Ingatlanárverést tartottak a Smaragd teremben. A gyermekvédelmi tanácskozás és a vállalkozói fórum mellett ez volt a harmadik rendezvény a múlt hét egy délelőttjén az angyalföldi József Attila Művelődési Házban. A Creditexpress Magyarország Kft. szervezte licitre hárman jelentkeztek be. Sehol egy zokogó adós, fenyegető maffiabérenc, harcias VÉSZ (Vállalkozók Érdekvédelmi Szövetsége) aktivista. Csak tisztes öltönyök, kivetítő és suttogás.

- Adósok nem vehetnek részt az árveréseken és a rendzavarásoknak is igyekszünk elejét venni. Ám ettől eltekintve igyekszünk minél nagyobb publicitást adni az eseménynek. Az adós és a megbízónk közös érdekét szolgáljuk ezzel, hiszen több licitáló magasabbra srófolja az eladási árat - bizonygatja Almási Krisztián, a cég árverési csoportjának vezetője. - Nálunk nincs licitlejtés, így az ingatlanok csak a pénzintézet által meghatározott kikiáltási áron, illetve a fölött értékesíthetők. A kikiáltási ár többnyire a forgalmi érték 60-80 százaléka. Ha az ingatlan nem kel el az első fordulón, akkor még két árverést tartunk, ha azokon sem sikerül értékesítenünk, akkor a zálogbiztosíték visszakerül a hitelt folyósító bankhoz, amely végső lépésként bírósági végrehajtást kér. Ez ugyan biztosabb - az ingatlan bármennyiért eladható -, de drágább és hosszadalmasabb a magáncégek szervezte árveréseknél. Ráadásul a magánárveréseknek jelentős lélektani hatása van. A Creditexpress által meghirdetett 69 ingatlanból a licit napjára 51 maradt, a többi tulajdonosa ugyanis lépéseket tett az adósság rendezésére.

- Az árverésekre a hitelszerződés felmondása után két-három hónappal kerül sor, de az adósnak a licit megkezdéséig módja van a folyamat leállítására. Az árverés meghirdetése pedig sokakat késztet a helyzet újragondolására - mondja Almási Krisztián.

A listán maradt ingatlanok keveseket hoznak lázba. Az árverésen csak két ingatlanra akadt érdeklődő. A 46 négyzetméteres ceglédi téglalakás a 4,4 millió forintos kikiáltási áron kel el. A 71 négyzetméteres budafoki családi házra viszont ketten is licitálnak, 12,2 millióra pörgetve föl a 9,3 millió forintos induló árat. A homályos képről visszaköszönő Hollandi utcai ház nem tűnik annyire ígéretesnek, különösen az árverés előtti incidens fényében. Az adós ugyanis a pénzintézetnek írt - hitelkiváltást ígérő - levelére hivatkozva kérte a licit elhalasztását. Az árverezők azonban hajthatatlannak bizonyultak.

- Ez a levél nem olyan eljárási cselekmény, amely indokolttá tenné az árverés felfüggesztését - indokolta döntésüket dr. Tóth Gábor ügyvéd. Ennek ellenére felhívta a licitálók figyelmét, hogy az adós az árverési jegyzőkönyv nyomán született adásvételi szerződés megkötéséig bármikor kiegyenlítheti a tartozását, pert indíthat a banki eljárást kifogásolva, illetve vitathatja a pénzintézet elszámolását. És a birtokba vétel kellemetlenségei is az új tulajdonosra várnak. A bírósági végrehajtástól eltérően a magánárveréseken tulajdonjogot vesznek - birtokjogot nem.

Ez a "kényelmetlenség" sokakat visszariaszt a kényszerértékesítésen kínált olcsó ingatlanoktól. Így volt ezzel Németh Ildikó is, aki albérletét váltotta volna fel a szülei szomszédságában álló házzal.

- Alig negyven négyzetméteres, rozoga építmény, nehezen megközelíthető, nyeles telken. Ha nem a szüleim solymári háza mellett állna, föl sem merült volna a vétel - meséli. A bank által 9,6 millióra értékelt ingatlanra 2,6 millió forint értékű jelzálogot jegyeztek be a hitel fejében. A kölcsönt felmondó bank felajánlotta Némethéknek a jelzálogjog megvételét, ám ez túl bonyolult útnak tűnt, amelynek a végén ráadásul nekik kellett volna kilakoltatnunk a szomszédot.

