A kormánynak és a szocialistáknak Gyurcsánnyal nincs mozgásterük. Gyurcsány 2002 és 2004 között, Medgyessy-tanácsadóként és ifjúsági miniszterként a jóléti rendszerváltás populista politikájának egyik kiötlője volt. 2004 novembere és 2006 májusa között a félfordulatok, a kicsit igaz, kicsit hamis gazdaságpolitika miniszterelnöke, aki se reformokat, se kiigazítást igazán nem készített elő. 2006 júniusa és 2008 márciusa között a kiigazítás és a jozefinista - félig, vagy egyáltalán nem sikerült - reformok miniszterelnöke. 2008 áprilisa és 2008 szeptembere között a reformok leállításának, a szociális konszolidációnak miniszterelnöke. 2008 októbere és 2009 február vége között válságkezelő, "árvízi hajós". Mindig jól beszélt. Mindig megfelelő képet mutatott. Csak az egész sikerült félre.

Válságkezelőként bukásra áll. Nemzetközi hitele elfogyott. Nincs koalícióépítési képessége. Nem tud integrálni. Megosztó, konfliktust okozó személyiség itthon és külföldön. Itthon a radikális reformer sarokban Bokros Lajos nehézsúlyú öklöző áll. A társadalmi realitásokra figyelmeztető szürke, deáki politikus pozíciójában Kiss Péter. A populista, "védelmezem népemet és nemzetemet" tribünön Orbán Viktor.

Ketten rendelkeztek kurzus-építési lehetőséggel és képességgel: először Orbán 1998-ban, majd Gyurcsány 2004-ben. De nem építkeztek, hanem konfliktust kerestek, önképüket formálták. Saját értékeiket és érdekeiket, küldetéstudatukat, az ország értékei és érdekei elé helyezték. Tehetségük megvolt, hogy magyar államférfiak és nemzetközi szintű politikusok legyenek. Lettek hatalomvezérelt provinciális politikusok. Egy társadalmilag és gazdaságilag becsvágyó, politikailag civilizálatlan és tanácstalan népet a bukásig vezéreltek. Tíz éve Magyarország megbecsült ország volt. Ma szégyenpadon ül.

Ma három politikai forgatókönyv ismert. Az első Gyurcsányé és az MSZP-é. Maradjon minden úgy, ahogy van a 2010-es választásokig. Mindent meg kell tennünk, hogy kihúzzuk odáig, és nagy ellenzéki párt maradjunk a választások után, amelynek Gyurcsány az elnöke. A nemzetközi szereplők, akiktől közvetlenül függünk, nem kívánják Orbán Viktort, ezért az IMF kölcsönével és a szükséges válságkezelő aprómunkával az ország és mi kihúzhatjuk a választásokig. Zúgolódjanak nyugodtan a pártok, morogjanak az MSZP-én belül, akik akarnak, de az elmúlt év megmutatta, hogy lehetséges az egypárti kormányzás, megszerezhetők a szükséges szavazatok. A Fidesz nyer, de nem tud kormányzati alternatívát nyújtani: se felkészültsége, se lehetősége. Ellenzékben Gyurcsány remekelni fog, csak mindent meg kell kontráznia. 2010 őszén már visszajövünk. A nemlétező belső ellenzék titkon reméli, hogy az EP-választások után megszabadulhat elnökétől, de nem fog tenni semmit.

A második forgatókönyv Orbáné. Nagy fölénnyel megnyerjük az EP-választásokat. Gyurcsány ellen szavazóink nagy lelkesedéssel mozgósíthatók. Előrehozott választások nincsenek. Igazán a 2010 tavaszi IMF-tárgyalásokra kell összpontosítani: akkor és ott kell bizonyítani, hogy kormányra kerülve kiigazítunk, és reformokat csinálunk. A választásokat kétharmaddal nyerjük, de mindenképpen jelentős fölénnyel. Utána többségében szakértőkből állítunk ki kormányt, és gazdasági szükségállapotot vezetünk be. Brutális megszorítás. Korrupciós ügyek feltárása. A bűnösök az előző kommunista kormány(ok). Büntetőeljárások. Rendcsinálás. Az utca megfékezése. A közigazgatás megfegyelmezése. Erős központosítás. Az államszerkezet átalakítása. Fél-elnöki rendszer. Az autonómiák letörése. Kemény demokrácia.

A harmadik Dávid Ibolyáé és Bokros Lajosé. A válságot hozzáértővel kell kezelni, nincs idő 2010-ig. Szakértő vezette kormány: Olajfa-koalíció. Másrészt a liberál-konzervatív szavazótábor begyűjtése: egy német FDP-típusú párt fölépítése. Jó eredmény az EP-választásokon. A nagy pártok szembesítése a tehetetlenséggel és a felelőtlenséggel.

Mindhárom forgatókönyv élet- és működőképes, csak Magyarország bukik. Az MSZP "minden maradjon a régi" kádári elképzelése tovább döcöghetne, ha nem lenne válság. Tudom, a nemzetközi piacok és politikusok nem szavaznak, de könyörtelenül érzékeltetik a forint árfolyamán, az IMF-hitelen, a befektetői döntéseken, a nemzetközi bojkotton stb. keresztül a szándékaikat. Minden további hónap féléveket jelenthet a kilábalásban.

