Zuschlag János és a pártfinanszírozás hálója
A Zuschlag János egykori szocialista politikus és társai ellen lassan már négy éve folyó büntetőeljárás rutinvizsgálatnak indult: csupán az Együtt a Harmadik Évezredért Egyesület működésének szabályszerűségét ellenőrizték volna, ám a hatóságok a számviteli fegyelem szabályainak durva megsértésével találkoztak. A kiskunhalasi ügyészség ezért nyomozást rendelt el. Kiderült, hogy másutt is baj van, hiszen különböző egyesületek és alapítványok több mint hetvenmillió forintnyi, pályázaton nyert pénzzel nem tudnak elszámolni. A Bács-Kiskun Megyei Főügyészség végül bűnszervezet tagjaként, különösen nagy kárt okozó, folytatólagosan elkövetett csalás bűntette és más bűncselekmények elkövetése miatt nyújtott be vádiratot. Az ügyészség szerint az elkövetők "hosszabb időre szervezett, összehangoltan működő" csoportot hoztak létre, "amelynek célja ötévi vagy ezt meghaladó szabadságvesztéssel büntetendő szándékos bűncselekmények elkövetése" volt. Ha a vád e része is bizonyítást nyer, a büntetési tétel maximuma tizenhat év.
Nos, eddig valóban egy tudatosan felépített pénzszerző rendszer képe bontakozik ki.
A politikai ifjúsági szervezetek finanszírozása 1998 után megoldatlanná vált, hangoztatta többször Zuschlag. Addig ezek is részt vehettek a civileknek szánt pályázatokon, és - a vádlott szerint a pártok közti hallgatólagos egyezség alapján - rendre nyertek is. Később ezeket a csapokat elzárták, és kizárólag a politikamentes szerveződések juthattak állami támogatáshoz. Ezért kézenfekvő megoldásnak tűnt, hogy álcivilek pályázzanak, a pénz azonban a pártok ifjúsági szervezeteinél landoljon. Minden oldal igyekezett létrehozni a saját erre alkalmas szervezeteit - állította Zuschlag, bár erre vonatkozóan más pártokról semmilyen konkrétummal nem szolgált. Az viszont tény, hogy az ügy kilencedrendű vádlottja egy időben az MDF ifjúsági szervezetéhez kötődött, s a vád szerint a Gyermek- és Ifjúsági Alapprogram (GYIA) tanácsának tagjaként segítette az érintett szervezetek pályázatainak eredményes elbírálását.
Kiderült az is, hogy a GYIA-ba, illetve a regionális ifjúsági tanácsokba delegált képviselők valamelyik politikai oldal iránt elkötelezettek voltak. Tehát az a párt, amely több ifjúsági szerveződést tudhatott maga mögött, nagyobb eséllyel befolyásolhatta a döntéshozatalt. Valószínű, hogy a különféle tárcáknál sem egyforma eséllyel indultak támogatásért a szervezetek, bár a tárgyalásokon bizonyítékot erre senki nem szolgáltatott, s a minisztériumi döntéshozók egyikét sem gyanúsítják bűncselekmény elkövetésével. Azt azonban Zuschlag sem vitatta, hogy képviselőként volt beleszólása pénzek elosztásába.
Zuschlagék 2002-től már maguk is létrehoztak fiktív szerveződéseket azért, hogy azok pályázzanak. Ekkor már szinte iparszerűen készültek a GYIA-hoz és más alapokhoz benyújtott, hangzatos célokat tartalmazó pályázatok, miközben senki nem akarta azokat megvalósítani. E szervezetek néhány százezertől egy-kétmillióig terjedő öszszegű támogatásokat kaptak az ifjúsági tárcától is, és a Fővárosi Önkormányzat zsebéből ugyancsak sikerült több millió forintot kihúzni. A tízmilliók szétfolytak; a nyomozás adatai szerint a vádlottak elég gyakran készpénzben vették föl az öszszegeket az egyesületi számlákról.
Csakhogy a támogatások felhasználásával el kellett számolni, ezért beindult a számlagyár. Először létező cégek - vendéglők, szállodák - fiktív bizonylatait használták fel, majd itt is az egyszerűbb utat választották: számlatömböt vettek, bélyegzőt hamisítottak, s attól kezdve az egyik vádlott már maga készítette a beszámolókhoz szükséges dokumentumokat.
Zuschlag vallomásaiból nem derült ki, hogy mi lett a hetvenmillió forint sorsa. Csupán azt hangoztatta, hogy egyetlen fillér haszna sem volt senkinek, hiszen az elnyert pénzeket részben az eredeti célokra, például táboroztatásra költötték, részben a "mozgalom" - így az Ifjú Szocialista Mozgalom és a Fiatal Baloldal - működtetésére.
Korábban Zuschlag még azt hangoztatta, hogy a pályázati pénzekből az MSZP nem kapott, de később módosította álláspontját. Elmondta, hogy például a kiskunhalasi pártszervezet működtetésére 2005-2006-ban több mint nyolcmilliót költöttek a civilek pénzéből. Azt is elárulta, hogy a 2002-es, illetve a 2006-os választási kampányra a könyvelésben szereplő ötszázezernél legalább tízszer többet fordítottak, s a hiányzó összeg egy része ugyancsak a pályázati támogatásokból származott.
