Amikor még 'TITOK' volt a jelszó...

"Ha valaki nem egy, hanem több horcruxot készít, a többszöri csonkítástól a veszély sokszorosára fokozódik." (Wikipédia: Horcrux)

Kedves Uj Péter!

Talán meglepő a cím, de biztosan érteni fogod. A magyar internet hajnalán szinte mindenki ismert mindenkit. Közös levelezőszervert használtunk. Örültünk, hogy kapcsolatot tarthattunk egymással és a világgal szabadon. Annyira megbíztunk egymásban, hogy lehetett körlevelet is küldeni mindenkinek. Mindannyian tudtuk, hogy ez nem teljesen ildomos, de a szükség nagy úr volt, ha egy tanársegédnek alig használt babakocsira volt szüksége Nyíregyházán, mert újra nem tellett. Így nem is volt szükség "fair use policy"-ra sem.

Ez a szép új világ aztán kezdett elromlani. Megjelentek azok a körlevelek, amelyek már nem viccek vagy segítségkérések voltak. Volt, aki erőszakkal be akart másokat rángatni "az évszázad MLM-üzletébe", volt, aki piramisjátékot akart játszani, és volt, aki más nevében belépve, hamisított e-mailben ajánlott fel szexuális szolgáltatásokat. Ez már nagyon buta vicc volt.

Addig mindenki elfogadta, hogy amikor a rendszer jelszót kér, elég bepötyögni, hogy "TITOK". Ennek véget kellett vetni - mindenkinél kötelezővé vált a jelszóváltás, hosszú órákat töltöttünk el azzal, hogy megalkossuk a hálózat használati etikai szabályzatot.

Majd jött a web. Mi is csináltunk web-site-ot. Túl magasra emeltük a lécet, a saját főiskolánké után egyből a magyar Országgyűlés honlapját készítettük el... Majd 1999-ben megpróbáltuk az állami fő-fő szereplőknek elújságolni, hogy az internet egy jó dolog, ezen keresztül lehetne kapcsolatot tartania az állampolgároknak a különböző hivatalokkal. Páros lábbal rúgtak ki bennünket, hogy majd pont az állam fog egy ilyen múlékony dologgal foglalkozni.

Régen volt. Tíz éve.

Manapság már saját kérésére felmentik annak a cégnek a vezetőjét, amelynél az Ügyfélkapu fejlesztésekor fellépő, emberi mulasztásból fakadó üzemzavar elhárítása túlságosan sokáig tart.

Ma már az idők szava az, hogy az informatikai eszközök használatát meg kell mindenkinek tanulnia, ha nem akarja magát kizárni a társadalomból. A másik oldalról viszont olyan robusztus rendszereket kell építeni, amelyek megvédik a felhasználók adatait egymástól, nem teszi a szakrendszereket kiszolgáltatottá.

Össze lehet ütni egy portált, majd lehet azt működtetni szinte fillérekből. Ha bedől naponta akár többször is, nem nagy baj, majd felkel, leporolja magát, és megy tovább. Az Ügyfélkapu azonban ezt nem teheti meg, itt meg kell felelni a hétszázötvenezer mai és akár a többmilliós holnapi felhasználó elemi biztonsági érdekeinek. Meg kell felelni bizonyos törvényi elvárásoknak. Teljesen jogos volt, hogy Sólyom Lászlóék - a személyes adatvédelem alkotmányos jogát védve - eltörölték a személyi számot mint univerzális azonosítót. Ennek azonban súlyos ára lett. Sok milliárd adófizetői forint. Gondolok itt arra a technikai és üzemeltetési költségre, amely alapján "meg kell erőszakolni" a rendszert, hogy ne sértsünk törvényt. Azokban az európai országokban, ahol megengedett az univerzális személyi azonosító használata, az élet sokkal egyszerűbb.

Sok ezer könyvelő munkája vált hatékonyabbá azáltal, hogy elektronikusan tehetnek eleget a bevallási kötelezettségnek. Tudod, hogy hány millió elektronikus tranzakciót bonyolít le eredményesen az Ügyfélkapu évente? Ne csak az évi milliós nagyságrendű elektronikus levéltömegre gondolj, amely ugyanennyi papírlevél postaköltségét, nyomtatási költségét, újradigitalizálását váltja ki, hanem több százezer ember sorban állását, munkahelyről elkéredzkedését, több millió szabadnapi óráját is. Szerinted ez hány tucat milliárd forintot ér?