Orbán Viktor alkalmas a jobboldal spirituális vezetőjének, de alkalmatlan a kormányzásra. Politikai forgatókönyvei 2002-ben és 2006-ban bukáshoz vezették pártját. Mostani, politikai programot és kormányzati alternatívát nem nyújtó forgatókönyve csak azért nem buktatja meg, mert ellenfele se tud hiteles kormányzati tevékenységet, válságkezelést felmutatni. De fél-Magyarországgal nem lehet kormányozni. A válságkezeléshez, illetve a konszolidációhoz a hozzáértés és a szilárd nemzetközi kapcsolatok mellett, kiegyezések és stratégiai megállapodások szükségesek. Ilyenek megkötésére forgatókönyve és ő maga is alkalmatlan. A válság vele nem megoldódik, hanem tartósan elhúzódik.

A szakértő vezette kormány, és az Olajfa-koalíció (MSZP-SZDSZ-MDF) mellett érvelek 2006 ősze óta. Bokros Lajos valamennyi érdemét ismerem. De rosszkor, rossz helyen és rosszul bukkant fel. Egy ilyen megoldás csak akkor képzelhető el, ha sikerül türelmesen megszervezni a három érdekelt párt többségi támogatását, és a Fidesz pozitív semlegességét. Ha az Olajfa-koalíció tagjai föltételezik, hogy a szakértő jelölt nem megosztó, hanem összetartó, nem konfliktusos, hanem integráló személyiség. Ha a nemzetközi nagyvállalatok és pénzintézetek, a hazai kis- és középvállalatok (a Tőke) erős támogatásban részesítik a szakértő jelöltet, programját és a koalíciót. Ha esély van korrekt és nem erőszakos tárgyalásokra a szakszervezetekkel, a szakmai szervezetekkel (a Munka oldalán). Ha az amerikai, a német, a francia és a brit politika irányítói, az EU, az IMF, a Világbank vezetői támogatják, az orosz és a kínai politika pozitívan semleges álláspontot foglal el az átmeneti kormánnyal szemben.

A piacok, a nagykövetségek, a hatalmi központok azonnal visszajelzik, hogy egy jelölt kell, vagy nem kell nekik. Félreértés ne essék, a szakértő vezette kormány nem azt jelenti, hogy a választók 15-20 százalékának támogatásával gazdasági szükségállapotot vezetünk be. A határozott és kegyetlen kiigazításnak és a szükséges reformoknak megvan a helyük. De ma, ezeknél is fontosabb a konkrét válságkezelés: az eddigi monetáris, fiskális és jövedelempolitika felülvizsgálata és újrahangolása; a 2008 októbere óta tartó likviditási válság lezárása; az ECB-hitelkeretből való részesedés, az IMF-hitelek hatékony felhasználása; szembenézés a reálgazdasági válság kihívásaival (küzdelem a piacok megtartásáért, a foglalkoztatásért stb.).

Itt az elmúlt húsz év ortodox programjai semmit se érnek. Önbírálat, tanulás, új megoldások kipróbálása a feladat. És a lelkek kezelése: föllépés az erőszakosság, a durvaság, a civilizálatlanság ellen. A válságkezelés nem diktatúra, hanem ellenkezőleg, demokrácia és párbeszéd. Nem bízol a népedben, ő se fog bízni benned.

Gyurcsány Ferenc valószínűleg megöleli pártját, és halálos csókban forr össze vele. Hacsak nem történik valami, s hagyja magát tovább hurcoltatni, szégyenteljesen tűnnek el együtt a süllyesztőben. Nincs már igazolható politikai, szakmai és erkölcsi érv, hogy miért kell így folytatni. Reggel fölkelsz, és tudnod kell, hogy ma megint többet ártasz, mint használsz. Értekezel, és nem javítasz, hanem rontasz. Felfogtad, hogy vele sohasem lehet kiegyezni, a társadalmat megbékíteni, de gyávább vagy semhogy kimond. Félsz, hogy minden mondásával taszítasz egyet a forinton, de nem teszel semmit, hogy megállítsd. Szolgálsz, megalkuszol és elveszítesz mindent, amiért érdemes élni. Sose tudsz majd elszámolni erről nemcsak a választóidnak, hanem a gyerekeidnek és az unokáidnak sem.

Orbán Viktor megölelte pártját és halálra csókolta. Politikai erő régen volt ilyen nagy és ennyire tehetetlen. Nincs igazolása az Orbán-követőknek, hogy miért hagyják cserben a bennük bizakodókat, miért nem gondolkodnak, tesznek érdemben évek óta. Tudom, tudom, majd akkor, ha mi jövünk. Csakhogy itt tönkremegy az ország, az ő országuk, az ő népük is. Nem mondani semmit, vagy üresen fecsegni a válság kellős közepén, több mint bűn - hiba. Hazug önáltatás, hogy a jobboldal fölkészült a kormányzásra. Gyáva megalkuvás a vezérrel szemben, hogy nem akarnak, tudnak programot, konkrét megoldásokat kidolgozni és mondani a jobboldali politikusok és értelmiségiek. Miért hinne jobban bárki Orbán üres dossziéinak, mint Gyurcsányéinak? Miért remélnénk, hogy különbül fogja a válságot kezelni? Van oka rettegni e nemzetnek Orbán Viktortól. Nem azért, mert erős államával diktatúrát, hanem mert gyenge, pénztelen, kormányzásképtelen államával hozzá nem értést, nemzetközi elszigeteltséget hoz.

A Dávid-Bokros-kísérlet kudarca lehetetlenné tette, hogy megszabaduljunk Gyurcsány és Orbán fogságából. Ketten ölelnek és szeretnek halálra. Nincs alternatíva. A gazdaság omlik, a társadalom megrendül, a politika szilárd. Palackpostával üzenem a következő nemzedékeknek: lehetett volna másként.