Mások nem ennyire finnyásak. Egy gyermekét egyedül nevelő pilisi óvónő már napok óta csak kívülről figyelheti, ahogy idegenek turkálnak a fehérneműs fiókjában. Az új tulajdonos lecseréltette a zárat, miközben ő dolgozott. Este már a holmijaért se mehetett be. Ötmilliót vett fel a szüleitől örökölt öreg parasztházra. Kifizette a testvéreit, és rendbehozatta az épületet. Azután bezárt a helyi óvoda és megdrágult a deviza. Mire új munkát talált, csaknem kétszerannyival tartozott, mint eredetileg. Próbált tárgyalni a bankkal, de süket fülekre talált. A házat elárverezték, az új tulajdonos kizárta az otthonából. Most az anyjánál lakik, és az ő ruháit hordja.

A bankok türelme csak a szóvivői nyilatkozatokban létezik - mondja Lénárd Mariann, a Banki Hitel Károsultak Egyesületének elnöke. - A valóság a bajbajutottak zaklatása, a tárgyalási kezdeményezések viszszautasítása, a szerződések gyors felmondása. A kétes hitelállomány után ugyanis a bankoknak tartalékot kell képezniük, ami pénzínség idején különösen megterhelő. Így inkább a szerződések felmondását sürgetik, végrehajtást kezdeményeznek, illetve árverési cégeket bíznak meg az ingatlanok kényszerértékesítésével. Az új tulajdonosok pedig könnyen találnak olyan "takarító" céget, amely kiüríti a lakást. Az egyesület ilyenkor megpróbál birtokvédelmet kérni a helyi jegyzőtől, de ritkán jár sikerrel. A gyerekekért kimegy a gyámügy, de mi lesz a szülőkkel? - kérdezi Lénárd Mariann, aki azt sem érti, hogy a bankok profitéhsége okozta pénzügyi válságért miért az adósok fizetnek. A pénzintézeteket mentőcsomaggal segítik ki a bajból, az adósoknak meg további költségekkel terhelt, halasztott fizetést ajánl az állam. Az egyesület azt javasolja a bankoknak, hogy az árverésre szánt ingatlanokat tartsák saját tulajdonban - ha már a jelzálogjog miatt az övék lett -, így az eredeti tulajdonos szociális bérlakásként visszabérelhetné korábbi otthonát. A bank pedig bevételhez juthatna. A bérlakásokat portfólióba gyűjtve erre szakosodott cégek kezelhetnék, később új - nem bedőlt hitelesekről rájuk szállt - ingatlanokkal egészítve ki. A hosszú távú megoldást úgyis a bérlakásállomány növelése jelenti, hiszen a lakosság jelentős százaléka a válság múltával sem tud saját lakást venni, illetve fenntartani.

- A lavina még csak most indult el - figyelmeztet Lénárd, aki a felmondott szerződésállomány ötvenszeres növekedesét sem tartja kizártnak. Orbán Róbert, az Árverező Ház Zrt. vezérigazgatója óvatosabban fogalmaz: most még csak a jéghegy csúcsát látjuk - állítja. - Nyárra a megingott adósok utolsó tartalékai is elpárolognak, így egyre nagyobb rész válik láthatóvá a lakossági adóssághegyből. Pedig már most is több lakást hirdetnek meg az árveréseken havonta, mint tavaly egész évben. A hízó koncot látva - a korábbi öt-hat magánárverező cég mellé - újabb, profilbővüléssel árverezővé avanzsáló vállalkozások sorakoztak fel. Mozgásterük határai homályosak. Az árverezést szabályozó 2003-as rendeletben sok a hiátus, és még nincs irányadó bírósági gyakorlat.

A Vállalkozók Érdekvédelmi Szövetsége népszavazást kezdeményez a bedőlt hitelesek kilakoltatása ellen. Addig pedig "gyors reagálású önvédelmi zónák" szervezésére ösztönzik a lakosságot, amelynek határain belül a helyiek akadályoznák meg a kilakoltatást.

- Vége az árverésnek? - kérdezi egy viseltes ember a Smaragd terem bejáratánál. A választ hallva megnyugszik. - Akkor talán még van reményem! Tudja, amikor felvettem a kölcsönt, volt munkám. A deviza is olcsó volt. Azután megszűnt az állásom. De nem gondoltam, hogy baj lesz, mert közben örököltem egy házrészt. Kértem a bankot, várjon, amíg megosztozunk. Helyette mindenféle illetékkel, meg kölcsönnel fejelték meg a tartozásom, így az eredeti 3,8 millióból, 5,78 lett. Végül ennyire hirdették meg a tápiószecsői házam. Ha megveszik, semmim sem marad.