Az ilyen, pergő eseményektől dús periódusokban ébredhet rá az olvasó, mennyire értékes és fontos információkhoz juthat az aránylag kurta, egyhasábos, visszafogottabb címmel ellátott "kisanyagok" révén is.

Kovács Árpád, az ÁSZ elnöke egy győri tanácskozáson például figyelemreméltó megállapításokat tett, amelyekről Hajba Ferenc tudósított (Kovács Árpád: Az ország sorsa... február 19.): "Magyarország... sajátos helyzetben van, hiszen hitelfelvételeken keresztül áramoltat pénzt a reálgazdaságba, azok felhasználását (azonban) nem az Állami Számvevőszék vagy az Államkincstár, hanem a bankok kontrollálják..." A kormányreformokról szólva: "Senki nem vitatja, hogy csökkenteni kell a munkabérek terheit, s pénzt kell juttatni a reálgazdaságba. A gazdaság teljesítményhiányát azonban nem lehet egyoldalúan a lakosságra hárítani. Az alkotmány rögzíti ugyanis, hogy Magyarország szociális piacgazdaság...". Az ÁSZ elnökének megnyilatkozását a közvélemény általában mértéktartónak tartja, oda kell figyelni rá. Meglehetősen drámai hatást válthatott ki ezért, amikor a továbbiakban azt is kijelentette: "Magyarország sorsa két hónapon belül eldől."

Ugyanebben a számban hasonló terjedelemben és módon számolt be a lap a Fidesz-elnök évértékelő beszédének elhalasztásáról (Orbán beszédét márciusra halasztották. CS. I.). Ha már itt tartunk: a lap harmadik oldalán található publicisztika (Ónody-Molnár Dóra: Az artista) ötletes újságírói fordulattal cirkuszi artistaként jellemezte Orbán Viktor "egyet ide- egyet oda" bűvészmutatványát - ezúttal a "cigánybűnözés" kapcsán.

A február 21.-i szám az érdekes kisanyagok példáinak egész sorát közli. A Röviden hasábjának élén a szocialista pártnak hónapok óta fejfájást és presztízsveszteséget okozó bírósági saga, a Zuschlag-per legújabb fejleményét kommentáló Léderer András SZDSZ szóvivő véleményének ad helyet (SZDSZ: döbbenetes a Zuschlag utáni csend) amiatt, hogy "1998-tól kezdve politikai alkuknak köszönhetően a parlamenti pártok ifjúsági szervezetei folyamatosan több tízmillió forint olyan támogatásban részesültek, amelyre nem voltak jogosultak."

Első alkalommal így és itt jelent meg az a politikai szenzáció is (február 25-én), hogy az MDF EP-listavezetőnek kéri fel Bokros Lajost.

Akad a Röviden-ből azután egy szemelvény, amely külön kiemelést kíván, nem okvetlenül a tartalma, inkább a tanulsága okán. (Népszabadság, február 21. 2 oldal.: Az alkotmánybíró első fokon pert nyert - MTI-OS)

A Fővárosi Bíróságon, első fokon, személyiség jogi pert veszített az Élet és Irodalom, valamint a neves történész-kutató, Ungváry Krisztián Kiss László alkotmánybíróval szemben. A bíróság az ÉS-t egymillió forintra büntette, Ungváryt pedig kétmilliós kártérítésre kötelezte. A levéltári kutató az ÉS 2007. V. 18-i számában írt cikkében azt állította, hogy a jogászprofesszor ügynöki tevékenységet végzett az "átkosban", ráadásul a Hír TV-ben főszemétnek nevezte. A történet érdekes, nem csak a média köreiben ismert, ám nem óhajtjuk részletezni. Nem ez a lényeg.

A Népszabadságban megjelent információra Ungváry Krisztián a lap február 23-i, hétfői számában reagált, mert úgy vélte, félrevezető a lapban megjelent közlemény, s az olvasó ennek alapján azt gondolhatja, semmi nem igaz abból, amit Kiss Lászlóról írt. "Kiss ugyanis elmulasztotta annak közlését - magyarázta a történész -, hogy keresetében 23 pontban kérte a jogsértés megállapítását, s ebből a bíróság hetet tartott megalapozottnak... Azt sem írta meg, hogy a bíróság egyetlen tényállításomat sem találta valótlannak, és a feleket fele-fele arányban nyilvánította pernyertesnek, illetve pervesztesnek".

A tanulságot egyszerű levonni: főként az ilyen és ehhez hasonlóan érzékeny ügyekben érdemes, mi több, szükséges fokozott körültekintéssel eljárni. Még akkor is, ha az alapanyag hírügynökségi szűrőcsatornán jut el a szerkesztőségbe, hogy elkerülhető legyen a helyreigazítással felérő korrekció.

