Botrány. Az emberjogi szervezetek (Társaság a Szabadságjogokért, Magyar Helsinki Bizottság, Fővárosi Cigány Önkormányzat stb.) szenvedélyes tiltakozási hulláma következett. Erre április 4-én, szombat délelőtt, hivatalában Szabó Máté rendkívüli sajtótájékoztatót tartott.

"Ahogyan elhatárolódtam mindenki más hasonló kijelentésétől, ugyanúgy visszavonom a saját szavaimat is" - jelentette ki.

A tájékoztatóról Czene Gábor tudósított ("Visszavonom a saját szavaimat is") a lap hétfői, április 6-i számában. "Az ombudsman - írta beszámolója végén a riporter - kifogásolta, hogy sokan nem a tettek, hanem néhány szerencsétlenül egymás mögé rakott szó alapján mondanak megfellebbezhetetlen ítéletet..."

Ehhez képest éppen Szabó Máté volt az, aki az újságíróknak nem adott lehetőséget a részletek tisztázására - állapította meg a lap munkatársa. "Felolvasta közleményét, és sietős léptekkel távozott."

Nem vagyok híve holmi hatásvadász, közhelyszerű "vörös farkincának", mégis, némi hiányérzetem támadt. Befejezésül kívánkozott ide egy lezáró mondat, amely szükségszerűen tartalmazta volna ezt a szót - elfogadhatatlan. Vonatkozhatott volna ez az ombudsman magyarázatára és a sajtó érdeklődését figyelmen kívül hagyó kámforrá válására egyaránt.

Az Eötvös Károly Intézet állásfoglalása, példának okáért, így fogalmazott: "Az állampolgári jogok biztosának... nyilvánosságra került nyilatkozata után (az intézet) úgy tekinti, hogy amíg Szabó Máté tölti be ezt a tisztséget, nincs a Magyar Köztársaságnak általános ombudsmanja. (...) Az etnikai meghatározottságú bűnözésről szóló nyilatkozata amellett hogy elfogadhatatlan megfogalmazásban elfogadhatatlan gondolatokat tartalmazott, arról is árulkodott, hogy az ombudsman az intézmény lényegét a többség jogainak védelmezésében látja a kisebbséggel szemben."

Az ellentmondásos ügy előzményeiről fontos tudni: Szabó Máténak meggyűlt a baja volt és jelenlegi kollégáival is a szóban forgó időszakban. Az összetűzés eredete azonban - a lap nyilvánosságot biztosító tükrében legalábbis - valamivel korábbra nyúlik vissza, pontosan március 24-ig, amikor a Népszabadság Vélemény rovatában az állampolgári jogok országgyűlési ombudsmanja Egy a biztos! címmel publikált cikket. Szabó Máté hat pontban tömörítette benne indoklását azzal a céllal, hogy a takarékosság és a gyakorlatiasság okán tehesse fel kérdését. Nevezetesen: miért ne lehetne a jövőben elegendő csupán egyetlen - akár közjogi méltóságként elismert - főombudsman, s mellette-alatta három albiztos, a jelenlegi specializált, egymástól függetlenül működő, ám lényegében egységes jogosítvánnyal felruházott négy biztossal operáló rendszer helyett?

Április 1-jén - Manapság semmi sem biztos címmel - Kaltenbach Jenő volt ombudsman fejtette ki határozott ellenvéleményét, s kifogásolta Szabó példa nélküli eljárását, az intézmény létrehozása óta érvényben lévő íratlan szabály felrúgását. Azt ugyanis, hogy az ombudsmanok esetleges vitáikat egymás között és nem a sajtón keresztül folytatják le. Az erre kapott "méltatlan" választ egyébiránt Kállai Ernő kisebbségi ombudsman jellemzően ekként aposztrofálta: "Annyira szánalmas, hogy úriember nem minősíti."

Az "Egy a biztos"-ra április 4-én Majtényi László is reflektált: Egy ombudsman karizmája - szintén a Vélemény rovatban. Az ugyancsak volt adatvédelmi biztos (1995-2001), jelenleg az Országos Rádió és Televízió Testület elnöke (nem mellékesen a Népszabadságnak is volt ombudsmanja) pontról pontra cáfolta Szabó érveit, és írása végén arra kérte, "ne rombolja, hanem, ha képes, védje a harmadik köztársaságot: romlik és bomlik az sajnos önmagától is. Ha pedig az országgyűlési biztosok nem képesek együttműködni, hagyják legalább dolgozni egymást."

Az Olvasói levelek sorában Harag Róbert budapesti olvasó hasonló módon bírálta Szabó Mátét, mindenekelőtt mert "nyilatkozatában fölöslegesnek mondja a többi ombudsmant" (Többségi biztos? - április 8).

