Akit Kirgiznek neveztek
A házaspárnak 1891 és 1913 között tizenegy gyermeke született: nyolc fiú, három leány. László a kilencedik volt. A háború és Trianon elszegényítette, szétzilálta a családot: az idősebb fiúk Magyarországon keresték boldogulásukat. A durva románosítási törekvéseket nehezen viselő László szülei féltek, hogy gimnazista fiuk bajba keveredik megalkuvást nem ismerő természete miatt.
Tíz évvel idősebb bátyja, Endre, 1924-ben hozta magával öccsét, akit nyakassága miatt tipikus kisgóbénak nevezett. Rajk László 1927-ben érettségizett, majd a Pázmány Péter Tudományegyetemre íratkozott be magyar-francia szakra. 1929-30-ban Besanconban folytatta tanulmányait. Budapestre visszatérve az illegális kommunista mozgalomban kezdett dolgozni.
Közép-ázsiai arcformája miatt a Kirgiz mozgalmi nevet vette fel. 1931-ben tagja lett a Kommunisták Magyarországi Pártjának. A bölcsészkari kommunista szervezkedés egyik vezetőjeként többször is letartóztatták. 1933-ban kizárták az egyetemről, építőmunkás lett. Szervezője és irányítója volt a Horthy-korszak egyik legjelentősebb munkásmegmozdulásának, az 1935-ös építősztrájknak. 1936-ban Csehszlovákiába, majd Franciaországba ment. Onnan vezetett az útja Spanyolországba.
A Nemzetközi Brigádoknak a bebörtönzött Rákosi Mátyásról elnevezett zászlóaljában harcolt. A Franco-ellenes erők veresége után Franciaországba menekült. Internálótáborba került, ahonnan 1941-ben Németországba jelentkezett munkára. Innen hazaszökött, internálták.
Még 1941-ben, a kistarcsai internálótáborban ismerkedett meg Földi Júliával. Majdani felesége karitatív, szociáldemokrata aktivistaként látogatta a foglyokat. 1944 szeptemberében Rajk a Margit körúti börtönből szökött meg. Ezt követően a KMP titkáraként kapcsolódott be a Magyar Front által szervezett ellenállási mozgalomba. Decemberben Rajkot is, Földi Júliát is letartóztatták a nyilasok. Sopronkőhidára szállították őket.
Itt fontos szerephez jutott életében a bátyja. Rajk Endrét a történelem ellentétes irányba térítette. Abban egyetértettek, hogy "új rendre" van szükség, az idősebb testvér ezt a nyilasmozgalom eszközeivel vélte megteremthetőnek. Az 1945. október 16-án alakult Szálasi-kormányban közellátási miniszterhelyettes lett. Endre segített Sopronkőhidán raboskodó öccsén: elérte, hogy mind az ő, mind Földi Júlia ügyét polgári bíróság tárgyalja, amely azután 1945 áprilisában, Bajorországban, felmentette mindkettőjüket.
1945. május 13-án érkeztek Budapestre. Rajk kezdettől a párt legfelső vezetésének tagja, júniustól országgyűlési képviselő. 1946. március 20-án Nagy Ferenc kormányában átveszi a belügyi tárcát Nagy Imrétől. Két és fél éves belügyminisztersége alatt kérlelhetetlen az osztályellenséggel szemben.
Sokszor törvénytelen eszközökkel erőszakolja ki pártja térnyerését: B listázás, másfél ezer társadalmi, felekezeti, ifjúsági szerveződés feloszlatása, a köztársaságellenes összeesküvés felnagyítása a kisgazdapárt szétverése érdekében, az 1947-es kékcédulás választási csalás. Bátyjának "visszaadta a kölcsönt": megakadályozta, hogy háborús bűnösként vonják felelősségre.
Mindezek ellenére a legfelső pártvezetésben egyre több ellensége lett. Ebben nagy szerepet játszott az a vetélkedés, amely a BM-ben 1946 decemberében létrejött Államvédelmi Osztály (ÁVO - 1948 decemberétől ÁVH) irányításáért folyt. Ebben két vetélytársa is volt.
