Nem ismerték fel a lőtt sebeket
A SOTE-n két igazságügyi orvosszakértő részvételével elvégzett boncolás szerint a tatárszentgyörgyi kettős gyilkosság helyszínén a halottszemlét végző ügyeletes orvos jegyzőkönyve nem a valóságnak megfelelően rögzítette a sérülések jellegét. Az orvos a jegyzőkönyvben szakmailag értelmezhetetlen kifejezéseket használt. Aki elolvassa a jegyzőkönyvet, téves következtetéseket vonhat le belőle - derült ki a szakértők jelentéséből.
A kettős gyilkosság után Tatárszentgyörgyön a helyszíni halottszemlét végző ügyeletes orvos főnöke korábban védelmébe vette a munkatársát, azt állítva, hogy az orvos nem zárta ki az idegenkezűség lehetőségét. Ennek azonban már akkor ellentmondott az a tény, hogy ha idegenkezűségnek akár csak a gyanúja is felvetődött volna, két szakértős igazságügyi boncolás elrendelését kellett volna kezdeményeznie.
Miután kiderült, hogy a rendőrség órákon át szokványos lakástűznek tekintette és úgy is kezelte a gyilkosságokat, a miniszterelnök belső vizsgálatra utasította az érintett szaktárcákat. A határidő ma jár le.
A rendőrség már lezárta a maga vizsgálatát: két alparancsnok ellen fegyelmi eljárás indult, mert - mint Ármós Sándor Pest megye rendőrfőkapitánya fogalmazott -, ha az előírásoknak megfelelően végezték volna a helyszíni szemlét, a téves orvosi vélemény ellenére is azonnal kiderülhetett volna, hogy a 27 éves roma férfi és ötéves kisfia gyilkosság áldozata lett.
Néhány éve még a rendőrség saját orvosai végezték a helyszíni halottszemléket, ők mondták ki, hogy a halál oka idegenkezűség, öngyilkosság vagy baleset. A parlament azonban 2006 decemberében ellenszavazat nélkül úgy döntött: "nyomozó hatóság tagja és alkalmazottja 2007. januártól nem lehet szakértő, és nem adhat szakvéleményt". A szaktárca garanciális megfontolásokkal érvelt saját előterjesztése mellett: ne adhasson szakvéleményt olyan szakértő, akit a nyomozó hatóság vezetője bármire is utasíthat.
Számos, azóta indult eljárásban csaptak már össze "független szakértők független szakértőkkel", a bíróság előtt homlokegyenest ellentétes megállapításaikkal. Tasnádi Pétert sem rendőrségi szakértők minősítették jogilag beszámíthatatlannak, mint ahogy a Zsanett-ügyben sem rendőrorvosok és rendőrségi szakértők adtak ellentmondó véleményeket. Soha senki nem állt elő azonban olyan példákkal, amikor a rendőrorvosok és a rendőrség állományába tartozó más szakértők parancsra hamis szakvéleményt adtak volna. Történhetett ilyen eset, annak azonban kicsi a valószínűsége, hogy egy rendőrségi szakértői véleménnyel tévútra vitték volna a büntetőeljárást.
A büntetőeljárásról szóló törvény már a szóban forgó törvénymódosítás előtt is lehetővé tette a gyanúsított és a vádlott számára, hogy ha nem ért egyet a szakértő szakvéleményével, új szakértő kirendelését kérje. A vádirat benyújtása után pedig - ha a terhelt kéri - a bíróság köteles új szakértőt kirendelni. Tehát korábban is megvolt a kellő garancia a szakértők pártatlanságára. Még a rendőrségi szakértőkére is, hiszen nekik bíróság előtt kellett megvédeniük álláspontjukat.
A parlament döntése után heteken belül leszerelt a rendőrorvosok nagy része. Sokan közülük civil szakértői intézeteknél helyezkedtek el. Azóta a rendőrség független szakértői intézeteket és szakértőket bíz meg azokkal a munkákkal, amelyeket addig a sajátjai végeztek el. A következmény: évente tízezer körüli "ismeretlen körülmények között" elhunytat kell boncolni a halál okának kiderítéséért. Eddig a rendőrorvosok a helyszínre mentek, majd a legközelebbi, arra alkalmas helyen elvégezték a boncolást. Most a rendőrségnek el kell szállítania a tetemet a megfelelő kapacitással rendelkező, szakértői intézetbe, majd tovább a temetés helyére. Soronkívüliség csak jó személyes kapcsolatok esetén van. Ugyanez áll más szakértői vizsgálatokra is: a különbség talán csak annyi, hogy az ORFK szervezetéből kiszakított szakértői intézet munkatársai lélekben még vannak annyira rendőrök, hogy azt a munkát veszik előre, ami a rendőrség számára éppen a legfontosabb. Az ORFK közlése szerint a nyomozások még így is hónapokkal elhúzódnak a 2007 előtti időszakhoz képest. Évente 4,6-4,8 milliárd forintot fizet a rendőrség olyan szakértői munkákért, amelyeket 2007 előtt, házon belül, ennek a töredékéért végeztek el. Azt, hogy a helyzet rossz, mi sem bizonyítja jobban, mint a Legfőbb Ügyészség és a Legfelsőbb Bíróság állásfoglalása. Eszerint a rendőrorvosok csak ott nem adhatnak szakvéleményt, ahol a munkakönyvük van. A szomszéd kerületnek vagy városi kapitányságnak már minden további nélkül. Ott már függetlenek.
