Margaret Thatcher előtt a brit Konzervatív Párt kiegyezéses párt volt. A társadalmi béke megőrzése végett általában nem nyúlt váltótársa, a Munkáspárt reformjaihoz, az államosított ipar fellegváraihoz, a szakszervezetek előjogaihoz stb. Konzervativizmusa elsősorban a brit hagyományok, jelképek tiszteletében, a feltétlen Amerika-barátságban, a földbirtokos nemesség szerzett politikai előjogainak védelmében és fanatikus kommunizmusellenességében nyilatkozott meg. Thatcher nemhogy konzervatívnak, egyenesen őskonzervatívnak volt mondható, már ami az ő szemében vörös színeket hordozó dolgokat illette. De - vagy éppen ezért - rögeszmésen hitt abban, hogy a pártja által ápolt társadalmi béke nem más, mint a terméketlen politikai puhányság megtestesülése. Ő a modern konzervativizmusnak abban a válfajában hitt, amely gazdasági értelemben markánsan liberális. E tekintetben akadt egy hatalmas szövetségese az óceán túloldalán: Ronald Reagan.

Itt és most Dávid Ibolya az MDF konzervativizmusát ugyanúgy korszerű mezbe akarja öltöztetni, ahogyan azt hajdanán saját pártjában Margaret Thatcher tette. Erre alighanem ugyanaz az állapot szolgáltat neki alkalmat, mint brit elődjének: egy akut gazdasági válság. Melyre Bokros Lajos mifelénk nem egyszerűen liberális, hanem sok tekintetben ultraliberális gyógymódot javall. Ha ötletei megvalósulnának, az fenekestül forgatná fel Magyarországot. Margaret Thatcher fenekestül forgatta fel a Brit-szigeteket.

Most nem térnék ki arra, hogy Dávid Ibolya - egy újabb, képletes halálugrással - immár miniszterelnöknek javasolja Bokrost. Ez az ötlet olyan belátást igényelne a parlamenti pártoktól, hogy "kéne nekünk egy ember, aki a thatcheri modellt magyar viszonyok között megvalósítja". Momentán nem kéne, kivált nem MDF-mezben. De ez önmagában nem teszi feledhetővé azt, ami tárgyunk szempontjából érdekes: az "értékválasztásnak" leírt dávidi fordulatot. Dávid Ibolya a normális Magyarország kissé testetlen programjától viszonylag gyorsan eljutott a liberális gazdaságpolitikával gyógyítandó Magyarország ötlethalmazáig.

Immár nem arról van szó, hogy - mint egy rossz ruhát - leveti az "antalli örökség" állítólagos részét képező népnemzeti harmadikutasságot és a konzervativizmusnak azt a válfaját, amelyik a rugalmasan kezelt ésszerűségre (egyebek között a társadalom befogadókészségére) apellál. Ez egy egészen más értékválasztás - és ennyiben, ha vitára ingerel is, indokolt a hagyományos konzervativizmustól soha el nem szakadó Boross Péter erős morgolódása. Ez az értékválasztás határozottan szembemegy az MSZP-nek a Thatcher előtti brit konzervatívokra hajazó óvatoskodásával, de nagyon-nagyon szembemegy a több és erősebb államot akaró Fidesz programjával is.

Bokros kicsi titkot sem csinál abból, hogy ennek pont az ellenkezőjét tartja jónak, még a válság közepette is. Amiképp az SZDSZ. Akkor pedig már csak egy kérdés marad, de az tipikusan magyar: nem az SZDSZ-t akarja-e kitúrni a magyar Mrs. Thatcher a "Bokros Lajos" feliratú kitűzővel a magyar liberalizmus oltárképéből? Meghökkentő egy ügy, isten bizony.