Az útválasztás előtt egy rövid pillanatra nézzünk hátra, hol tartunk, és mi van mögöttünk! Emlékeztessük magunkat arra, hogy mi az, amit az elmúlt hét évben megtettünk. 2001 óta egynegyedével nőtt Magyarország gazdasági teljesítménye. Eközben ugyanannyi embernek van munkája, mint hét évvel ezelőtt, de történt egy nagy változás. Ma a keresetek nagyjából 30 százalékkal többet érnek, mint annak idején. A nyugdíjak 40 százalékkal. Sok százezer emberrel csökkent azok száma, akiket fiktív módon minimálbéren foglalkoztattak.

Az elmúlt hét évben kétszeresére növekedett a családi pótlék értéke. Az elmúlt években növekedett a születések száma, tavaly is több gyermek született, mint mondjuk 2001-ben. Amióta kormányzunk, azóta negyedmillió új lakás épült, és 500 ezer új autót vásároltak. Ma Magyarországon minden második családnak van autója. Háromszorosára nőtt a mobiltelefonok és a számítógéppel rendelkező családok száma, ötszörösére az internet-előfizetéssel rendelkezőké.

Azért az mégiscsak teljesítmény, ennek az országnak a teljesítménye, hogy ma autópálya vezet Szegedre, Miskolcra, Nyíregyházára, Debrecenbe, a Balaton déli partján végig autópálya fut, autópálya kerüli meg Budapestet, és ha így folytatjuk, márpedig így folytatjuk, legalábbis ami az autópálya-építést illeti, akkor jövőre Európa kulturális fővárosába, Pécsre szintén autópályán lehet eljutni.

Megépült Magyarország talán legszebb hídja, a Megyeri híd. Két új híd ível át a Dunán, egy Dunaújváros alatt, egy meg Szekszárdnál. A patikaliberalizációnak köszönhetően 400 új gyógyszertár van Magyarországon, és mert átalakítottuk a gyógyszerár-szabályozást, az elmúlt két évben közel 2000 gyógyszer ára csökkent. És mondom, még mielőtt elfelejtenénk, az elmúlt hét évben a gazdák támogatása kereken kétszeresére növekedett.

Az elmúlt években kiteljesítettük a felsőoktatási reformot. Megerősítettük a társadalombiztosítás rendszerét. Szociális alapúvá tettük a gázártámogatást, fenntarthatóvá a nyugdíjrendszert. Segély helyett munkát adó programokat indítottunk el, és megvalósult a haderőreform.

Persze igaz az is, de hadd mondjam úgy, hogy csak ezt követően igaz, hogy most, 2009-ben Magyarország és a magyar baloldal minden eddiginél nagyobb nehézségekkel néz szembe. Nehézségeink oka az, hogy jó pár évvel ezelőtt, valamikor az ezredforduló környékén veszélyes útra tévedtünk. Persze nyilván kérdezhetitek, hogy ki ezért a felelős. Az emberek? Nem, nyilvánvalóan nem ők. A családok? Ugyan ki gondolhatná, hogy a családok? Talán a politikusok? Igen, egészen bizonyosan a politikusok, és hogy ne beszéljünk általában vagy csak általában, tegyük hozzá: mi, szocialista politikusok is, hiszen az elmúlt években, az elmúlt 7 évben mi kormányoztuk az országot.

De tegyük fel ezeket a kérdéseket másképpen! Mondjátok, hiba volt, hogy az Orbán-kormány 70 százalékkal felemelte a köztisztviselők bérét? Vagy hiba volt, hogy ugyanők fűnek-fának nyakló nélkül adtak lakástámogatást? Hiba volt, hogy Medgyessy Péter kormányzásának első idejében a 100 napos programok között 50 százalékkal megemeltük a közalkalmazottak bérét? Vagy hiba volt bevezetni a 13. havi nyugdíjat? Mondjátok, hiba volt, hogy már az én kormányzásom alatt 2005-ben ötéves adócsökkentési programról döntöttünk? Vagy hiba volt az elmúlt sok-sok évben több száz kilométer autópályát építeni?

Azt gyanítom, hogy aki most hallgat bennünket, aki hallja ezeket a kérdéseket a televíziót nézve vagy a rádiót hallgatva, azok sokasága valószínűleg azt válaszolná, hogy ez nem volt hiba. És be kell valljam, hogy én ezt megértem. De azt kell mondanom, ez kevés a teljes válaszhoz.

