Felidézve a február 28-i szombatot, a lap tartalmas szellemi étlapot kínált olvasói számára. Erre már az első oldalon közölt négyhasábos vaskos cím, s két portré felhívta a figyelmet. Egyetlen napilapunk életében sem fordul elő gyakran, ha egyáltalán, hogy ugyanazon a napon képes az ország két legmagasabb közjogi méltóságát egy-egy oldalas interjú keretében kiemelkedő jelentőségű témákban megszólaltatni, mint ahogyan ezúttal történt (Magyarország: Sólyom László - A cigányság az ország testének része és Gyurcsány Ferenc: - Ez csendes forradalom). Az államfővel főleg a romák sorskérdéseiről, a kormányfővel pedig a gazdasági válság kezeléséről beszélgetett a két tekintélyes publicista, Nagy N. Péter és Tóth Ákos.

"A cigányság beilleszkedése az ország jövőjének egyik legfontosabb kérdése" - hangoztatta a köztársasági elnök, s arra az újságírói közbevetésre, miszerint a féktelen szólásszabadság az egyik gátja a terjedő erőszakosság megfékezésének, Sólyom László ezt mondta: "Nem így van. A szólásszabadságnak ugyanis jelentős és pontos korlátai vannak a magyar jogban... Az erőszak érzelmi előkészítése büntetendő. Jogszabály van, az alkalmazás a probléma..."

Itt említem - s erre utaltam, mint olykor késedelemből származó haszonra -, hogy egy héttel később Kis János filozófus (az SZDSZ alapító tagja, majd első elnöke, 2002-ben kilépett a pártból) fejtette ki gondolatait az államfő megnyilatkozására reagálva - tulajdonképpen az ombudsman helyett (Vélemény - március 7. - Az államfővel vitázva). A tudós valójában mindazonáltal nemigen vitázott az elnökkel, sőt a lényeges pontokban egyetértett vele, ám tapintatosan arra utalt, amit nem olvashatott Sólyomtól. Nem véletlenül zárta mondanivalóját hasonló tartalmú kezdő- és utolsó mondatainak keretei közé. "A köztársasági elnök megszólalásainak különleges súlyuk van, miként a hallgatásainak is" - kezdte mondandóját a filozófus. S ekként zárta: "Sólyom László tisztségénél fogva a nemzet egységének megtestesítője... Neki kell mintegy elsőként, s a legnagyobb nyomatékkal leszögeznie, hogy a cigányság elleni hangulatkeltés kívül áll az alkotmányos konszenzuson, s hogy az ország politikai vezetői nem engedhetik meg maguknak a kisebbségellenes előítéletekkel szemben sem a kétértelmű beszédet, sem a kétértelmű hallgatást."

Amire Kis János célzott: "Pár héttel ezelőtt, a veszprémi gyilkosság utáni zaklatott közhangulat napjaiban a Fidesz elnöksége azt nyilatkozta: ťA dolgok nem mehetnek így tovább, itt az ideje az őszinte, egyenes beszédnek. Ki kell mondani: a cigány származású emberek által elkövetett súlyos bűncselekmények száma aggasztó módon növekszik.Ť" "A tűzzel játszik az a politikai vezető, aki így beszél" - vonta le a következtetést Kis János. Ugyanezt, vagy ehhez hasonló konklúzió levonását, megerősítését hiányolta a legfőbb közjogi méltóságtól.

Idetartozik: később a Vélemény rovatban jelent meg Kálmán László nyelvész írása (március 12. - Az elnök és a politikai korrektség). Szerinte az elnök dolga az lenne "a kissé rejtélyesen megfogalmazott mondatokon és... virtuóz homályosságon" túl, hogy józanságra intse a cigányozó jobb- és baloldaliakat egyaránt. További reakcióként jelent meg - Kis János írására - március 13-án, ugyanitt Pokol Béla politológus értelmező hozzászólása (Elnöki szerep és morálfilozófiák).

Napjaink egymást elképesztő gyorsasággal át- és felülíró változásokkal peregnek. Mi sem jellemzőbb erre, mint a kormányfővel készített interjú néhány kérdése, pontosabban a válaszok, majd az ezeknek ellentmondó fordulatok. Egyet ragadunk ki illusztrációként.

- El tud-e képzelni olyan helyzetet - szólt a kérdés Gyurcsány Ferenchez -, hogy lemondjon?

- Nekem addig szabad és lehet kormányozni - szólt a válasz -, amíg ennek a programnak (amit a kormány válságkezelésként meghirdetett) a végrehajtása reális lehetőség.