Ide tartozó adalék: Matalin Dóra, amikor tudósított Szabó Máté balul sikeredett nyilatkozatáról a FigyelőNeten, anyaga felett Nem bír a panaszáradattal az ombudsman címmel arról is beszámolt néhány soros különjelentésében, hogy 2009 első negyedévében, az előző évi hasonló időszakkal összehasonlítva, csaknem hetven százalékkal több panasz érkezett a hivatalba - munka nemhogy négy biztosnak, még a duplájának is maradna bőven.

Az ombudsman olyan köztisztviselő, aki tevékenységében más állami szervektől függetlenül, elsősorban a közigazgatásban - az igazságszolgáltatás kivételével - panasz alapján valamennyi állami szervnél vizsgálatot indíthat, és jogsértés esetén erre az érintett hivatal figyelmét felhívhatja. A panaszosok jogait védi, jogi szankciókat ellenben nem alkalmazhat, továbbá csak az őt megválasztó Országgyűlésnek tartozik felelősséggel. Mégsem lephetett meg senkit, hogy Sólyom László köztársasági elnök a történtek ismeretében a mögöttünk hagyott héten nem csupán személyes találkozásra invitálta Szabó Mátét a Sándor-palotába, hanem élesen bírálta, úgymond, "sárga lapos figyelmeztetésben" is részesítette.

Biztosaink - hajdaniak és maiak - tekintélyt tépázó "viharzónában" hadakoznak, s a jelek szerint nehezen tudnak békésebb vizekre evezni. Folyt. köv. tehát, s erre következtethetünk Kilényi Géza professzor, akadémikus mielőbbi rendezést igénylő írása alapján is - Ne tegyünk semmit? - Vélemény - április 9.).

A fentiekben kiemelten kezelt biztosi ügyekkel egy időben jelentős világesemények zajlottak le a nemzetközi politika színterein: Londonban a G20-ak találkoztak április 2-án a gazdasági világválság orvoslása céljából, az új amerikai elnök, Barack Obama európai debütálása mellett. A Népszabadság - eltérően a külföldi vezető lapok tálalásától - nem áldozott első oldalas vezető címet a világtalálkozóra április 3-án, az öszszegzést a zárónapot követően (helyette a Lendvai az elnökjelölt kapta a főhelyet). A lap a NATO hatvanadik születésnapjára Strasbourgban és Kielben rendezett ünnepségét azután megtisztelte ezzel a kiemeléssel április 4-én: Obama: Egyedül nem megy. Az Európai Unió- Egyesült Államok informális prágai csúcstalálkozó április 5-i történései és az új NATO-főtitkár megválasztása már a nemzetközi események szokványos belső oldalas helyén (Világ) kapott terjedelmet. A kritikai észrevétel mellett megállapítható: a Népszabadság a hazai napilapok közt a legátfogóbb módon számolt be a diplomáciai összejövetelekről, a lap külföldi tudósítóinak igyekezete eredményesen ötvöződött az itthoni munkatársak kiegészítő tevékenységével.

Egy apró, mosolyogtató, magyaros epizód ürügyén teszek még idevágó megjegyzést. Strasbourgban Barack Obama 4000-es közönség előtt "town hall meetinget" tartott (Barack az barack-"szösszenet" a Népszabadság április 4-i számában - Világ), ahol az elnök a közönség soraiból kapott kérdésekre is válaszolt. A Heidelbergi Egyetem egyik csinos, anyai ágon magyar hallgatónője, Ines Funke azt kérdezte tőle: Tudja-e, mit jelent a neve - Barack - magyarul? S mindjárt a megoldást is megadta angolul - peach. Obama elnevette magát, s tudomásul vette, hogy őszibaracknak hívják a magyarok. A bájos egyetemista ugyan nyilvánvalóan a hagyományos sárgabarackunkra gondolt, amit valóban az egyszerűség kedvéért csak baracknak nevezünk, ám ennek angol megfelelője nem peach, hanem apricot.

Ennél lényegesen komolyabb tartalmú cikkek érdemi méltatásától vagyok kénytelen ezúttal érthető terjedelmi korlátozások miatt eltekinteni. Április 1-jén jelent meg Bánfi Tamás professzor írása például, a Gazdaság szekcióban - Merre, magyar? - mezőgazdaságunk kulcsproblémáiról, azután az MSZP Baloldali Tömörülésének alapítója, Krausz Tamás keserű, kiábrándult sorai (Good-bye MSZP - április 7. Vélemény) arról az elhatározásáról, hogy búcsút vesz a szocialista párttól. Meggyőződésem, az említettekről bőven olvashatunk még a Népszabadság oldalain, s kötelező ígéretet teszek: visszatérek az idézett témákra. Végezetül: az új kormány figyelmébe (is) ajánlanám Kiss Elemér államigazgatásról szóló tanulmányát - A kielégítő kormányzás akadályai - a Hétvége mellékletben (április 11.), illetve ennek bővebb változatát a www.nol.hu-n.