A Topolánek-féle jobbközép koalíció sorsa kezdettől fogva hajszálon függött, pontosabban átszavazó ellenzéki és független honatyák jóindulatától. A közelmúltban pedig roppant súlyos politikai vereség érte a miniszterelnök pártját (ODS): ha lehet, még annál is nagyobb mértékben veszítette el az önkormányzati választásokat, mint idehaza az MSZP a Fidesszel szemben. Emellett folyamatos kritika érte azért - az ellenzék mindenütt üti-veri a kormányt a krízis "hozzá nem értő" kezeléséért -, mert nem tett, úgymond, eleget a gazdasági visszaesés megállításáért. A felgyülemlett bajokat Topolánek is érzékelte, különben a tegnapi bizalmatlansági vitában, még bukása előtt, nem tett volna ígéretet az egészségügyi reformtörvénykezés módosítására és a kríziskezelésben való együttműködés fölvételére az ellenzékkel. Mint látni, az egészségügyi reform neki se "jött be". Ellenfelét meg az tette türelmetlenné, hogy hiába rendelkezik az önkormányzatok fölött, ezzel az országos politikában semmire se megy.

Lapzártakor úgy festett, hogy Paroubek "valamennyi párt" támogatását élvező ügyvivő, "technokrata" kormány megalakítását javasolja az államfőnek, de az ODS bejelentette: ügyvivőként kizárólag a Topolánek-kormányt tudja támogatni. Csak emlékeztetőül: bő tíz évvel ezelőtt Klaus, aki már akkor is köztársasági elnök volt, egy hasonló politikai válságból úgy talált kiutat, hogy Josef Tosovskyt, a cseh nemzeti bank elnökét nevezte ki - a pártok egyetértésével - miniszterelnöknek. Noha Tosovsky nyolc hónapos regnálása a mindvégig billegő parlamenti támogatás miatt minden volt, csak nem sikertörténet, jelezni akarom: van precedens.