A rákövetkező napok fejleményei révén vált nyilvánvalóvá, hogy eredeti formájában ennek a programnak nincs realitása. Sőt, a kormányfő újabb nyilatkozataiból arra kellett következtetnünk, hogy a Reformszövetség jóvoltából összeállított, s a kormányénál jóval szigorúbb, "dermesztő" csomag követelményei sem tűnnek már számára elégséges dózisú gyógyszernek a kilábaláshoz a válságból. Egyébként tőle szokatlanul kemény hangot ütött meg a miniszterelnök a Fidesz vezetőjének minősítésében (egy héttel még Orbán Viktor évértékelő beszéde előtt): "A Fidesz butít, mi bátorítunk. Egy év múlva eldől, hogy ki volt a sikeresebb... Rezet árulnak aranyáron. A rendszerváltozás óta eltelt időszak legveszélyesebb politikai szélhámosa Orbán Viktor, mert valóságos, reális alternatívának mutatja be a semmit."

A március 7-i, szombati szám fő attrakcióját, az ellenzék vezető politikusának beszédét erős várakozás előzte meg. Erre a szerkesztőség - csak felületes áttekintés alapján is megállapítható - gondos tervezéssel készült. Első oldalas látványos képpel és feltűnően szedett főcímmel (Új irány, magyarok!) jelent meg a lap, alatta tömör fejrésszel. Belül tárgyszerű, pontos tudósítást találhatott az olvasó (Csuhaj Ildikó), s négy elismert szakértő értékelését - Somogyi Zoltán, Giró-Szász András, Békesi László, Szilágyi Anna - , az esemény hangulatát visszaadó kis karcolattal (Ny. M.), végül a lap véleményét summázó vezércikket Nagy N. Péter tollából (Új világ, régi hang). A szerző első mondatával sokatmondóan jellemzett: "Az esélyre komoly siker van, mondta véletlenül botló nyelvvel Orbán Viktor, mire hatalmas, biztató tapsot kapott országértékelő közönségétől, hogy meg ne zavarja a hiba. Amit nem vett észre..." (A TV 2 reggeli Mokkájában újabb botlás következett néhány nappal később: "Két országba húz az irány" - mondta a fáradt nyelvű politikus)... "Orbán országértékelése elhangozhatott volna három vagy öt éve, bármikor, amikor nem ő volt a kormányfő" - jegyezte meg a publicista, szerinte "Arról, hogy mennyiben és mivel segítenének a most kormányra jutásra esélyes erők az országon, nem tudhattunk meg semmit."

A semmitmondás tetszetős mesterművére a hétfői számban (március 9.) az MSZP-frakció egész oldalas fizetett hirdetésként megjelentetett, Orbánnak szóló levéllel reagált, hat pontban foglalta össze a legfontosabb témákat, amelyekről a megszólított - nem beszélt.

A Hétvége anyagai közül Ferge Zsuzsa tanulmánya emelkedett ki - Kire vigyázzanak a válságkezelők?... Akiknek a javaslatai - kifogásolta a szociológus - általában nagy ívben elkerülik a társadalmi összefüggéseket; a 2-3 millióra tehető szegények számára nem biztosítanak védelmet, nem érzékelik a rövid távon várható társadalmi hatásokat, s a reménytelenségbe süllyedt rétegek tűrőképességének határait sem.

A politika parlamenti színpadán közben már-már szürrealista komédiába illő betétekkel zajlott az élet. Horn Gyula szocialista kormányának pénzügyminisztere, Bokros Lajos lett az MDF EP-jelöltjeinek listavezetője. Dávid Ibolya pártelnök, a Népszabadság szóhasználatával élve, "azzal a történelmi kísérlettel állt a parlament elé", hogy konstruktív bizalmatlansági indítvány révén Gyurcsány helyére Bokrost ültesse a miniszterelnöki székbe. Abszurd közjátékként Sólyom László megismételte "csökönyösségi gyakorlatát", és újabb kudarcot vallott: főbírójelöltje, Havasiné Orbán Mária ezúttal sem kapott elegendő szavazatot. Tragikus: a bírói kar hamarosan vezetés nélkül maradhat... Tovább! ...Egy év után "Ötödször sincs tévéelnök" - tudósított Pintér Attila március 12-én. Tobzódik, lám, az országos komédia a parlamenten kívül is.

Elérkezett azután március 15. - nemzeti ünnepünk. Tudtunk-e ünnepelni, vigadni? Igaz-e, hogy sírva vigad a magyar? Ezekről talán majd legközelebb.