Szó se róla, a kampányszlogen nagyot szólt. Ahmed Tibi izraeli arab politikus a francia Le Penhez és az osztrák Haiderhez hasonlította, és a bojkottjára szólított fel. Javier Solana a kétállamos megoldást félti Liebermantól, s azt üzente: amelyik izraeli kabinet nem fogadja azt el, azzal szemben Brüsszel lépéseket tesz. De a populista külcsín alatt Lieberman pragmatikus politikus. És azt a most hatalmasat bukott Munkapárt tagjai is elismerik, hogy az izraeli arabok kérdésével foglalkozni kell. Mindenki ideges lett, amikor a gázai háború alatt több ezer izraeli arab tüntetett rendszeresen.

Még talán az ultraortodox zsidók is nehezményezték a megmozdulásokat, akikkel kapcsolatban szintén nem világos, mi lesz, ha hűségesküt kell tenniük, hiszen ők sem ismerik el Izraelt, nem szolgálnak a hadseregben, és pártjaik egyetlen célja, hogy minél szélesebb anyagi és jóléti szolgáltatásokat biztosítsanak a szavazóbázisnak. A nacionalista Lieberman egyébként nekik üzent hadat azzal is, hogy kiáll a polgári házasságkötés lehetőségének törvénybe iktatása mellett. Sőt az új, erősnek és erősen jobboldalinak ígérkező Benjamin (Bibi) Netanjahu vezette kormányban éppen a vallásosak és a nem vallásosak törésvonala lehet az egyedüli érzékeny pont. Netanjahunak éppen azért lenne érdeke az eddig kormányzó Kadimát is magába foglaló nagykoalíció, mert akkor a most látható partnereknek talán szerényebb zsarolási potenciáljuk lenne. Cipi Livni, a Kadima vezetője viszont annyira miniszterelnök akar lenni, hogy inkább nemet mond a Bibi vezette koalícióra.

Izraelben tehát minden valószínűség szerint jobboldali kormánykoalíció alakul. Ez akár jó hír is lehetne, hiszen eddig jobboldali kormányok adták fel a legtöbb területet. A hetvenes években Begin számolta fel a zsidó telepeket a Sínai-félszigeten. A kilencvenes évek elején Samir döntött úgy, hogy Izrael részt vesz a titkos madridi tárgyalásokon a palesztinokkal (melyeknek eredményeként később megszületett az oslói békemegállapodás). Netanjahu feladta az érzelmileg oly fontos Hebron szent városát, Saron kivonult Gázából. Mindez persze nem azért van, mert a jobboldaliak annyira hinnének a palesztin állam létjogosultságában, hanem azért, mert biztonsági kérdésekben - éppen a palesztinokkal-arabokkal szembeni bizalmatlanságuk miatt - ők a legitim döntéshozók az izraeliek szemében.

Palesztin oldalon is egységkormányról tárgyalnak, vajmi kevés sikerrel. Most aztán tényleg nincs partner, ami Izraelnek azért jó, mert a bizalmatlanul méregetett Obama szűk területen gyakorolhat csak nyomást Jeruzsálemre. Ez a terület pedig - remélhetőleg a palesztinok életkörülményeinek javítása mellett - Szíria lehet. S az sem kérdéses, hogy az izraeli külpolitikát nem Lieberman külügyminiszter, hanem Netanjahu kormányfő fogja irányítani.