A kérdés mára gyakorlatilag eldőlt: pillanatnyilag a szakértő kormány változata győzött. A kérdés az, hogy a döntés kialakulásában milyen mértékben szerepeltek hisztérikus reakciók, illetve józan megfontolások. (A pártérdekek egyébként korántsem elhanyagolható szerepét ebben a rövid cikkben nem elemzem.)

Azért érdemes választ keresni e kérdésekre, mert hasonló helyzetek a jövőben is előfordulhatnak. Tanulhatunk a mostani tapasztalatokból.

Kezdem a hisztériával. A vitában mindkét oldalon felmerült egy-egy elfogadhatatlan és veszélyes érv.

Az egyik oldal azzal hárította el az előre hozott választások lehetőségét és azzal riogatta híveit, hogy: "Mindenáron fel kell tartóztatni a narancssárga veszedelmet". A másik oldal azzal kardoskodott az időközi választások mellett, hogy véget kell vetni a szocialista-liberális országrombolásnak. Még jó, hogy nem nevezték egymást kölcsönösen fasisztának, illetve kommunistának.

Folytatom a józansággal. Egy kérdésben egyetértettek a pártok. Abban, hogy nincs idő a halogatásra. A válság napról napra mélyül, azonnal kell cselekedni.

Abban azonban már gyökeresen eltértek az álláspontok, hogy hogyan lehet az idővel legjobban gazdálkodni.

Hosszas vívódás után az MSZP és az SZDSZ úgy döntött, hogy a szakértő kormány a jobb megoldás, mert azonnal tud cselekedni, az előre hozott választások viszont hosszú hónapokra megbénítanák az országot. A Fidesz szerint ezzel szemben az előre hozott választással lehet igazán időt nyerni, mert minél hamarabb áll fel egy széles körű társadalmi felhatalmazással rendelkező kormány, annál hamarabb lehet hozzáfogni az eredményes munkához.

Ami a szakértő kormányt illeti: valóban időt lehet nyerni vele akkor, ha

- megvan mögötte az egy évre szóló biztos politikai háttér és akarat;

- megvan a jól átgondolt programja, szakértelme és ereje ahhoz, hogy stabilizálja és dinamizálja a gazdaságot ;

- ha elindítja s részben végrehajtja a szükséges politikai és társadalmi reformokat is.

De tudniuk kell a szereplőknek, hogy veszélyes kalandra vállalkoznak. Nagy a kockázat, nagy a felelősség, és nem különösebben jók az esélyek. Mert:

- A jelenlegi kormányzó csoport hat-hét évet már többé-kevésbé elvesztegetett, és ez óvatosságra int.

- Hat-hét év alatt túlontúl sok rossz, kapkodó, részben visszavont döntés született, s következésképpen a döntéshozók szakértelmével, stratégiai készségével és integritásával kapcsolatban sok kétely merült fel.

- Bajnai Gordon (és kiválasztandó minisztereinek egy része) kiváló képességekkel rendelkezhet, de gazdasági miniszterként része volt a lejtmenetnek; és a fejlett nyugati országokban viszonylag ritkán bízzák a bajok orvoslását azokra (bár vannak kivételek, s lehet, hogy ez szerencsés kivétel lesz), akik a sikertelen team tagjai voltak.

- A meglehetősen szétzilált MSZP-vel, a bizonytalankodó SZDSZ-szel és a megzavarodott társadalommal meglehetősen bizonytalan lesz az új miniszterelnök politikai-társadalmi háttere, és feltehetőleg korlátozott lesz cselekvőképessége.

- Nem látni ma még, hogy milyen fokú autonómiával rendelkezik majd az új miniszterelnök. Ezelőtt jó néhány hónappal komoly esélye volt egy ilyen, igazi szakértői kormány megalakulásának, Surányi György vezetésével. (Úgy emlékszem, hogy akkor egy Surányi szakértői kormányának gondolatát támogató javaslatot összesen hárman vagy legfeljebb tizenhárman írtak alá. A baloldali politikusok, szakértőik és közéleti értelmiségük akkor még lelkes Gyurcsány- hívő volt.) Félő, hogy a most alakulófélben lévő kormány és kormányprogram (akár Bajnai Gordon szándéka ellenére is) sajátos keveréke lesz a szakértelemnek és a politikai, pártpolitikai, pártklientúrai érdekeknek. És következésképpen meglehetősen tehetetlen lesz. Nem csodálkoznék, ha Surányi György ezért nem vállalta volna el a feladatot.