Mert mi van akkor, ha mindez a jó nemcsak a teljesítményeinkből következik, hanem jövedelmeinktől elszakadt fogyasztási és építési vágyainkból? Mit kell mondani, hogyha annak, amit elértünk, egy részét hitelből valósítottuk meg, és most úgy érezzük magunkat, mint az a sok százezer család, akik az elmúlt években erejükön felül hiteleket vettek fel és lakásvásárlásba, lakásépítésbe kezdtek, autót vásároltak vagy lízingeltek, és most nagyon sokan arról beszélnek otthon, hogy te jó ég, helyesen és jól döntöttünk-e?

Muszáj elmondanom, hogy olyan terheket vállalt az ország, amelyek ma talán az elviselhetőnél is jobban nyomják a vállainkat.

Gondjaink nem csak gazdasági természetűek. Azok is. De ha csak gazdasági természetűek lennének, lényegesen könnyebb lenne a terápia. Magyarország tragikus nehézsége abban áll, hogy az elmúlt jó néhány évben - nagyjából 1998-at követően - szétszakadt a nemzeti közösség. Az országban brutális belpolitikai háborúskodás zajlik. Demokratikus versengés helyett az önmagát jobboldalinak tartó politikai közösség nagy része ellenségként, kiiktatandó hibaként, történelmi, politikai, emberi, morális selejtként tekint a baloldalra. Együttműködik a radikális erőkkel, életre hívta a Jobbikot, a háttérből - időnként nem is annyira a háttérből - támogatja a destabilizációt.

A Fidesz vonzáskörébe tartozó szervezetek és médiumok nyílt antiszemita, cigányellenes irányvonalat követnek, homofób nyilatkozatokat tesznek. Tűrik és támogatják a cigány- és idegenellenes atrocitásokat, a homoszexuálisokat támadó erőszakos megnyilvánulásokat. Az állam egyes intézményei, különösen a bíróságok és az ügyészségek bizonyos döntései azt az érzést keltik, hogy a döntéshozók egy része a Fidesz érdekei, kimondott vagy sugallt elvárásai szerint járnak el. Úgy tűnik, mintha mentenék a Fideszhez kötődő disznóságokat, másrészt meg időnként azt a gyanút keltik, hogy részrehajlóan eljárás alá vonják, büntetik a Fidesz ellenfeleihez tartozókat vagy annak vélteket.

Ami a szocialista pártot illeti: belső viszonyai nagyon keveset változtak az elmúlt években. Feltűnő az innováció hiánya, a bezárkózásra való hajlam, a személyi, a hatalmi politizálás dominanciája. Továbbra is biztos vagyok benne, mélyen hiszem, hogy igazam, ha úgy tetszik, igazunk volt 2006-ban a kiigazítás és a reformpolitika szükségességében. Tévedtem viszont erőnket és lehetőségeinket illetően. Fontos pillanatban adós maradtam a világos beszéddel, szavahihetőségem ennek következtében jelentősen sérült. Nem láttam elég pontosan, hogy mekkora szakadék tátong az emberek elvárásai és az ország szükségletei között; nem ismertem fel, hogy kompromisszumaink nem tudják áthidalni ezt a távolságot. Aztán, ahogy telt az idő, egyre kevesebb lett a szövetséges, és egyre csökkent a bizalom. Miközben megszereztem és megtartottam a párt támogatását - nemegyszer rajongó szeretetét -, muszáj hozzátennem, hogy egyre inkább csökkent a választók támogatása. Ezt pedig nem lehet csak az ellenzék számlájára írni.

Magyarország és a Szocialista Párt előtt álló talán egyik legnagyobb kérdés, hogy a politikai háborúskodás, a gazdasági és szociális türelmetlenség körülményei között vajon képesek vagyunk-e mi másokkal együtt áthidalni ezt a távolságot. Számolni kell azzal, hogy ez a válság mélyebb és hosszabb lesz, mint amire ma számítunk. Ennek jelei szaporodnak, és mert erre számítunk, nincsen más lehetőségünk, mint hogy egyszerre tovább csökkentjük az állam kiadásait, és teszünk más fontos lépéseket. De miközben ezt tesszük, nem lehetünk szociálisan érzéketlenek. Vigyázni kell az emberekre. Nem lehet felelőtlenül dobálózni megszorító javaslatokkal. Van, akinek tízezer forint semmi. Másnak ez több mint sok.

