Oroszország a szimbólumok hazája. Ha Putyin azt mondta volna, hogy szereti Chopint, a kremlinológusok felkapnák a fejüket: meglepő a nyilatkozat annak fényében, hogy Lengyelország amerikai rakétavédelmi rendszert telepítene saját területére, ráadásul Varsó az Oroszországgal tavaly fegyveres konfliktusba keveredett Grúziát is aktívan támogatta. Ugyanígy váratlan lett volna a cseh Dvorák is, hiszen Prága befogadná a lengyelországi projekthez kapcsolódó radarállomást. Észtországban meg hősi szovjet emlékművet mozdítanak ki a főváros központjából. Nyomós ok kéne hozzá, hogy az orosz kormányfő Arvo Pärt zenéjét szeresse.

Budapesten most nem bontanak szovjet emlékművet - igaz, a Szabadság térit kordonnal kell elkeríteni, nehogy leöntsék festékkel -, Magyarország nem telepít rakétákat, nincsenek hontalan státuszú orosz lakói, az államfő nem megy Tbiliszibe, hogy a vitatható módon háborúba bonyolódó Grúzia elnökét támogassa, mintegy testével védelmezve a grúz fővárost. A magyar vezetés hajlandó volt kimondani, hogy 1945-ben a szovjet hadsereg felszabadította Magyarországot - ugyanezt ki merte mondani annak idején a német elnök, Richard von Weizsäcker is, saját hazájára vonatkoztatva -, nem kéri számon újra és újra a Szovjetunió '56-os szerepét, elvégre az első orosz elnök, Borisz Jelcin egyszer már megkövette Magyarországot a forradalmat leverő katonai beavatkozásért.

Magyarországot pragmatikus hozzáállása kényelmes, kiszámítható partnerré teszi Oroszország számára, függetlenül attól, hogy a NATO és az EU tagja. Ezért is lehetséges, hogy olyan kormányközi konzultáció keretében tárgyaljon Moszkva Budapesttel, mint amilyenben kevesekkel, Európában Berlinnel, Párizzsal és Rómával. A magyar termékek oroszországi áramlását nem nehezítik különböző ürügyekkel váratlanul bevezetett embargók - így nőhetett hat év alatt kilencszeresére a magyar export -, a magyar cégek nem válnak politikailag kényelmetlen partnerré az orosz régiók szemében, amelyek vezetői számára igazodási pontot jelent, hogy a Kreml épp milyen viszonyban van az adott országgal.

A kiszámíthatóság tette lehetővé, hogy a Déli áramlat Magyarországot is elérje. A 2015 végére megépítendő orosz vezeték nem csökkenti ugyan Magyarország egyoldalú gázfüggőségét, de az eddigi egyetlen útvonal helyett kettő éri el, így mérsékli kiszolgáltatottságát az évi rendes orosz-ukrán gázkonfliktussal szemben, és
a tranzitdíj révén bevételhez juttatja a magyar költségvetést. Ráadásul a Déli áramlat nem akadályozza meg, hogy az orosz mezőkön kívüli forrást ígérő Nabucco is megépüljön, ha egyszer valaki majd - a szavakon túl - komolyan nekiáll.

Közben pedig lehet üzletelni, beruházni, vetőmagot, lisztet exportálni, az orosz kormányfő pedig lelkiismeret-furdalás nélkül bevallhatja, hogy szereti Lisztet hallgatni.