Máltai szívgyűjtők
Magával a születésnappal már nem ennyire egyszerű a helyzet. A hivatalos évforduló megvolt még februárban. De hogy mikortól is létezik maga a segélyszervezet, az korántsem ennyire egyértelmű. A Magyar Máltai Szeretetszolgálatot 1989. február 10-én vette nyilvántartásba a bíróság. Valójában akkor már két éve dolgoztak, a Németországban élő Csilla von Boeselager 1987-től küldte Kozma Imre akkori zugligeti plébánosnak rendszeres segélyszállítmányait, a szervezetet pedig 1988 decemberében Ungarische Malteser Caritas-Dienst néven odakint is bejegyezték. Szóval, a huszadik születésnapját töltő segélyszolgálat két év múlva akár negyedszázados működését is ünnepelhetné, már ha az ünnepségek annyira fontosak lennének náluk. De nem erről ismerjük őket.
Népszerűségüket a kelet-német menekültek befogadásával alapozták meg. A vasfüggöny lebontása előtt csaknem ötvenezer menekültet szállásoltak és láttak el hónapokon át. Elsőként nyújtottak humanitárius segítséget a romániai forradalom alatt és után, két évvel később Jugoszlávia háború sújtotta vidékeiről emberek ezreit menekítették ki, sérültek százainak orvosi ellátását szervezték meg. A kelet-európai átalakulás évei után az ország alighanem legnagyobb civil szervezetévé nőtték ki magukat: a Magyar Máltai Szeretetszolgálat kétszázhúsz saját intézményt tart fenn, mindennapi munkájában pedig százhatvan önkéntes csoport vesz részt, ezek létszáma tíz és ötven között változik. Még többen vannak azok, akik - bár a mindennapos munkában nincsenek jelen - egy-egy akcióra bármikor mozgósíthatók. A szeretetszolgálat hívására ezrek jelentkeznek például az árvízi védekezésben segíteni, de az is elég, ha csupán a karácsonyi adománygyűjtéshez kérnek embereket.
Induláskor a zugligeti plébánia közössége jelentette magát a szeretetszolgálatot is, de tömegeket mozgató akcióinak is köszönhetően nem vált zárkózott vallási közösséggé. Győri-Dani Lajos budapesti régióvezető erről azt mondja, alkalmazottaiktól, állandó munkatársaiktól annyit követelnek meg: hittel képviseljék a máltai szeretetszolgálat eszmeiségét. Ez olykor nem kevés, hiszen az önzetlen segítségnyújtás mellett egyfajta szigort is elvárnak: támogatást elsősorban azok kaphatnak, akik maguk is tesznek valamit a saját sorsukért. De ugyanennek a szemléletmódnak köszönhető, hogy olyan feladatokat is elvállalnak, amelyekért - mondjuk így - nem tolonganak a szociális szférában dolgozó civil szervezetek. Ilyen például a romatelepek felszámolása, a munkaerőpiacról évek óta kihullott embereknek nyitott speciális álláskereső irodájuk, a családjuk által elhagyott idős embereket gondozó hálózatuk kiépítése vagy a hajléktalanok tüdőszűrésére indított programjuk.
Az óbudai Miklós utcai hajléktalanszállót a nyitást követően harminc-negyven önkéntes működtette. Mióta törvény szabályozza, ki dolgozhat egy ilyen intézményben, négy-öt alkalmazott végzi ugyanazt a munkát. Profi, ám kis létszámú csapatok tartják fenn az olyan emblematikus intézményeket is, mint a rákosrendezői hajléktalanvonat vagy az otthontalanok mozgó orvosi rendelője. Önkéntesei nélkül viszont a máltai szolgálat éppen a lényegét veszítené el, ezért minden egyes intézményüknek kötelező csak velük végezhető feladatokat is ellátnia. Ilyen például az adományok gyűjtése és kiosztása. A régióvezető szerint a máltai szeretetszolgálat addig oszt adományokat, amíg lesznek önkéntesei.
Egyelőre azonban nincs mitől tartani: a Fő utcai központba naponta átlagosan öt új ember kopogtat be azzal: nincs-e szükség valami segítségre.