Tavaly januárban azt mondtam az elnökségnek, hogy ha egy éven belül nem sikerül növelni támogatásunkat, akkor ki kell nyitni a személyi kérdéseket is. Letelt az egy év. Támogatásunk nem nőtt, éppen ellenkezőleg, csökkent. Most lépni kell, mert a válságkezeléshez, a további változásokhoz a mainál szélesebb társadalmi és politikai támogatás kell. Azt hallom, azt üzenik nekem, hogy a változásokhoz szükséges összefogásnak, a változáshoz szükséges stabil kormánytöbbségnek és az ellenzék józan magatartásának én magam vagyok az akadálya. Remélem, hogy így van, hogy csak én magam vagyok az akadály. Mert ha igen, akkor ezt az akadályt én most megszüntetem.

Azt javaslom, hogy alakítsunk új kormányt új kormányfő vezetésével. Kérem, hogy a kongresszus bízza meg a párt elnökét, a választmány elnökét és a parlamenti frakció vezetőjét az új miniszterelnök megnevezésének előkészítésével. Javasolom, hogy a megválasztandó elnökség haladéktalanul kezdje el a munkát, hétfőn tájékoztassuk a parlamentet szándékainkról, majd kezdjünk tárgyalásokat a pártokkal. Javasolom, hogy két hét múlva egy rendkívüli kongresszuson jelöljünk új miniszterelnököt.

Valamivel több mint 1600 napja vagyok miniszterelnök. Ez elegendő idő arra, hogy legyenek - és voltak - sikerek, legyenek - és voltak - kudarcok. A sikereket nem én, nem kormányom, hanem Magyarország érte el. Köszönöm ezeket a sikereket Magyarországnak, köszönöm a magyar baloldalnak. A hibákért, a tévedésekért pedig elnézést kérek.

Nem változtak álmaim, és nem változtak Magyarországra vonatkozó elképzeléseim. Féltem az országot! Féltem a cselekvés képtelenségétől, a kompromisszumképtelenségtől, féltem attól a belpolitikai háborúskodástól, amelynek oka és kirobbantója nem mi vagyunk. Féltem attól, hogy ha most nem változtatok, akkor nem lesz elég erőnk megküzdeni. Akkor a küzdelem tárgya egy személy, és nem pedig az ügy marad.

De nem kívánok elmenni! Nem kívánom feladni a küzdelmet! Politikus lettem, és az maradok. Vezetni szeretném a Szocialista Pártot.

Lehetőségeim miniszterelnökként sokat szűkültek az elmúlt időszakban. Elsősorban abban, hogy szélesebb támogatást szerezzek annak a nagyon tisztességes, nagyon hazafias, szerintem bátorságot igénylő, az európai modernizációs főáramban Magyarországot megtartó és ebbe az irányba további reformokat kezdeményező politikában. Csak ilyen politikát tudok javasolni! Ilyen politikához szeretnék támogatást adni! Ma azt gondolom, hogy ehhez a politikához támogatást adni, megküzdeni annak érdekében és azért, hogy 2010-ben ne egy erőszakos és érzéketlen politika kerüljön hatalomra, hogy ne erőszakos és érzéketlen politikusok vegyék át a hatalmat, ehhez megküzdeni a korábbiaknál nagyobb erővel és több energiával, több elkötelezettséggel kell.

Arra szeretném hívni a Magyar Szocialista Pártot, hogy újra rázza meg magát, és induljon neki még egyszer. Ez a párt fölállt 2004-ben, komoly, kemény és nagy változásokat hozva a magyar politikában. Akkor mert és tudott változtatni, és tudott győzni. Ez a párt fölállt 2006 őszén, amikor olyan brutális támadást vezettek ellene, amilyen támadást még soha egyetlenegy politikai erőnek nem kellett kibírni. Ez a párt nem omlott össze akkor, amikor felbomlott a koalíció, újraindult és bizonyította, hogy ha kell, akkor önállóan is képes kormányozni.

De most több kell! Most nem elég ezt bizonyítani! Többet szeretnénk! Ehhez a többhöz új politikai felállás kell. Sokak képessége arra, hogy ők is átgondolják, hogyan tudnak többet tenni Magyarországért. És nincsen olyan személyes áldozat, ami ne érné meg, hogy Magyarország demokratikus, embert féltő, szociális szempontokat érvényesítő szabad ország maradjon, olyanok által irányítva, akik értik, mit jelent az, hogy először vagyunk magyarok, és csak utána baloldaliak, konzervatívok vagy éppen liberálisok.

