Hanem azért, mert gyökeresen ellentétes politikai nézeteket vallanak, mint annak idején. Példának okáért az első ciklusban még fiatal - és még liberális - Orbán Viktorra a tekintélyes konzervatív tudós, Andrásfalvy Bertalan amiatt panaszkodott egy parlamenti felszólalásában, mert az Országgyűlésben a háta mögött ülve sértő megjegyzéseket tett a kereszténydemokrata és nemzeti oldal képviselőire.

Elkerekedett erre a fiatal nő szeme, elnevette magát, s azt mondta:

- Nahát! Mit ki nem találnak egyesek!

Próbáltam meggyőzni:

- Hiszen épp Orbán volt az, aki a kilencvenes évek elején naftalinszagúnak nevezte a nemzeti konzervatívok urambátyám világát, amelyből ő nem kér.

Erre a lánynak huncut fény csillant a szemében. "Engem át akarnak verni" - üzente a tekintete, majd közölte:

- Orbán Viktor soha nem lehetett liberális! Ő igazi magyar!

- De bizony, hogy liberális volt - válaszoltam. - Olyannyira, hogy a Fidesz a Parlamentben egyszer még egy Trianon-emléknapról is kivonult!

Ez már sok volt neki.

- Bocsáss meg, ne mondj ilyeneket! - csattant föl. - Azt még elhiszem, hogy Fodor Gábor fideszes volt valaha, na de belőle kinézem, hogy köpönyegforgató!

Erre viszont én néztem nagyot:

- De hiszen Fodor épp azért lépett ki a Fideszből, mert Orbánék liberálisból sminkelték át magukat nemzeti konzervatívnak!

A lány ekkor olyan arcot vágott, mintha gondolatban legyintett volna. Majd békítőleg elmosolyodott:

- Na jó, hagyjuk! Áruld el végre, hogy csak hülyítesz!

Végignéztem rajta, s kiszámoltam gyorsan, hogy valamikor a rendszerváltás idején születhetett. Szóval nagyjából akkor járhatott óvodába, amikor a fiatal demokraták hátat fordítottak egykori énjüknek. Honnét is tudhatná, hogy miről beszélek?

Hirtelen úgy éreztem magam, mintha a régmúlt megkövesedett, ásatag tanúja volnék, akinek már elhomályosította emlékezetét az idő. Pedig még csak harmincas vagyok.

Mi lesz belőlem és Orbán Viktorból ebben az országban, mire megöregszünk?