- Az MDF-et erőteljesen megosztotta az ön indítása az európai parlamenti választáson. Szombaton rendkívül szoros eredmény született, ami után két képviselő ki lépett a pártból. Mit gondol az eredményről?

- Pozitív jelnek tartom. Mindenkinek látnia és értenie kell, hogy szombaton új MDF született. Eddig sokan azt gondolták, hogy a XXI. század kihívásaira XX. századi válaszokat lehet adni, ez azonban tévedés. Fordulatra van szükség, és megértem, ha ezt nem mindenki vállalja.

- Március 12-én lesz tizennégy éves a Bokros-csomag. Ön azóta is arról beszél, hogy rendbe kell tenni az országot. Akkor miért megy el itthonról?

"Elvesztegettünk egy évtizedet"

- Amennyiben megválasztanak, természetesen kimegyek Brüsszelbe, de a feladat változatlan. A legfontosabb, hogy Magyarország kilábaljon a mély válságból, és újra meginduljon a felemelkedés útján.

- Milyen párhuzamokat, illetve különbségeket lát az ország 1995-ös és mai helyzete, az akkori és a jelenlegi válaszok között?

- Kevés párhuzamot látok a két időszak között, kivéve talán a legfontosabbat: mindkét esetben az államcsőd réme fenyegetett. 1995-ben azonban alapvetően más volt a helyzet. Csak félig épült ki a piacgazdaság, nem volt kellően elmélyítve a privatizáció, nem indultak érdemi reformok az államháztartásban, nem voltunk tagjai az uniónak, nem volt konvertibilis valutánk. Akkor hatalmas külföldi tőkebefektetésre, illetve a belső erőforrások mozgósítására volt szükség, hogy az ország ki tudjon lábalni a válságból. A Bokros-csomag ma már aranykorszaknak tűnő növekedést eredményezett négy-öt éven át - mígnem 2001-ben a történelem szemétdombjára hajították. Ma jóval súlyosabb válsággal nézünk szembe. Az egész világgazdaság megroppant, miközben az elmúlt kilenc év gazdaságpolitikája jelentősen legyengítette az ország immunrendszerét. Elvesztegettünk egy évtizedet. Elutasítottuk a szerkezeti reformokat, rossz válaszokat adtunk az ország gazdasági problémáira. Ennek a tavalyi népszavazás volt az egyik legszemléletesebb példája, amikor is az emberek rossz kérdésekre nagyon rossz válaszokat adtak. Meggyőződésem, hogy ma már ez másként lenne, hiszen világossá vált, hogy a jólétünk nem volt több délibábnál. Külföldi hitelekből finanszírozott, mesterséges jólét. Még nem tudjuk, hogy mekkora árat fizetünk ezért, de az világos kell hogy legyen: ideje kijózanodni.

- Az árnál maradva: az ön által ajánlott reformok szociális árát közgazdászként nem feltétlenül kell mérlegelnie, szombat óta viszont ön már politikus. Új pozíciójából is ugyanazt a receptet ajánlja?

- Én tizennégy éve ugyanazt mondom. Emlékszem olyan választási időszakra, amikor a politikai elit populista része tizenharmadik meg tizennegyedik havi nyugdíjat ígért. Akkor is felelőtlennek tartottam az ígérgetési versenyt, azóta sem változott az álláspontom. Ellenkezőleg, még inkább úgy gondolom, hogy éppen ennek a felelőtlen politikának isszuk a levét. Ma már az a kérdés, hogy a tizenegyedik meg a tizenkettedik havi nyugdíjat ki tudjuk-e fizetni! Amikor szociálpolitikáról beszélünk, akkor látnunk kell, hogy ma már az aktív, dolgozó emberek eddig elért jövedelme, fizetése forog kockán. Ezt kell megvédenünk. Ehhez képest én azt mondom, rászorultsági elvű szociálpolitikára van szükség. Ma is azt gondolom tehát, hogy egy igazán szolidarisztikus társadalom nem épülhet a jómódúak támogatására - éppen ellenkezőleg.

- Koncepciója az MDF, vagy inkább az SZDSZ programjához áll közelebb? Ön szerint milyen hatása lehet az ön szereplésének az EP-választások eredményére?

- Engedjék meg, hogy egy nappal a megválasztásom után ne bocsátkozzak spekulációkba ezzel kapcsolatban. Egy biztos: én makacs következetességgel védem a programomat immár tizennégy éve.

- Mit gondol az Orbán Viktor évértékelő beszédében meghirdetett új kapitalizmusról, új államról?

- Nincs semmiféle új kapitalizmus, vagy új állam - a régit kell színvonalasabban irányítani. Olyan szabályozásra van szükség, amely nem tompítja, hanem élesebbé teszi a versenyt. Nem egy még nagyobb, egy még erőteljesebben beavatkozó államra van szükség, hanem kisebbre, korszerűbbre, hatékonyabbra, átláthatóbbra. Ebben nincs semmi újdonság, és amúgy sem vagyok semmiféle harmadik utas megoldás híve. Václav Klaust idézve: a harmadik út a harmadik világba, a szegénységbe és a szolgaságba vezet. A piacgazdaság és a demokrácia értékrendje maradjon meg, ez legyen az állandó!