A kiválasztás felületessége zavar, az viszont némi optimizmussal tölt el, hogy a jelöltnek le kellett lépnie a színről, miután kiderült, hogy politikai értelemben alkalmatlan a poszt betöltésére.

Egy kormányfőnek kétségkívül kellemetlen, ha egyik jelöltjéről kiderül, hogy előéletének sötét foltja miatt nyilvánvalóan nem töltheti be a miniszteri posztot. Ez azonban mindenképpen a kisebbik rossz. A nagyobbik ugyanis az, ha ezek után mégis miniszter lesz az illető. Az kifejezetten kívánatos, hogy egy miniszterjelöltet azonnal szétszed a sajtó és az ellenzék. Ez a demokrácia természetes immunreakciója. Már ahol. De ahol igen, ott éppen a demokrácia erejét mutatja, ha egy jelölt előélete miatt nem foglalhatja el a posztját. Aligha gondoljuk, hogy Amerika vagy Barack Obama gyengébbé vált volna attól, hogy több miniszterjelöltnek is visszavonulót kellett fújni. Ebből a szempontból kicsit már Amerikának érezhetjük magunkat Vahl Tamás gyors visszalépése láttán. Az már slamposan amerikai, hogy gazdasági miniszterjelöltté válhatott, miközben kiválasztói előtt is ismert lehetett, hogy a korábban általa irányított céget az államot megkárosító kartellek miatt többször elmarasztalta a versenyhivatal.

Az történt, aminek mindig történnie kellene - nyugtázhatnánk gyorsan túllendülve az ügyön, ha éppen nem olyan kormány alakulna, amelynek kulcspozícióiba minden korábbinál több nem politikus kerül. Akik valójában most esnek át a nyilvánosság szűrőjén, hiszen eddigi életútjuk során nem úgy mérlegelték cselekedeteiket, hogy azok lehetővé teszik-e később a miniszteri kinevezésüket. Egy menedzsert más mércével mér a cégvilág, karrierje esetleg éppen attól kap lendületet, amiért politikai szerepvállalása később lehetetlenné válik. Ugyanazért a cselekedetért megtapsolhatják a cég tulajdonosai, később pedig elmarasztalhatja a közvélemény. Még ha politikai szerepvállalása nem válik is lehetetlenné, múltja végigkíséri. A Parlament elé terelt libákra látó új miniszterelnök ezt kellő átéléssel mérlegelheti tárcavezetői kiválasztásakor.

Nem könnyű minden gyanú felett álló, erkölcsileg feddhetetlen minisztert találni azok között, akik a rendszerváltás óta Magyarországon cégeket irányítottak - úgy ezt nem nagyon lehetett, pláne sikerrel. De nem sokkal nehezebb feladat, mint feddhetetlen, minden gyanú felett álló politikust találni a rendszerváltás óta erre szegődők közül. Mert egyszerre tisztának és politikusnak maradni sem volt könnyebb. Legfeljebb, ha valaki jól tűrte, hogy hülyének nézik - ahogy egy etikus, a törvényeket betartó, az adókat nem elkerülő cégvezetőt is.

Jó lenne soha többé nem engedni a Vahl Tamásnak felállított mércéből. Csak akkor fel kell nőnie egy új generációnak, mire kormányt tudunk alakítani. Annyi időnk pedig sajnos nincs. Könnyű azt mondani, hogy a kormány tagja legyen okos, bátor és gerinces - hirtelenjében nekem is csak Batman jut eszembe.