Katalin pornóügye
Az egyedül élő Katalin néhány hónappal ezelőtt megismerkedett egy férfival. Barátok lettek, egyre szorosabb kapcsolat alakult ki közöttük, ám az év elején véget ért a románcuk. Katalin kiadta a férfi útját. Volt barátja azonban nem tudott beletörődni ebbe, s heteken át e-mailekkel, és sms-ekkel bombázta az asszonyt, hogy fogadja őt vissza. Katalin hajthatatlan volt, rendre elutasította volt barátja közeledését. A férfi azonban nem adta fel, sőt szép lassan, szinte észrevétlenül hangnemet váltott. Könyörgés helyett előbb finoman, burkoltan, aztán pedig nyíltan fenyegetőzni kezdett. Végül pedig azt "ígérte" az asszonynak: tönkreteszi az életét, ha nem fogadja őt vissza.
Az asszony úgy hitte, csak az elkeseredettség szól a férfiból, s fenyegetőzését nem kell komolyan venni, idővel megnyugszik, s túlteszi magát a szakításon. Tévedett. Volt barátja legközelebb már azzal állt elő: videóra vette több intim együttlétüket, s a felvételt felteszi az internetre, ha Katalin nem változtat döntésén.
Katalin ugyan nem tudott semmiféle felvételről, de aggódni kezdett. Néhány nappal később aztán munkahelyén behívatta az iskolaigazgató. Kiderült, hogy a férfi felkereste az asszony főnökét, és azt mondta neki: Katalin egy pornófilmben szerepelt, s a felvételt hamarosan közszemlére teszi az interneten. Katalin magyarázkodásra kényszerült munkahelyén, a kisvárosban pedig gyorsan híre ment "ügyének", emiatt pedig elveszítette türelmét: zaklatás miatt feljelentést tett a rendőrségen. Megkezdődött a nyomozás, ám ez csak olaj volt a tűzre. A még jobban feldühödött, csalódott férfi egy este kocsival keresztülhajtott a kisvároson, és szórólapokkal "hintette be" a települést. Ebben pornósztárnak nevezte az asszonyt, s a papírra a nő nevét is odaírta. Nem sokkal ezután Katalin iskolájának falára pingálta: "A pornósztár távozzon az iskolából!" A felirat mellett két, hasonló tartalmú táblát is elhelyezett az épületnél.
A férfi bosszúhadjárata február közepén ért véget: a rendőrség másfél héttel az asszony feljelentése után kihallgatta őt. Ezután felhagyott a zaklatással, sőt részleges beismerő vallomást is tett. Ebben alighanem szerepe volt annak is, hogy a nyomozók felvilágosították: tavaly óta a zaklatás már nem szabálysértés, hanem bűncselekmény. Az pedig, aki más magánéletébe, mindennapi életvitelébe önkényesen beleavatkozik, mást tartósan háborgat, akár egyéves szabadságvesztésre is ítélheti a bíróság.
Az asszonyt ez aligha vigasztalja. Katalin jó ideje táppénzen van, a történtek miatt teljesen összeroppant. Fél az utcára menni, munkahelyét messzire elkerüli, nem mer az évtizedek óta ismert emberek szemébe nézni. Egyre csak az jár az eszében: vajon mit gondolhatnak most róla az emberek? Szégyelli magát, pedig ő áldozat.
Neki talán nem csak egy évébe kerül, amíg szabadul a rágalmak fogságából.
