A kasszafúró négy nyelven beszélt
Pantali Zoltán dandártábornok, fegyházparancsnok önmaga és hivatása foglya. Pedig igencsak szabadnak született, már gyermekkorában is kicsi volt neki a tér városában, Vasváron. Általános iskolásként körbekerekezte a Balatont, járta az országot. Manapság - amikor éppen nem Kakukk Marciról beszélget valamelyik életfogytiglanos elítélttel, vagy egy gambiai rab mandinkai nyelvjárásával ismerkedik a vastag falak között - már az egész világot járja: Kínát, Tunéziát, Dél-Afrikát. De szabadságot talál az eső utáni erdei bóklászásban, imád gombát szedni, hetven fajtát ismer föl, gombafasírtja legendás.
Az elzártságot, a börtönt persze még elítéltként is meg lehet szokni, nemhogy parancsnokként.
Pedig az elítéltek félnek a sopronkőhidai fegyháztól. Bármilyen hihetetlenül hangzik is, ennél már csak szabadulásuk órájától rettegnek jobban. A börtönben kialakították saját helyüket a belső hierarchiában. Odakinn újra fel kell építeni önmagukat, mégpedig a szokásaiban és lehetőségeiben megváltozott külvilág követelményei szerint.
- Volt egy fogvatartottunk, akit 1962-ben halálra ítéltek - emlékszik vissza a parancsnok. - Bűntársával agyonütöttek egy öregasszonyt, s miközben kirabolták, megjelent a házban a nő kisunokája. A bűntárs őt is meg akarta ölni, de a mi elítéltünk nem engedte. Ezért ő kegyelmet kapott, halálos ítéletét az akkor 20 évi szabadságvesztést jelentő életfogytiglanra változtatták. Rettegett a szabadulástól. Később találkoztam vele, elmondta, hogy hónapokig nem mert bemenni egy ABC áruházba, félt, hogy tolvajnak nézik, ha leemel egy konzervet a polcról. 1962 előtt ugyanis még nem léteztek önkiszolgáló boltok. A nőkkel való ismerkedést pedig újra meg kellett tanulnia. Neki sikerült talpra állnia, egy nagyvárosban él a feleségével, beilleszkedett a világba.
A parancsnok Veszprémben, a vegyipari technikumban tanult, másodikos volt, amikor ösztöndíjat hirdetett a rabokat foglalkoztató sopronkőhidai textilüzem. A postáscsaládba született Pantali Zoltán kapott az alkalmon, s érettségi után civil művezető lett a klasszikusan kék munkaruhákat, ágyneműket készítő üzemben. Hangot talált a nehézfiúkkal. Elvégezte a Rendőrtiszti Főiskolát, később jogi doktorátust szerzett, s megcsinálta a szakvizsgáit is - lehetne bíró, ügyész vagy akár ügyvéd. Ő mégis úgy érzi, hogy itt tehet a legtöbbet.
A büntetés-végrehajtási intézetben most 572 elítéltet tartanak fogva, közülük tizennyolc életfogytiglanos, egy közülük ténylegesen soha nem szabadulhat. Akad elítélt, aki büntetése idején kétszer is kiolvassa a sokkötetes könyvtár minden könyvét. Valószínűleg így tett volna a négyszeres gyilkos Donászi Aladár is, aki Győrött egy rendőrt, Budapesten egy pénzszállítmányt kísérő egyetemistát, Sárszentmihályon pedig két vadászt lőtt le a bűntársával. A katonatisztből profi bűnözővé lett Donászi azt hitte, hogy vezér lesz a börtönben. Erre azonban nem volt lehetősége, mert magánzárkát kapott, nem találkozhatott a rabtársaival. Donászi már a tárgyalást követően kijelentette, hogy nem tölti le a büntetését. Vagy megszökik, vagy végez magával. Öt év után megtette.
- Volt alkalmam beszélgetni vele - emlékezik Pantali Zoltán. - Tersánszky Józsi Jenő írásait szerette, nagy vitáink voltak Kakukk Marci személyiségéről. Többször átrágta magát Popper Péter könyvein is.
A parancsnok mesél egy mackósról is, aki gyűlölte az erőszakot, s megvetette azokat, akik szétverték vagy fölrobbantották a széfeket. Ez a kaszszafúró négy nyelven beszélt, szerte a világon magyar grófként ismerték, sztetoszkóppal és két szál dróttal percek alatt kinyitotta a páncélszekrényeket. Egy bécsi széffel félórát is időzött, de csak azért, mert kiderült, hogy elfelejtették becsukni.
A dandártábornok - egyebek között - a kinti esélyt megadó foglalkoztatások megszervezéséért kapta meg az Emberi Jogokért Emlékplakettet.
- Foglalkoztatni, tanítani kell az embereket - mondja Pantali Zoltán. Tavaly 230 elítélt szerzett itt általános vagy középiskolai bizonyítványt, illetve gépkezelői, kőművesi, parkgondozói, kerékpár-javítói szakképesítést. Hároméves számítógépes tanfolyamot is szerveztek.
Az egyik beiratkozott időközben szabadult, de vizsgázni visszatért.
