- Tessék, itt a jogerős ítélet - teszi elém a papírt Vadasné Járó Andrea, a marcaltői iskola igazgatója. - Munkabérrel, pótlékokkal, végkielégítéssel és a kamatokkal együtt csaknem kétmillió forintot ítélt meg nekem a bíróság. Csakhogy hiába nyertem meg a munkaügyi pert, az egykori munkáltatóm nem tud fizetni. Egy fillér sincs a számláján.

A marcaltői iskola jókedvű diákjain nem látszanak a problémák, de a tanárok elkeseredettek. Jelenleg ugyan rendben mennek a dolgok - most az evangélikus egyház működteti az intézményt -, de az előző tanévben több hónapos munkájuk után a mai napig nem kaptak fizetést. A legkisebb kifizetetlen járandóság is több százezer forintra rúg, ami egy pedagógusnak komoly összeg.

Az egykori munkáltató, amely összességében több mint tízmillió forinttal tartozik a tanároknak, a győri Vocational Academy Alapítvány. A 870 lelkes Veszprém megyei település 2007 nyarán adta át az általános iskola fenntartását a győri alapítványnak. Ezzel egyébként nem volt egyedül, hiszen a Vocational alapítvány - amely eredetileg csak városi iskolákat tartott fenn - az elmúlt években összesen nyolc Győr-Moson-Sopron és két Veszprém megyei faluban vette át a helyi kisiskolák működtetését az önkormányzatoktól. Az iskolamentő kísérlet azonban kudarcba fulladt.

- Számos szakmai hiba, a nemtörődömség és a felelőtlenség következménye, hogy az alapítvány képtelen volt finanszírozni ezeket a kisiskolákat - állítja Vadasné Járó Andrea. - Tavaly télen hellyel-közzel még kaptunk fizetést, tavasszal már nem, csak hitegetést.

Nagy Ottó, a Vocational alapítvány elnöke szerint rajtuk kívül álló okok miatt fuccsolt be az iskolamentő kísérlet.

- Amikor a szóban forgó önkormányzatok kérésére elvállaltuk a kisiskolák működtetését, azzal számoltunk, hogy megállapodást köthetünk az érintett kistérségekkel is, így hozzájuthatunk az úgynevezett kistérségi kiegészítő normatív támogatáshoz, ami tanulónként évi 260 ezer forintot jelentett volna - mondja Nagy Ottó. - A kistérségi társulások azonban elzárkóztak a megállapodástól.

A kistérségi társulások több okból is bizalmatlanok voltak az alapítvánnyal szemben. Egyrészt: a kisebb falvak attól tartottak, az alapítványi kisiskolák annyira sikeresek lesznek, hogy hosszabb távon elszippanthatják előlük a gyerekeket, végül több falu is iskola nélkül maradhat. Másrészt a térségben elterjedt, hogy a Vocational alapítvány és annak vezetője kapcsolatban áll a szcientológiai egyházzal, amit sokan veszélyesnek tartottak.

- Csakhogy sem nekem, sem az alapítványnak nincs köze a szcientológiához, illetve a szcientológiai egyházhoz - állítja Nagy Ottó. - Mivel e hamis vád miatt konkrét kára származott az alapítványnak, több pert is indítottunk azok ellen, akik az álhír terjesztésében részt vettek.

Azt viszont Nagy Ottó sem cáfolja, hogy a kialakult helyzetben képtelenek voltak finanszírozni az átvett kisiskolákat, így a fenntartói jogokat is elveszítették: a falusi iskolák közül ma már csak a kunszigeti intézményt működtetik. A többi iskolának tavaly nyáron változatos sors jutott: volt, amelyiket visszavette az önkormányzat, akadt, amelyet végleg bezártak, mások tagintézménnyé váltak. Az is előfordult, hogy sikerült új fenntartót találni - Marcaltőn például az evangélikus egyházat.

A pedagógusok elmaradt járandóságainak ügye azonban még nem zárult le. Sokan elfogadták a munkaviszony közös megegyezéssel történő megszüntetését, de harmincan rendkívüli felmondással éltek az alapítvánnyal szemben, majd az elmaradt jövedelmük megítélését kérve munkaügyi bírósághoz fordultak.

- Azok, akiktől közös megegyezéssel váltunk el, már megkapták az elmaradt fizetésüket - mondja Nagy Ottó. - Akik viszont bírósághoz fordultak, általában irreális követelésekkel álltak elő. Azt nem vitatjuk, hogy jár nekik az elmaradt munkabér, de azt nem tudjuk elfogadni, hogy többen is végkielégítést követelnek tőlünk, amikor továbbra is ugyanabban az iskolában dolgoznak, mint eddig, csak épp egy másik fenntartó alkalmazásában.

A munkaügyi pereket első fokon kivétel nélkül a pedagógusok nyerték meg. Az alapítvány azonban mintegy húsz esetben fellebbezett, ezekben a jogerős ítéletekre még várni kell. No és a pénzre is. Akiknek az ügyében ugyanis már jogerőssé vált a döntés, hiába kilincseltek inkasszót benyújtva az alapítvány számlavezető bankjánál.

- Valóban nincs pénz a számlánkon - mondja Nagy Ottó. - Összesen 48 millió forint a kinnlevőségünk, ezek jórészt olyan, már lezárult oktatási programoknak a pénzei, amelyeket az utófinanszírozás miatt még nem kaptunk meg az Európai Uniótótól. Terveink közt szerepel, hogy a 2,5 milliárd forintos ingatlanvagyonunkból értékesítünk egy-egy elemet, amivel megoldhatjuk a likviditási gondjainkat.

- Ígéretekkel már tele a padlás, így nehéz hinnünk az alapítványi elnöknek - fogalmazott a marcaltői iskolaigazgató. - Nem érzem, hogy egyszerű falusi pedagógusokként rászolgáltunk volna arra, hogy ilyen megalázó helyzetbe kerüljünk. Az összes hivatalt végigjártuk már az oktatási ombudsmantól a megyei főjegyzőn át a bíróságig, eddig sajnos eredménytelenül. Miben reménykedhetünk még?

Marcaltői gyerekek