A moszkovita Farkas Mihály, a párt belügyekért felelős vezetője és Péter Gábor, aki az ÁVO-t ki akarta vonni a BM ellenőrzése alól. A helyzetet élezte, hogy Rajk gyakran éreztette szellemi fölényét a két iskolázatlan funkcionáriussal szemben. Az Andrássy út 60.-ban, a Magyar Közösség elleni nyomozás során többször is megalázóan oktatta ki Péter beosztottjait, mire főnökük sértődötten távozott. Ehhez társult a pillanatnyi hatalmi vetélkedés. Ebben Rajk nem vett részt, mert vélhetően úgy gondolta, hogy a Moszkvából hazatért, idősebb elvtársak nyugalomba vonulása után ő lesz a kommunista párt vezetője.
Népszerűségét, képességeit tekintve, joggal. Nincs adat rá, hogy vezetésre tört volna. Ellenfeleit azonban ez nem érdekelte: 1948-ban külügyminiszterré fokozták le. De ahhoz, hogy áldozat legyen, kellett valami döntő ok.
Ezt a nemzetközi viszonyok alakulása szolgáltatta, a két hatalmi tömb mind élesebb elkülönülése, a világháborús pszichózis terjedése. Ebben a helyzetben Sztálin totális egységet követelt a népi demokráciáktól. A Tito vezette Jugoszlávia azonban nem volt hajlandó betagolódni a szovjet zónába. Ezért a Kominform, a kommunista pártok 1947-ben létrejött szervezete már 1948 nyarán kiközösítette a délszláv államot. 1949 áprilisában létrejött a NATO, májusban az NSZK. A magyar vezetés már korábban úgy érezte, hogy ebben az arcvonalban neki is teendői vannak, élen kell járnia a szovjet minták követésében. Ezek közül a leglátványosabb a koncepciós per volt.
Máig nem tudni pontosan, hogyan került Rajk a célkeresztbe, Moszkva javasolta őt vagy csak jóváhagyta likvidálását. Tény, hogy jóval letartóztatása előtt íródott Rákosi Mátyás ama cikke, amely 1949. június 1-jén jelent meg a Komintern lapjában, s amely jelet adott a "testvérpártoknak" a Jugoszlávia elleni frontális támadásra, a Rajkéhoz hasonló koncepciós perek elindítására. Rajk lelki megtörésének kísérlete -, amelyben Kádár János is részt vett és Péter Gábor vezette gyalázatos megkínzatása - nem vezetett eredményre. Sokáig hitte, hogy az ellene felhozott vádakról - melyek szerint besúgó volt, s a jugoszláv vezetéssel szövetkezve a népi demokratikus országok rendjét kívánta megdönteni - kiderül, hogy koholtak. Amikor azonban a szovjet hírszerzés vette kezelésbe, rájött, hogy nincs remény.
Rajk László pere és 1949. október 15-én történt kivégzése határkő volt. Azt követően az élet minden területére kiterjedő önkény és terror korszaka következett, amelynek megint egy nemzetközi jelentőségű esemény, Sztálin halála vetett véget.
Rajk pályájának értékelői ritkán mulasztják el megállapítani, hogy ha nem ő lett volna Rákosiék áldozata, ortodox kommunistaként folytatta volna pályáját. Unos-untalan olvasható, hogy 1956. október 6-án történt újratemetésekor olyan hangulat alakult ki, amelyet tapasztalván állítólag egy ismerőse megjegyezte: "Szegény Laci, ha most ezt látná, közénk lövetne." De ezek semmit nem bizonyítanak.
Nagy Imre példája mutatja, milyen változásokra képesek nagy formátumú emberek. Aligha akad valaki, aki meg tudná mondani, miként alakult volna Rajk pályája, aki úgy tartotta: "Előbb magyarok vagyunk, azután kommunisták, kisgazdák vagy más pártiak."