Abban teljesen igazad van (Uj Péter: Az Ön részére elküldte?, február 18.), hogy lehetne a rendszer felhasználóbarátságán javítani. Abban viszont tévedsz, hogy vannak "kis ügyek" és "nagy ügyek". Az általad említett üzenet nyilvántartása, letagadhatatlansága, megmásíthatatlansága és sérthetetlensége ugyanolyan fontos, mint bármely személyes adótitkod vagy a szenzitív, egészségügyi adataidról szóló információ. Amiket bizony nem lehet sima
e-mailben elküldeni egyetlen ügyfélnek sem. Aminek hosszabb távú elektronikus dokumentálására pedig nem azért van szükség PDF-formátumra, hogy "valami nagyon szépen rendezett tipográfiai alakzatban" akarjunk valamit megjeleníteni, nem. Hanem azért, mert a hosszabb távú elektronikus dokumentálás céljaira ezt rögzíti az ISO 19005-1:2005 szabvány.

Képzeld el, ha az APEH e-mailben levelezne Veled, és Neked, mondjuk, éppen tele lenne az e-mail-fiókod. A hivatal feladta az ügyfélnek - mossa kezeit -, az ügyfél meg nem kapta meg, pedig a hivatal feladta. El tudod képzelni, hány tízezer jogvitát eredményezne egy ilyen helyzet hónapról hónapra?

Hétszázötvenezer Ügyfélkapu-felhasználó, tehát ügyfél van. Csak az egyszerűség kedvéért, hány verzió: vegyed a hétszázötvenezer faktoriálisát. Az egy irgalmatlanul nagy szám. Mindenki ízlésének nem lehet megfelelni. A feladat az, hogy az állampolgárok nagy biztonsággal tudják használni a rendszert. A bizalom pedig a biztonság függvénye. Az Ügyfélkapu egységes rendszerének több százezer ember szavaz bizalmat napról napra, hétről hétre. Ha szétszabdalnánk szakrendszerekre tárcák, hivatalok, önkormányzatok ezrei szerint, akkor lehet, hogy Te nem egy Központi Rendszertől (ez az a bizonyos "kr", és ma azt írja elő a törvény, hogy csak ez a dokumentum hivatalos) kapnál levelet, hanem ezerfélét mindenhonnan. Több ezer "horcrux"-ra lenne szétszabdalva a Központi Rendszer.

Minden bank és szolgáltató réme az adatvesztés. Nagy-Britanniában a múlt évben szinte minden napra jutott egy-egy nagy botrányt kiváltó adatvesztés, nemhiába került az ország és a hatalmon lévő kormány a kritika kereszttüzébe. A magyar kormányzatot ebből a szempontból senki sem marasztalhatja el. Amire az Ügyfélkapu üzemeltetői nagyon-nagyon vigyáznak, és amire szerencsére a sajtó is azonnal és érzékenyen reagál, az az adatvesztés vagy az adatokkal való visszaélés veszélye, például az illetéktelen adathozzáférés.

Ma már szerencsére elhalt az a korábbi kormányzati törekvés, amelynek köszönhetően a privát szféra megcélozta az (ön)kormányzati adatvagyon másodlagos hasznosítását. Kiderült: a modern államnak igen fontos szerepe van az esélyegyenlőség megteremtésében, a digitális szakadék felszámolásában, az e-kormányzás megvalósításában.

Bízom benne, hogy Te is fontosnak tartod mindezt. Gyere a Magyarország.hu fórumára, ahol felhasználók, könyvelők, vállalkozók naponta vitatják meg az Ügyfélkapu használatával és még sok száz más témával kapcsolatos problémáikat, szólalj meg ott nyilvánosan, állj velük szóba. Azt senki sem ígérheti, hogy minden hibajelzés azonnal orvosolható. Azt meg nem teheti meg senki, hogy a jogszabályok ellenében változtasson a rendszeren. Biztos vagyok abban, hogy Te sem kéred ezt.

A mai szép új világunkban már elképzelhetetlen, hogy "TITOK" volt a jelszó. Ezen régen túl vagyunk. Kedvenc költőm, Arany János sorait idézném neked: "Hajt az idő gyorsan - rendes útján eljár / Ha felülünk, felvesz, ha maradunk, nem vár."

Üdvözlettel,

boditoni

A szerző a kormányzati portál alapító stratégiai igazgatója

Top cikkek
Érdemes elolvasni
1
Vélemény
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.