Főnök a lángok között
Az efféle poklokba Nagy Imre alezredes, a nyírbátori tűzoltóság parancsnoka a hivatásánál fogva bejáratos. Bár ötvenhét éves elmúlt, ha a szükség megkívánja, a mai napig együtt vonul kollégáival tüzet oltani, s apróbb karcolásoktól, horzsolásoktól eltekintve még nem sérült meg soha. Gyermekkori álma volt, hogy tűzoltó legyen. Az ötvenes évek végén ugyanis Nagykállóban egy nádfedeles házat látott égni, majd oltani, s olyannyira megbabonázta a helyszínre siető tűzoltók derekas munkája, hogy eldöntötte: ha nagy lesz, közéjük áll.
Nagy Imre 1976-ban, érettségizett autószerelő végzettséggel került a nyíregyházi tűzoltósághoz, elvégezte a tiszti iskolát, majd szolgált Vásárosnaményban. A nyírbátori állományt 1993 óta vezeti, a Langlovagok.hu elnevezésű tűzoltóportál által meghirdetett országos pályázaton - beosztottjai egyhangú ajánlására - pedig a közelmúltban nyerte el az Év tűzoltója 2008 címet. Az indoklásban az szerepelt: az állomány szerint kevés az olyan parancsnok, aki ennyi gondot fordítana a lehető legjobb munkakörülmények biztosítására és egyéni problémáik megoldására, mint Nagy Imre.
- A főnök jobban örül ennek a kitüntetésnek, mintha kapott volna kétmillió forintot! - jegyzi meg Kristóf Imre tűzoltó törzsőrmester, amikor bekísér hozzá minket a nyírbátori laktanyába. A törzsőrmester azt mondja: Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében irigyelt létesítmény az övék, mert van benne szauna, jakuzzi, biliárd, fitneszterem és focipálya - s mindez javarészt Nagy Imrének köszönhető.
- Velünk vonul, velünk eszik, velünk mulat, le a kalappal előtte, hogy ilyen jó csapatszellemet hozott össze - folytatja a fiatal törzsőrmester, aki regényes módon került kapcsolatba e hivatással: az életét egyéves korában, 1978-ban mentette meg egy tűzoltó, aki éppen időben kirohant vele egy égő családi házból. Kristóf Imrének ma ez a tűzoltó a feljebbvalója.
Nagy Imre azt javasolja, nézzünk körbe az épületben, hogy képet kaphassunk az életükről. Riasztáskor Dvorák kilencedik szimfóniájának zenéjére vonulnak, amikor visszatérnek, akkor pedig megszólaltatnak egy harangot.
A pár évvel ezelőtt átadott laktanyában katonás rend és tisztaság uralkodik, a járművek is ragyognak, az egyik helyiségben pedig valóban rátalálunk az említett szaunára és jakuzzira.
- Nagy szükség van ezekre - magyarázza Nagy Imre -, hiszen a fiúk rengeteget dolgoznak, és nap mint nap hatalmas stressznek vannak kitéve. Megérdemlik, hogy a pihenésüket kulturáltan és igényesen töltsék.
A tűzoltóságon ugyanis akkor is kemény munka folyik, ha közel s távol egy árva bozóttűz sem akad. A hét minden napjára jut tennivaló: gyakorlati és elméleti foglalkozásokon, próbariasztásokon vesznek részt, karbantartást végeznek, ablakot pucolnak, edzenek, sportolnak, továbbá rendszeresen feltérképezik a különböző gyárakat, üzemeket és intézményeket, hogy e terepszemlék után már ismerős legyen nekik a közeg, ha oltani kell.
Nagy Imre emlékszik élete első vonulására is:
- Újonc voltam még 1976-ban, amikor Kazárbokorba riasztottak, ahol egy disznóól égett. Azóta több ezerszer vonultam már, s majdnem minden egyes tűzesetre emlékszem. Azért fontos ez, mert jó tűzoltó csak akkor lesz az ember, ha a védőfelszerelésen kívül felvértezi magát tapasztalattal is.
Ezen kívül milyen tulajdonságokkal bír a jó tűzoltó?
- Rátermett, bátor és kreatív - sorolja. - Nincs két egyforma tűzeset, ezért minden egyes vonuláson tanulhat valamit az ember.
Van-e, s ha igen, milyen a természete a tűznek? - kérdezzük.
- Ó, hogyne lenne - bólogat -, attól függ, milyen anyag lángol. Vannak nagy és heves tüzek, az ilyen esetekben különösen gyúlékony, robbanékony anyagról lehet szó, azután vannak fekete tüzek, amikor gumi lángol, s megint más jellegű az avartűz. Az efféle tudás azért fontos, mert még a helyszínre sem ér az ember, de a tűz formája alapján már messziről meg tudja állapítani, hogy milyen jellegű beavatkozásra lesz szükség. Annak idején tanítgattam a fiaimat is, nem csoda, hogy a kisebbik tűzoltó lett: a fővárosi tűzoltóságon szolgál.
Nagy Imre azt mondja, az egyik legveszélyesebb tárgy, amellyel a munkájuk során kapcsolatba kerülhetnek, az a felhevült pb-gáz-palack.
- De nincs mese - teszi hozzá -, valakinek azt is ki kell hozni a lángokból. Utána már csak le kell hűteni, s kész.
Ezután elárul egy apró szakmai titkot arról, hogy melyik az a pillanat, amikor a tűz közeléből már a tűzoltó is menekül:
- Ha elkezd fájni a fülünk hegye, akkor zurück! - mondja. - A fülkagyló ugyanis a legérzékenyebb testrészünk, nem bírja a hőterhelést.
Erről persze csak az idősebb tűzoltóknak lehet fogalmuk, akik még régi típusú, részben nyitott sisakot viselnek. A mai fejfedők ugyanis már elfedik a fület. Erről Nagy Imre az újoncoknak sokszor szokott magyarázni, mert úgy véli: neki most már az a dolga, hogy átadja a felhalmozott tudást. Ez az oka annak, hogy - habár az idén februárban nyugdíjba vonulhatott volna a felső korhatár elérésekor - Nyírbátor város vezetésének kérésére az önkormányzati miniszter még öt évvel meghosszabbította a szolgálati idejét.