Bonyolult politikai játszma - nemzetközi reagálások

A nemzetközi sajtó többnyire tényszerűen tárgyalja a magyar miniszterelnök lemondási szándékát, s az okok között általában a gazdaság válságos állapotát jelöli meg. Érzelmi szálakat egyedül a pozsonyi sajtó penget, s a szlovák-magyar viszonyt félti a Fidesz esetleges hatalomra jutásától.

Pozsony: A Prágában tartózkodó Robert Fico szlovák kormányfő a cseh közszolgálati tévének nyilatkozva pragmatikus és racionális politikusnak minősítette a magyar kormányfőt, szélsőséges, radikális pártnak viszont a Fideszt. Kijelentette: ha ez a politikai tömörülés jut hatalomra, ismét feszültté válhatnak a szlovák-magyar politikai kapcsolatok. Csáky Pál, a Magyar Koalíció pártjának elnöke kifejtette: Magyarországon bonyolult politikai játszma zajlik, a végeredménye egyáltalán nem biztos. Nem hagyható ki a folytatásból a két kisebb parlamenti párt sem. A döntés a magyar politikai elit közös felelőssége a mostani helyzetben. Úgy véli, az előre hozott választások tisztább helyzetet teremtenének, mert a polgárok új és jóval erősebb legitimitást adnának a jogutódoknak.

Róma: Az 1946 óta 24 miniszterelnökkel hatvan kormányváltást átélt Olaszországban nem kapott különösebb figyelmet Gyurcsány lemondása. Tömör hírügynökségi jelentések mellett egyedül az Il Sole24 Ore gazdasági napilap tüntette fel honlapján a távozását. Okát a hazánkat csőd felé sodró globális pénzügyi válsággal magyarázta. Gyurcsány önkéntes lemondása precedens nélküli még az örökös kormányválságról hírhedt Itáliában is, ahol a gyakori miniszterelnök-váltást kivétel nélkül bizalmatlanság eredményezte. Kormányválságban az államfő azonnal megkezdi az egyeztetést a parlamenti pártok vezetőivel, a képviselőház és a szenátus elnökével.

Berlin: A romló gazdasági helyzet és személyének népszerűtlensége térdre kényszerítette Gyurcsány Ferencet, akinek nem maradt más, mint hogy bedobja a törülközőt - e kép bontakozik ki a német lapok cikkeiből. A dpa hírügynökség szerint közel sem biztos, hogy a magyar politika legfeltűnőbb és legellentmondásosabb alakjának számító Gyurcsány távozása előmozdítja a válságkezeléshez elengedhetetlen intézkedéseket. A pártot az előre hozott választások kilátása kényszerítheti kompromisszumokra. A Berliner Morgenpost a lemondásban a politikus sorozatos hibái mellett a reménytelenség kifejeződését is látja. Berlinben úgy vélik: a néhai nyugatnémet kancellár, Willy Brandt 1974. májusi lemondására emlékeztet az a távozási-utódlási forgatókönyv, amelyet Gyurcsány felvázolt az MSZP kongresszusán. A liberális FDP-vel együtt kormányzó német szociáldemokraták anno "saját körben" megoldották a kancellár utódlását. Brandt és az SPD "nagy öregje", Herbert Wehner közös javaslatára az akkori pénzügyminiszter, Helmut Schmidt lépett a Guillaume-botrány miatt lemondott Brandt helyére. Brandt a politikában is aktív maradt. Schmidt később bukásának egyik okát abban látta, hogy kancellári kinevezésével együtt nem vette át az SPD vezetését.

Prága: Nem kizárt, hogy Csehországban és Magyarországon egyaránt előre hozott választások lesznek - vélekedett több politikai szakértő. Prágában ugyanis kedden a cseh szocdemek (CSSD) bizalmatlansági indítványt nyújtanak be Mirek Topolánek kormánya ellen. Jirí Paroubek közölte, hogy botrányos belpolitikai ügyei, valamint eredménytelen válságkezelő próbálkozásai miatt szeretnék megbuktatni a kabinetet.

Bukarest: Kizárólag a tényekre szorítkozva közölte a román sajtó Gyurcsány bejelentését. Nem vont párhuzamot azzal, ami Romániában négy évvel ezelőtt történt. Calin Popescu Tariceanu miniszterelnök 2005. július 7-én jelentette be lemondási szándékát a kabinet törékeny parlamenti támogatottsága miatt. Két héttel később úgy vélte, lépésével kizárólag Traian Basescu államfőnek kedvezne, aki volt pártját, a Demokrata Pártot szerette volna mindenáron helyzetbe hozni. Ekkor közölte, hogy meggondolta magát.