Somogyi Zoltán, a Political Capital igazgatója: - Csalódottak lehetünk, mert Orbán Viktor ezzel a beszédével megkísérelt nem létezni, túl kockázatosnak ítélte a pillanatot, félt bármi markánsat mondani. Sokat foglalkozott a múlttal, sokat nosztalgiázott, és sokat emlegette a jövőt is, de a jelen problémáinak megoldását kifejezetten kerülte. A beszéd hosszúsága is azt a célt szolgálta, hogy úgy tűnjön, van mondanivalója, csakhogy semmi mára vonatkozó konkrétum nem hangzott el. A pártelnök két lehetőség közül választhatott: felmutat alternatív elképzelést a válság megoldására, vagy egy másik univerzumba helyezi magát. Az utóbbit választotta, s ezzel azt sugallta, hogy a választók két univerzum és nem két politikai megoldás közül választhatnak.

Giró-Szász András politikai szakértő: - Orbán Viktor beszéde világos cezúrát vont a válság kapcsán múlt és jövő között. Felhívta a figyelmet az alapvető problémákra, és felvázolta, hogy az állam szerepének újragondolásával, egyfajta egyezség megkötésével a politika, a gazdaság és a pénzvilág között, milyen úton lehet kikerülni a válságból. Egy évértékelő beszédnek nem feladata, hogy ezen a vízión túlmenő részletekkel szolgáljon.

Békesi László volt pénzügyminiszter: - Mindkét politikai oldalon felerősödtek azok a hangok, amelyek a pénzügyi és hitelválság kapcsán rendszerválságról beszélnek, ezt azonban semmi nem támasztja alá. Éppen a felelős gazdálkodás szabályainak megsértése vezetett a válsághoz. A józan ész hiánya okozta a válságot, de ebből nem következik rendszerkataklizma. Az Orbán által említett "ésszerű adók" többféleképpen értelmezhetők. Jelentheti azt, hogy olyan adók, amelyek biztosítják az állami kiadások fedezetét, de azok ettől még lehetnek észszerűtlenek. Másfelől jelentheti azt, hogy jövedelem, fogyasztás és vagyon alapján egységesen terhelnek mindenkit. Ma a magyar adórendszer tényleg nem ilyen. De sajnos nem derült ki, hogy mit ért pontosan ésszerű adók alatt.

Orbán Viktor a nemzeti pénzpiacokat nemzetállami, a nemzetközi piacokat pedig nemzetek feletti ellenőrzésnek vetné alá. A nemzetek feletti ellenőrzés jogos elvárás, de a nemzetállami irreális. Ez ugyanis azt jelentené, hogy vissza kell térni a húsz évvel ezelőtti rendszerhez, korlátozni kell a jövedelem, a tőkék és a megtakarítások szabad áramlását nemzeti keretek között. Ez egyenlő lenne például a monetáris unió feloszlatásával, azaz az euró megszüntetésével. Orbánnak abban igaza van, hogy hitelből nem szabad fogyasztást finanszírozni sem az államnak, sem a magánembereknek, de ez közgazdasági alapszabály, nem politikai konszenzus kérdése. Abban is igaza van, hogy a gazdaság állapota kritikus, de a kormány jogos bírálata mellett jó lenne végre tudni, hogy a Fidesz hogyan kezelné a válságot.

Szilágyi Anna

Szilágyi Anna nyelvész: - Orbán Viktor repetitív megoldásokkal élt, amelyeket sikeresen alkalmazott a megváltozott helyzetre: most kormányzati retorikájából kaptunk ízelítőt. Aki konkrétumokat várt, csalódott, a körön kívül állók számára a szöveg szlogenek sokaságára hullhatott szét. Holott az önmagukban üres hívószavak és ellentétpárok egységes és erős világnézetet sugalltak: a testiséget, a fizikai erőt és a férfias helytállást felértékelő népi szemléletmódét. Megjelent a büntetéssel való fenyegetés motívuma is, például az "igazság és számonkérés pillanata" szlogen alakjában. A szónok férfiatlan, gyáva és helytállásra képtelen ellenfeleit önmagával szembesítette, aki hitvallása szerint "nem állhat addig félre, amíg munkáját be nem fejezi".

A heroizmus a hallgatóság kapcsán is kifejezésre jutott: a beszédet a politikai közösség önmagától való révült meghatottsága és politikai szentimentalizmus hatotta át. A jól ismert retorikai megoldásokat néhány, inkább össztársadalmi érzületek felelevenítésére alkalmas új kép és kifejezés színesítette csupán, például a "reménytelenség emberei" formula, amellyel ellenfeleit foglalta keretbe, vagy a szöveg egyik kulcsszava, a "változás", amely egy új 1989 víziójának a felelevenítéséhez szolgált alappillérül.