Ezek igazából mellékes dolgok, nagyrészt a középiskola feladata, hogy elsajátíttassa őket. Az intézmények valójában a szülőket vizsgáztatták már akkor is. A szóbelin kerek perec kiderült ugyanis, mennyire szocializálták élete első évtizedében a gyereküket: tud-e viselkedni, teljesítményt produkálni, tisztelettudóan köszönni, a helyzetnek megfelelően öltözni.

És ez a lényeg. A közpénzből működő önkormányzati iskolarendszerben évtizedek óta azért folyik a versenyfutás, ki szerzi meg a legjobb gyerekanyagot. Diák eleve kevesebb van, mint hely, hát még olyan, aki készen hozza magával a megfelelő motivációt és tanulási készséget, jelenléte tehát békés, eseménymentes iskolai munkát ígér. A tíz-tizenkét éves korban abszolvált felvételik a lehalászást célozták, annak eredményeként pedig kialakult, sőt mára meg is csontosodott az önkormányzati fenntartású, mégis kettős minőségű iskolarendszer. Egy iskolatípus a jó érdekérvényesítő képességű, vagyonosabb rétegnek, egy másik pedig a kevésbé motiváltaknak, a tanulásban nem megkérdőjelezhetetlen értéket látó családok gyermekeinek.

Nincs tehát abban semmi meglepő, hogy ha az oktatási kormányzat megtiltja a szóbeli felvételit, és azt írja elő, hogy csak a központilag szervezett, írásbeli dolgozatok dönthetnek felvett és elutasított között, a legelképesztőbb kiskapukat kezdik nyitogatni az iskolák. "Előkészítőt" indítanak, önéletrajzot meg motivációs levelet íratnak a serdületlenekkel, magyarán mindent elkövetnek, hogy megtörténjék, ami tilos: hogy kiszűrjék a szegényebbeket, a tanulatlan családból valókat, az úgymond nehezebb eseteket. Bajlódjon velük más. Fontos látni, hogy mindez nem az iskolafenntartó ellenében, hanem egyetértő hallgatása mellett történik. Hiszen az önkormányzat csak így tudja megvásárolni a tudatos választók szavazatait anélkül, hogy végzetesen eltávolítaná magától azokat, akiket csöndben kisemmiz. Létérdeke tehát, hogy az iskolarendszerben ne történjék meg a mindenkit egyenlő esélyekhez juttató átalakulás.

Ebből az ördögi körből csak egyféleképpen lehet kitörni: ha az ilyetén érdekein felülemelkedni képtelen önkormányzatot felváltja egy másik iskolafenntartó, egy olyan, amelyik a rendszer egészét nézi, és nem hajlandó pluszszolgáltatást közpénzből adni keveseknek. Ha a realitás felől nézzük, ez a fenntartó csak az állam lehet. Az állam ma persze nincs abban a helyzetben, hogy egy csapásra saját kezelésbe vegye az egész iskolahálózatot. De ha jól fog neki annak, amit nemrég elhatározott - nem szegregált szegényiskolákat, hanem igenis versenyképes, jól felszerelt, motivált pedagógusokkal dolgozó, sikeres intézményeket állít szembe a kettős minőségű önkormányzati rendszerrel -, jogot szerezhet a felsőbb szintek rendbetételére is.

A jelen oktatási kormányzatnak, úgy tűnik, van még egy éve erre a munkára. Nagyon erős alapokat kell hát letennie.