A Közép-európai Egyetem lassan a cigányügyi konferenciák törzshelyévé válik: a napokban Etnikai adatok és statisztikák - Élni és visszaélni címmel rendeztek tanácskozást. A programot böngészve még csak az volt feltűnő, hogy a roma szakértőket majdnem teljesen kifelejtették a "felkért hozzászólók" sorából. A helyszínen azután az a balsejtelem is igazolódott, hogy a sok-sok előadás megint elveszi az időt a vita elől. Az egyik meghívott szakértő a tiltakozás klasszikus formáját választotta: a szünetben távozott.

Amúgy nagyjából mindenki egyetértett azzal, hogy az etnikai vonatkozású adatok más elbírálást igényelnek a "faji indíttatású bűncselekmények" elkövetésekor, és mást, ha a hátrányos megkülönböztetés elleni fellépésről vagy esélyegyenlőségi intézkedésekről van szó. Rasszista támadás esetén például nem szükséges bizonyítani, hogy a sértett valóban kisebbségi-e. Lehet, hogy nem is, csak az elkövető azt gondolta róla. És ez a perdöntő. A diszkrimináció csökkentéséhez viszont tényleg nélkülözhetetlenek a valós etnikai adatok, ám ehhez nem kell személyre szóló nyilvántartást vezetni.

Trócsányi Sára, az adatvédelmi biztos hivatalának munkatársa negatív példaként említett egy esetet, amikor a józsefvárosi cigány önkormányzat "származási igazolásokat" adott ki romáknak. Az adatvédelmi és a kisebbségi ombudsman fél éve közös állásfoglalásban ítélte el a jogsértőnek tartott gyakorlatot, hangsúlyozva: az ilyen tartalmú igazolás azt a látszatot kelti, hogy kibocsátója rendelkezik az igazolásban foglalt tényállítás alapjául szolgáló nyilvántartással. Zsigó Jenő, a Roma Parlament elnöke közbevetette: több érv kellene az előadó által veszélyesnek minősített - szerinte viszont önkéntességen alapuló, ezért nem is kifogásolható - eljárással szemben. Kiderült, hogy utólag Kaltenbach Jenő volt ombudsman is más fényben látja az ügyet. Ma úgy véli, a kisebbségi önkormányzatoknak jogot kellene adni, hogy eldönthessék, ki tartozik az adott közösséghez.

Többek szerint nem a törvényekkel van a baj, hanem azzal, ahogyan az adatvédelmi szabályokat értelmezik és alkalmazzák: tévesen és rosszul. Nyilvánvalónak tűnő eseteknél sem mindig sikerül bizonyítani, hogy etnikai diszkrimináció vagy rasszista bűncselekmény történt. Kaltenbach szerint ragaszkodunk ahhoz a képhez, hogy a térségben mi vagyunk a leginkább kisebbségbarát állam. Még a gyanúját is szeretnénk elkerülni, hogy a valóság ennél árnyaltabb.

A konferencián elhangzott: Jóri András adatvédelmi biztos és Kállai Ernő kisebbségi ombudsman közös vizsgálatot indított annak feltárására, hogy a jogszabályok alkalmasak-e a kisebbségi jogok érvényesítésére, esetleg pont fordítva, inkább akadályozzák azt.