A vitairatot ismertetve Hiller István, az MSZP alelnöke, a dokumentumot kidolgozó alapérték bizottság vezetője tévesnek nevezte az állam folyamatosan csökkenő szerepvállalásának gondolatát; bizonyos területeken (például a piac szabályozásában) igenis szükségesnek tartják az erőteljesebb szerepvállalást. Hiller sietett leszögezni: nem az a kérdés, hogy nagyobb vagy kisebb államra van-e szükség, hanem az, hogy pontosan milyen feladatai vannak, és azokat képes-e hatékonyan ellátni. A vitairat szerint egyébként a neoliberális gazdaságpolitika kudarcot vallott, miközben azt is deklarálja, hogy "nem létezik baloldali társadalompolitika baloldali gazdaságpolitika nélkül". Az írás szerint a szocialistáknak önmérsékletet és több szolidaritást kell kérniük a társadalomtól, hogy a szükséges reformokat végrehajthassák - ezeket ugyanis "erős politikai ellenszélben, a biztonságát féltő társadalommal szemben nem lehet megvalósítani".

Galló Béla, az Egyenlítő című folyóirat főszerkesztője (a Politikatudományi Intézet tudományos főmunkatársa) szerint a vitairat az MSZP skizoid helyzetét tükrözi: baloldali létére neoliberális kapitalizmust kellett építenie - és erre próbál fájdalmas válaszokat keresni. Galló Béla egy új világrend keményebb követelését hiányolta a vitairatból; szerinte a világgazdasági válság megmutatta, hogy "a blöffölésre épülő globális kapitalizmus nem folytatható".

Ormos Mária történész - Galló Bélához hasonlóan - több önkritikát várt volna a vitairattól, különösen a reformpolitika kudarcának beismerését. Szerinte az téves válasz, hogy a nép nem érett meg a változásokra - épp ellenkezőleg. Ormos Mária szóvá tette továbbá, hogy a vitairat egy szóval sem említi a cigányság helyzetét, ami, mint mondta, szinte már megbocsáthatatlan.