Elektromos üzenőben jön a hír: kitiltottak a Magyar Rádió műsoraiból három ismert értelmiségit, az intézmény korábbi munkatársait. Kérdem őket, Báron György kritikust, filmegyetemi tanárt, Kőrösi Zoltán írót, a Litera irodalmi portál főszerkesztőjét és Victor Máté zeneszerzőt, a Magyar Zenei Tanács elnökét, igaz-e? Azt mondják, igaz. Ott dolgozó volt kollégáiktól tudják, hogy a Kossuth és a Bartók szerkesztőségeiben tiltást hirdettek ki. Jóllehet Báront ez után kérték nyilatkozatra az Oscar-díjakról, ő meglepődött, de nyilatkozott. Az interjú elhangzott a 180 perc című műsorban.

Akkor hogy is van ez?

Először is úgy, hogy sajtóból történő (politikai) száműzésekre jól emlékszünk a pártállami korból. Úgyhogy ilyen hírekre fölöttébb érzékenyek vagyunk a demokratikus Magyarországon, ahol szólásszabadság van, és alkotmányos jogai gyakorlásáért senkit sem érhet hátrány. Márpedig mindhárman éltek jogaikkal: Báron jó másfél éve az Élet és Irodalomban bírálta a közrádiót, hogy fölrúgta a közszolgálati normákat. Victor az általa képviselt zenei szervezet nevében jutott ugyanerre a megállapításra a Petőfi zenei programját illetően. Kőrösi pedig tavaly novemberben a volt alelnök, Hollós János perében tanúskodva állította: a korábbi rádiós "önkéntes távozási program" és a tervezett létszámleépítés között szoros összefüggés volt.

Fölhívom Farkas Zoltánt, a Bartók Rádió zenetudós főszerkesztőjét, mi történt náluk. Először is biztosít, hogy semmiféle "feketelista" nincs. Mindössze szóba került szerkesztőségi beszélgetésen, etikus-e megszólaltatni valakit, aki a rádió ellen tanúskodott. Megemlítem, hogy mindhárman szakmai szervezetek tisztségviselői (Báron a kritikusszakosztály elnöke), "saját jogon" is a nyilvánosság ismert szereplői, Kőrösinek például most jelenik meg új könyve. - Természetesen könyve kapcsán meg fogjuk szólaltatni, és egyébként sincs ellene tiltás - válaszolja az adófőszerkesztő.

- Semmilyen utasítást nem kaptunk az elnöktől ebben az ügyben - válaszol Kerényi György is, a Kossuth adófőszerkesztője. Hozzáfűzi, több kollégáját fölháborította Kőrösi magatartása. - Másrészt a Magyar Rádió kulturális műsoraiban történő megszólalás lehetősége természetesen nem állampolgári jog - hangsúlyozza. - A legtöbb témában szerencsére több felkészült szakértőt, kulturális szereplőt meg tudunk kérdezni, és el is várjuk szerkesztőinktől, hogy ne csak "bejáratott" szakértőkhöz, netán ismerőseikhez forduljanak.

Az adófőszerkesztő kimutatást is küld, mely szerint Kőrösi és Báron tavaly novemberben, decemberben, majd januárban is szerepelt Kossuth-műsorokban. Csakhogy - derül ki számomra később - ezek a szereplések megelőzték az adó kulturális szerkesztőségének február eleji munkamegbeszélését, amelyen szó volt a témáról. Kényes ügy, senki sem vállal róla névvel nyilatkozatot, de azért megtudom: bizony elhangzott, hogy "lehetőleg" ne szerepeltessék hármójukat.

Hogy meddig? - senki sem tudja. De tiltás (formálisan) nincs, amit végül a rádióelnök, Such György is megerősít. - Sem írásban, sem szóban ilyen utasítást nem adtam senkinek - közli. - Akkor miért került ez szóba munkaértekezleteken? - kérdem. - Nem vettem részt ezeken, nem tudom, mi hangzott el - válaszolja. Érzékelteti, rengeteg munkája közepette nem foglalkozik azzal, miket írt a rádió műsorpolitikájáról Báron vagy Victor, mert azt már amúgy is megcáfolta az idő.

Mi a helyzet tehát? Tiltás az nincs. "Nem erkölcsös" van, és "lehetőleg ne". No meg valahol egy titkos féreg, amelynek foga rág.