakszervezetek is tovább gerjesztik a feszültséget?

- Magyarországon alkotmányos kormány van. A szakszervezet a mindenkori kormány tárgyalópartnere. Van egy kiépült, működő érdekegyeztető intézményrendszerünk, és ennek nemcsak formálisan kell működnie, hanem tartalmilag is. De ha a tárgyalások elakadnak, a szakszervezetek élhetnek a nyomásgyakorlás törvényes eszközeivel. Ezt tesszük. A válságkezeléssel kapcsolatos álláspontunkra a különböző tárgyalóasztaloknál nem kaptunk olyan visszajelzéseket, amelyek azt mutatták volna, hogy eredményt érhetünk el. Ezért gondoltuk azt, hogy elérkezett az idő a nyomásgyakorlás bevetésére, miközben természetesen tárgyalni akarunk a kormányprogramról, és megállapodásokkal szeretnénk eredményt elérni. Az erőnk, a támogatottságunk megmutatására már csak azért is szükség van, mert a "másik oldalról" elég komoly erők jelennek meg a saját érdekükben.

- Kikre céloz?

- A pénzügyi szférára, a tulajdonosokra, a külföldi és a hazai nagyvállalkozókra, akik eddig is képesek voltak erőteljesen megjeleníteni saját érdekeiket, s nem jelenik meg a "mi oldalunk", a bérből és fizetésből élők, a családok érdeke. A most formálódó programok mögött a Reformszövetség elképzelései vannak, amely nem számol a társadalmi következményekkel. A testület szerint jelentősen csökkenteni kell a munkabérre rakódó és a munkáltató által fizetendő járulékokat, mert az majd munkahelyet teremt, s a válságot is lehet kezelni. A szakszervezetek szerint viszont önmagában ez a lépés nem teremt munkahelyet. Ez önmagában a vállalkozások jövedelmét javítja, de nincs garancia arra, hogy a munkavállaló is érezheti a kedvező hatását. Úgy véljük, csak akkor van értelme otthagyni a pénzt a tulajdonosnál, a munkáltatónál, ha azt munkahelyteremtésre, fejlesztésre, piacnövelésre fordítják.

- A leendő munkaügyi miniszter Herczog László. Befolyásolja az ő személye a tárgyalások menetét?

- Az ő személyében látok garanciát arra, hogy valódi tárgyalásokat lehet majd folytatni a munkaügyi és szociális kérdésekről, hiszen tapasztalatai alapján reálisan látja a helyzetet, ugyanakkor a korlátokat is. Nincs ma az a foglalkoztatáspolitikai eszköz, ami önmagában munkahelyet tud teremteni. Ezzel mi is tisztában vagyunk.

- A Ligához tartozó szakszervezetek a hónap utolsó napjára sztrájkot is hirdettek. Az MSZOSZ tagszervezetei nem csatlakoznak az akcióhoz. Ezt már önök is felelőtlenségnek gondolják?

- A sztrájk alapvetően a gazdasági érdekérvényesítés, az érdekharc legerősebb eszköze. Azzal próbál eredményt elérni, hogy a tulajdonosnak, a munkáltatónak erős gazdasági hátrányt okoz azzal, ha megállítja a munkát. Mi a kormánnyal vitatkozunk. Az MSZOSZ döntően a magánszférában működő cégek munkavállalóit tömöríti. Az utóbbi időszakban egy sor olyan megállapodást kötöttünk helyi szinteken, amelyeknél a munkahelyek megmentése volt az elsődleges cél, elfogadva azt, hogy ez jövedelemcsökkenéssel jár. Ebben a helyzetben egy sztrájk értelmezhetetlen a konkrét munkahelyeken. A vasút állami közszolgáltató, a MÁV-nál működő szakszervezeteknek el kell dönteniük, hogy az őket érintő ügyekben kit tekintenek partnernek. A VDSZSZ valamennyi szakszervezetet felszólította, hogy csatlakozzanak az április 30-i vasutassztrájkhoz. E felhívást nem lehet másként értelmezni, mint hogy politikai sztrájkot hirdet, s ez független attól, hogy a konkrét munkáltató milyen helyzetben van. Ez a felhívás azt jelenti: olyan az általános helyzet, amiről minden magyar munkavállaló úgy érzi, hogy ez tarthatatlan, ezért sztrájkolni is hajlandó. Az ágazati és munkahelyi tisztségviselőink szerint nincs ilyen helyzet Magyarországon.

- Az MSZOSZ nem túl türelmetlen? Hiszen csak a héten tette le hivatali esküjét az új miniszterelnök, és tegnap tartotta első ülését a kormány, mégis, már most utcára vonulnak.

- Világossá kell tennünk az elvárásunkat, azt, hogy a kormány vegye komolyan a munkavállalókat, s az érdekegyeztetés fórumain induljon érdemi tárgyalás a szociális partnerekkel a társadalom különböző csoportjait, közöttük a munkavállalókat érintő kérdésekről a kormányzati elképzelések véglegesítése előtt.

- Féken tudják tartani egy ekkora demonstráción az indulatokat?

- Sokat számít, milyen az alaphangulat. Egy tisztességes szakszervezeti megmozdulás minden megjelenési formája, a jelszavak, a transzparensek, a zászlók kifejezik a békés tüntetés szándékát. De felkészültünk arra, hogy a "nemkívánatos vendégeket" rendezőink, a felkért hivatásos biztonsági cégek alkalmazottai eltávolítsák. A rendőri biztosításról pedig egyeztettünk.