A Jelek - és a beváltatlan remények

A 2009. február 28-i számában az egyik vezető publicisztikát (Ónody-Molnár Dóra: Jelek) olvasva az a gondolatom támadt, hogy a sajtószabadság sem váltotta be a reményeimet, amelyeket a rendszerváltás időszakában dédelgettem. Ha az ország vezető napilapjának publicistája megengedheti magának, hogy nyilatkozatom két mondatát kiragadva mondanivalómmal ellentétes tartalmat kreáljon, akkor nagy a baj a sajtószabadsággal.

Cikkünk nyomán

Valóban szerepel nyilatkozatomban az általa idézett két mondatom: "Vannak olyan jelek, hogy az integrált oktatás nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket" és "át kell tekinteni a helyzetet, és a szülők, az érdekképviseletek egyetértésével ki kell alakítani egy olyan megoldást, amely a gyermekek érdekét hatékonyabban szolgálja". Elképzelni sem tudom, hogy ne olvasta volna el a szerző az MTI-híradásban éppen a második idézett mondatot követő kijelentésemet: "Az MSZP alapelvként továbbra is az együttnevelést hirdeti, a fő cél pedig a társadalmi integráció." Tehát nyilatkozatomban megjelöltem a "megoldás" irányát is. Persze ha ezt is idézi, nem értekezhet hosszan arról, hogy az integrációt akarom felszámolni.

Nem gondolom, hogy az Ónody-Molnár Dóra által elkövetett tudatos ferdítés miatt a sajtószabadságot kellene megszüntetni. Ugyanígy nem gondolom, hogy az integrált oktatást fel kellene adni a gondok miatt. Ónody-Molnár Dóra - kérdésnek álcázva - a szegények és a cigányok ellen fellépők közé sorolt. Ezt a leghatározottabban visszautasítom. Minden közéleti megnyilatkozásom és szakmai tevékenységem az ellenkezőjét igazolja: olyan iskolák és óvodák működéséért dolgozom, amelyek képesek megfordítani a társadalom szociokulturális kettészakadását. Most is megerősítem: nem soknak, hanem kevésnek és nem eléggé hatékonynak tartom a munkát, amit az integráció területén végzünk.

- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -

"Szükség van a közélet megtisztulására, de...", "szükség van a kiadások csökkentésére, de...". Mindennap hallható politikusi megnyilvánulások. Általában nem az alapelvekkel van baj, hanem a de-vel. Meg azzal, ami utána jön. Tatai-Tóth András elmondta, hogy az alapelvek szintjén az együttnevelés híve, aztán jött a gyakorlati "de": ha az intézményekben először megteremtődnek "az integráció feltételei". Azt is mondta: "arra is van példa, hogy a megfelelő előkészítés után megvalósított integráció sikeres, de ennek ellenére át kell tekinteni a helyzetet, és a szülők, az érdekképviseletek egyetértésével ki kell alakítani egy olyan megoldást, amely a gyermekek érdekét hatékonyabban szolgálja". Miért lenne tudatos ferdítés ezt úgy értelmezni, hogy a képviselő az integrációt nem minden körülmények közt támogatja? Ami a feltételeket illeti: hét év kormányzás után miért nem adottak a feltételek? Vagy az ennél régebben vezetett, MSZP-többségű önkormányzatokban, amelyek közül például a miskolcit bíróság marasztalta el az iskolai esélyegyenlőség megsértéséért? Ha az egyértelmű előírások helyett olyan megoldásokat keresünk, melyek a szülők egyetértésére bízzák az integrációt, akkor annak nincs jövője.

Ónody-Molnár Dóra

Top cikkek
Érdemes elolvasni
1
Vélemény
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.