Vagyis összefoglalva: veszélyes és felelősséggel teljes kalandra vállalkozik Bajnai Gordon, az új kormány és a két párt. De ha már ilyen döntés született, kívánom, hogy sikerrel járjanak, mert az ország nehezen bírna ki még egyévnyi kudarcot.

A következő választások. Akárki győz majd, annak is nehéz feladatra és kockázatos kalandra kell majd vállalkoznia. Mert a feladat tengernyi. És a felelősség óriási. Nem csak a gazdaság van ugyanis válságban. Szinte minden porcikájában rosszul működik az ország.

- akadozik az államgépezet,

- zörög a demokratikus intézményrendszer,

- szétzilálódóban van a társadalmi rend,

- súlyos zavarokkal küzd a mindennapi magatartás-kultúra.

Ami azt jelenti, hogy a következő kormánynak ki kell dolgoznia az ország távlati fejlődésének a stratégiáját, rendbe kell tennie a közigazgatást, a közszolgáltatások tejes körét (egészségügy, oktatás stb.), érvényt kell szereznie a törvényeknek, viszsza kell szorítania az állami és önkormányzati korrupciót, fel kell számolnia a "kliensállam" jelenségét;

"restaurálnia" kell a demokratikus intézményrendszert (súlyok és ellensúlyok rendszere, felelős, számon kérhető, áttetsző kormányzás), garantálnia kell mindenki állampolgári és emberi jogait, új médiatörvényt kell hoznia;

meg kell kötnie a "társadalmi szerződést", csökkentenie kell a társadalmi egyenlőtlenségeket, fel kell gyorsítania a társadalmi mobilitást, újra kell szőnie a szociális hálót, ki kell építenie a társadalmi szolidaritás, a gondoskodás és öngondoskodás új formáit (többek között osztrák, svéd, amerikai minták lapján);

meg kell találnia a módját annak (az óvodákban, iskolákban, médiumokban, közösségekben), hogy hogyan lehet elősegíteni a polgári tudat- és magatartás-formák kibontakozását: a személyiség autonómiáját, önismeretet, törvénytiszteletet, toleranciát, szolidaritást, a nyitottságot a világra, az alkotókészséget, a pozitív gondolkodást és nem utolsósorban a tulajdonosi tudatot; "Ez az én országom": felelős vagyok érte.

Vajon a következő kormány (bárkik is alakítják majd meg) képes lesz-e e nehéz feladatoknak akár csak a töredékét is megoldani? Meglesz-e a szakértelme? Az országot akarja-e majd szolgálni, vagy önmaga érdekeit? Elkötelezett híve lesz-e a demokráciának? A választóknak kell majd előre, "hitelben" eldönteniük. Ez is kockázatos kaland lesz. A demokrácia ígéretes, de veszélyes üzem.

Végezetül szeretnék két dolgot hangsúlyozni. Egyrészt azt, hogy ebben a nagy vitában mindkét oldalon komoly, megfontolandó érvek merültek fel. Jó volna, ha a két oldalon állók nem ellenséget látnának egymásban, hanem tiszteletre méltó polgárokat, akik talán másképp, mint ők, de felelősségteljesen gondolkodnak, és keresik a legjobb megoldást.

És szeretném hangsúlyozni másfelől, hogy nincs itt a világ vége. Kívánjuk azt közösen, hogy most és a jövőben az a forgatókönyv győzzön, amely a másiknál jobban képes dinamizálni a gazdaságot, rendbe hozni, működőképesebbé tenni a demokráciát, előmozdítani a társadalmi megbékélést, visszaadni az emberek hitét önmagukban és az országban, és végül a sikeres európai országok közé emelni az országot.

Hogy Obamáékkal együtt mi is elmondhassuk majd: "Yes, we can".