Újabb katonai misszióba fogott a Debrecenben élő egykori katonatiszt, Papp Gyula - igaz, újabb vállalkozása nem hadműveleti, hanem értékmegőrző jellegű: az 52 éves, nyugállományú ezredes Hajdú-Bihar megyében pályázatot hirdetett bakatörténetek megírására, majd az összegyűlt anyagból Katonadolog címmel a napokban könyvet adott ki.

A könyvkiadóvá avanzsált Papp Gyula 1999-2000-ben tíz hónapot szolgált Koszovóban a magyar kontingens első parancsnokaként, majd 2005-ben fél évet töltött Irakban egy NATO-kiképzőcsoport vezetőjeként. Az ország közvéleménye 2000-ben ismerte meg, amikor feljebbvalói hazarendelték Koszovóból, majd névtelen feljelentések alapján a katonai ügyészség különböző bűncselekményekkel vádolta meg a lopástól, csalástól kezdve magánokirat-hamisításon át elöljárói hatalommal való viszszaélésig. Később a Legfelsőbb Bíróság bűncselekmény hiányában jogerősen felmentette, a Honvédelmi Minisztérium pedig rehabilitálta, s elismerte, hogy jogsértő volt a tiszt rendkívüli felmondással való eltávolítása. A honvédségtől - csaknem harmincévi szolgálat után - Papp Gyula két éve ment nyugdíjba: utolsó beosztásában műveleti főcsoportfőnök-helyettesként dolgozott a honvéd vezérkarnál Budapesten.

A honvédséggel kapcsolatos, nem minden esetben kellemes személyes emlékei ellenére Papp Gyula úgy érzi: a feledéstől meg kell menteni, s közkinccsé kell tenni a hétköznapi emberek katonatörténeteit, hogy az utódok jobban megérthessék apáik, nagyapáik életét és küzdelmeit. Ezt diktálta a saját lelkiismerete is, mert felnőtt fejjel nagyon megbánta, hogy annak idején, gyerekkorában nem írta le azokat az élményeket, amelyeket a második világháborút megjárt nagyapja mesélt neki az emberi szenvedésről. Papp Gyula elmondta: nagyapja harcolt a magyar történelem egyik legtragikusabb helyszínén, a Don-kanyarban, s éppen az általa átélt, majd továbbadott történetek segítettek a katonatisztté lett unokának abban, hogy könnyebben elviselje a szolgálat fáradalmait. Úgy fogalmazott: a nagyapja mondandóját hivatásos katonaként értette meg igazán, s csak akkor tudta értékelni azt a hősiességet és helytállást, amit a reménytelen helyzetben tanúsítottak. Ezért van szükség a bakatörténetek kiadására is - folytatta -, hogy az emlékek felidézése oktassa, nemesítse és fölemelje az embert.

A tavaly meghirdetett pályázatra csaknem negyven pályamű érkezett a megyéből, ezek közül húsz került be a kötetbe. A legidősebb szerzők a második világháborús élményeiket írták meg, a fiatalabbak tollából pedig a nyolcvanas évekből is olvashatunk kacagtatóan keserű sorokat. Az első három helyezett pénzjutalmat kapott, de a legnagyobb jutalomban voltaképpen maga az olvasó részesül: hiszen olyan hiteles és személyes emlékeket kap, amelyek legfeljebb csak egy-egy családon belül ismertek. Így viszont sokak számára elérhetővé és befogadhatóvá válnak. Nem beszélve arról, hogy olyan felejthetetlen katonai szlengekre is lelhetünk az írásokban, mint a "bivalytej" (cikóriakávé), "csörömp" (harckocsi) vagy a "csillagharcos" (éjszakai járőr).

Mint Papp Gyulától megtudtam, a sikeren felbuzdulva már a második kötet összeállítását és kiadását tervezi. Erre is pályázatot hirdetett, amelynek beküldési határideje május 9-e - de már az elmúlt hetekben két újabb írás "landolt" a szervezés egy részét fölvállaló debreceni Benedek Elek Városi Könyvtár elektronikus postaládájában.

Az elbeszélések segítettek elviselni a szolgálat fáradalmait