Mindig is nyílt titok volt: a rendőrség, a vámőrség, de még az ügyészség is rendszerint kozmetikázott adatokat továbbít az egységes statisztikai rendszerbe. Ezért január elseje óta a bűnügyi statisztikában már nem tesznek különbséget a felderített bűncselekmények között aszerint, hogy az eljárás kezdetén ismert volt-e az elkövető - például, mert tetten érték, vagy az áldozat felismerte, és megmondta a nevét a nyomozóknak -, avagy ismeretlen tettes ellen rendelték el a nyomozást. Már csak azt rögzítik a statisztikákban, hogy elfogták-e az elkövetőt vagy sem. Az átállás miatt késik az év első hónapjainak bűnügyi helyzetét bemutató (már új rendszerű) bűnügyi statisztika.

Az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium tájékoztatása szerint a változtatásokat a nyomozó hatóságok (a rendőrség, az ügyészség és a pénzügyőrség) kérték. Szerintük ugyanis a korábbi statisztikai rendszer nem vette figyelembe a különböző nyomozó hatóságok eltérő leterheltségét, létszámhelyzetét és még számos más, szerintük fontos szempontot. (A rendőrségen és a vámőrségen ezzel szemben azt mondták: ők ez ügyben csak az IRM döntését hajtják végre.)

Két éve egy önálló munkacsoport alakult az új bűnügyi statisztikai rendszer kidolgozására, amely ugyan még nem fejezte be a munkáját, néhány kérdésben azonban már egyetértésre jutottak a szakértők, ezeket a változásokat vezették be január elsejétől. A szaktárca szerint a már eldöntött változtatások jelentősen csökkentik a bűnügyi statisztikák kozmetikázásának a lehetőségét.

Amikor például Rozi néni feljelenti Bélát, a szomszédot, mert rátörte az ajtót, majd ellopta a kisrádiót, a rendőrök (már, ha egyáltalán kimentek a helyszínre) siettek meggyőzni Rozi nénit, hogy ne mondja azt, hogy a Béla volt. Miután kioktatták a hamis vád következményeiről, Rozi néni a jegyzőkönyvben már úgy fogalmazott, hogy egy "Bélára nagyban hasonlító" személy törte rá az ajtót. Persze a rendőrök azonnal őrizetbe vették Bélát, akinél a rádiót is megtalálták, s ezzel bravúrosan megoldottak egy "ismeretlenes ügyet". S, ha volt még néhány hasonló "balhé", azt is a Béla nyakába varrták, s ha mégis felmentette a bíróság, az a statisztikában már nem jelent meg.

Az ügyészség 96 százalékos váderedményességgel dolgozik évek óta, ami olykor már az ügyészi vezetőknek is kínos, mert azt sugallja, hogy majdhogynem tökéletes munkát végeznek. És persze azt is, hogy csak azokat az ügyeket viszik bíróság elé, amelyekben borítékolható az ítélet. A helyzet azonban bonyolultabb. Az ügyészség ugyanis eredményes vádnak tart minden ügyet, amelyben elmarasztaló ítélet születik. Akkor is, ha a kétrendbeli emberölésért, pedofíliáért, rablásért és magánokirat-hamisításért bíróság elé állított vádlottat a végén csak okirat-hamisításban mondják ki bűnösnek.

Az ismeretlen tettesek felderítése és elfogása nagyobb dicsőség ma is, mint amelyekben már a feljelentésből pontosan tudható ki az elkövető. Ezért - és persze azért, mert az ismeretlen tettesnek nincs ügyvédje, aki mindenféle indítványokkal, panaszokkal zavarja a nyomozók munkáját - a hatóságok igyekeztek minden ügyet, amit csak lehetett, ismeretlenesként kezelni. Egyebek között ennek a gyakorlatnak kíván véget vetni az új statisztikai rendszer, amelyben már nem számít, hogy a nyomozás kezdetén ismert volt-e a tettes vagy sem, csak az, hogy elfogták-e. Csakhogy az mégsem mindegy, hogy egy nyomozónak Bélát kell elfognia, vagy egy ismeretlen elkövetőt kell azonosítania. Ezt a szaktárca sem vitatja, szerintük azonban, a "Robotzsaru" ügyfeldolgozó-nyilvántartó rendszerből egyértelműen kiderül, hogy az ügyek hány százaléka indult ismeretlen tettesek ellen.

A Robotzsaruba nem nézhet bele akárki. A döntéshozók és a sajtó továbbra is az egységes nyomozati és ügyészségi statisztikai rendszer adatai alapján számolhat majd be a bűnözés alakulásáról, abból pedig éppen az nem derül ki, ami miatt a nyomozó hatóságok a rendszer megváltoztatását kérték; hogy hol mekkora a leterheltség, a létszám, és hasonlók.

Csak remélni lehet, hogy újabb két év alatt a munkacsoport kidolgoz egy újabb bűnügyi statisztikai rendszert. Ami persze nem lesz jobb, mint a mai, legfeljebb másként kozmetikázzák. Mert hogy kozmetikázva lesz, ahhoz kétség sem férhet. Lehetséges, hogy a mostani statisztikai változások miatt jövőre, ami e cikk megírásakor még úgy tűnik, választási év lesz, szebb képet mutat majd a statisztika a közbiztonságról, mint ha minden maradt volna úgy, ahogy volt, de az is lehet hogy nem. Különben mindegy. Hiszen a statisztikába továbbra is csak a már lezárt ügyek kerülhetnek be (ha elfogták a tettest, ha nem), így a tényleges bűnügyi helyzetről érdemi következtetések nem igazán vonhatók le belőle. Az 1998-ban kivégzett Fenyő János (mivel halála ügyében néhány éve újraindították a nyomozás) a bűnügyi statisztika szerint még ma is él.