Az Egyesült Államok távozó nagykövete nem mondta - mert azért az évek során egészen jól belejött a diplomáciai szerepbe -, amit a minap egy, a magyar ügyeket Washingtonból mély rokonszenvvel figyelő szakértő sóhajtott bele a telefonba: - Itt most borzalmas a megítélésetek. Ilyen rossz talán a forradalom leverése óta nem volt.

Mi, magyarok persze született pesszimisták vagyunk, például fő hozzájárulásunk a világ zenekultúrájához - nyugati szemmel - az önkéntes száműzetésbe menekült Bartókon kívül az életnek önként búcsút mondó Seress Rezső Szomorú vasárnapja. Az, hogy mi folyton lógatjuk az orrunkat, éppen úgy hozzátartozik a Kárpát-medence tájképéhez, mint a szürke marha és a puli. De milyen rossz lehet a helyzet, ha az örök derűlátás hazájában is több mint fél évszázaddal ezelőtti hasonlattal próbálják érzékeltetni?!

A nagykövet asszonynak mégis igaza volt, amikor a kétoldalú kapcsolatok szempontjából alapjában sikeresnek tüntette fel az elmúlt éveket. Az egyetlen komolyabb feszültségforrás a Nabucco-vezetéket leszóló Gyurcsány-interjúból, illetve a washingtoni szempontból talán túlontúl szívélyesen alakuló magyar-orosz viszonyból fakadt, ám ezt Budapest, ha némi késéssel is, de kezelte. Mostanra meg kiderült, hogy - akárcsak a Varsó és Prága által befogadott rakétavédelmi rendszer - a Nabucco sem feltétlenül tartozik Amerika stratégiai prioritásai közé. Egy darabig talán úgy festett, de ennek a korszaknak vége. Ami a válságtól terhelt világban felértékelődik, az a gazdasági (és politikai) stabilitás. Na, ezért vagyunk mi bajban, ha javítani akarjuk washingtoni renoménkat. Ehhez ugyanis nem elég egy-két Nabucco-konferencia, s pláne nem elég néhány durván oroszellenes megjegyzés. Különösen, ha utóbbi párosul a szomszédainkkal való konfliktusok belpolitikai okokból történő keresésével.

April Foley budapesti tartózkodásának vezérmotívuma, a Nabucco melletti, ha kellett, harcias kiállás mostanra elenyészett. Az utóbbi időben, mivel már nem látszott eléggé "Gyurcsány-ellenesnek", ellenben elment egy-két antirasszistának tekintett rendezvényre, a jobboldali sajtó rásütötte, hogy a baloldalhoz húz. Egy George W. Bushhoz közel álló, multinacionális cégeknél karriert csinált republikánus, amint nem elég jobboldali... Persze minden attól függ, honnan nézzük. A magyar-amerikai kapcsolatokkal, különösen azok személyi vonatkozásaival nagy kedvvel foglalkozó Lovas István terjedelmes írásban követelt végre igazi antikommunista nagykövetet Budapestre.

Egyelőre nem tudni, ki váltja a nagykövet asszonyt. Lehet, hogy karrierdiplomata, de az is lehet, hogy folytatódik az elmúlt időszak sorozata, és Obama elnök olyasvalakit nevez ki, akit ezzel kíván jutalmazni korábbi politikai támogatásáért. Az új nagykövet, ahogy elődei, nyilván azzal a szándékkal érkezik, hogy valamennyi demokratikus politikai erővel jó viszonyt alakít ki. Aztán majd, ahogy elődei, ő is meglátja, kivel sikerül.