Ungváry Krisztián egyébként elégedetlenségében felszólalt február 22-én a kormányfő kezdeményezésére szervezett értelmiségi tanácskozáson, s szóvá tette, hogy a kormány már hosszú idő óta hezitál az érintett ügyet is bizonyára végérvényesen tisztázó, a Kenedi-jelentésben javasolt "ügynöktörvény" előkészítésével. Felvetésére a kormányfő valószínűsíthető alkotmányossági aggályokra hivatkozva tért ki, de kizárta a szándékosságot a halasztás mögött (a lap február 27-én azután részletesen foglalkozott a témával: Fényt kapnak a szupertitkos ügynöklisták).

Bevezető szavai között e tanácskozáson Gyurcsány Ferenc utalt a Reformszövetségnek a gazdasági válság kezelésére vonatkozó javaslataira (Böröcz Petra - Drasztikus fogyókúra a gazdaság felhizlalására - február 23.): "A javasatok egyszerre imponálóak és dermesztőek."

Ezzel el is érkeztünk a mögöttünk hagyott két hét kiemelkedő, meghatározó témájához. A Népszabadság kiemelten kezelte a gazdasági válságkezelés folyamatát egészen a kormánycsomagnak a parlamentben február 16-án, hétfőn történt ismertetésétől kezdődően. A kormányfői javaslatról publicisztikájában Tóth Levente (Koalícióban a válsággal - február, 17.) félreérthetetlenül fogalmazott: "A gazdasági válság Magyarországot sújtó hatásainak elhárítására a kormány csomagja nem alkalmas..." Ugyanezen a helyen másnap Blahó Miklós hívta fel a figyelmet arra (Sikertörténet), amit azután Brüsszelben néhány nappal később a miniszterelnök, valamint varsói megbeszélései során Orbán Viktor is beszédébe foglalt, nevezetesen, hogy az EU korábbi 15 tagországában csak az anyabankok élveznek állami segítséget, ugyanezeknek a bankoknak a később csatlakozott országokban működő leányvállalatai nem. "Vajon a válság nyomán fellazított állami támogatási és versenyszabályok továbbra is egyenlő piaci feltételeket kínálnak-e?" - tette fel a kérdést a szerző. "A válasz egyértelmű nem."

A válság elemzését, kezelését illetően figyelemre méltó felvilágosító szándékú cikkek, s bennük javaslatok fogalmazódtak meg (dr. Papp József: Eurót, azonnal! - február 21. Azután a Vélemény rovatban a volt egészségügyi miniszter, dr. Molnár Lajos írása: Válságkormányt - február 25-én, majd 28-án a volt pénzügyminiszteré, Bokros Lajosé - A reformok kritikus hiánya).

Miután ismertté vált a Reformszövetség úgymond dermesztő válságkezelő receptje, publicisztikájában Nagy N. Péter pontosan tárta fel a kormány nyomasztó dilemmáját (Bál van - február 23.). "Ha tovább szűkítené a társadalom életlehetőségeit a gazdaság rovására, akkor nagyon nehéz lenne fenntartania a köznyugalmat, másrészt a saját pártja lojalitását. Nem tudna többséget teremteni a teljes szikkasztáshoz. Ha viszont nem megy el a határig, ahol esély van a válság hatásainak tompítására, politikai gyengeségét az egész ország bánja."...

Ez a sorskérdés: Hol a határ?... A tűréshatár?

Bajban vagyunk. Jogosak a panaszaink, érthetőek az indulataink. Szitkozódunk és méltatlankodunk. Méltatlankodni aztán világszinten tudunk. Csakhogy mindezzel semmit nem érünk. A megosztottsággal, a gyűlölet gerjesztésével csak rontunk a helyzeten.

Visszatérve a bevezető sorokban említett események áradatához, illetve a nyomtatásban megjelent cikkek bőségéhez, az olvasó eltűnődhet: vajon miért nem találkozhatott az utóbbi két hétben olyan írásokkal, amelyek reményt ébresztenek, bátorítanak, a bajban is derűt, hitet és bizakodást árasztanak?

Elnézést... Ha nem is önálló cikkre, egy interjúra azért emlékszem, február 27-én jelent meg a Gazdaság szekcióban: "Magyarország jól is kijöhet a válságból" - nyilatkozta Varga G. Gábornak - no, nem egy hazánkfia -, hanem Paul A. Laudicina, az A.T. Kearney nemzetközi tanácsadó cég tanácsadója.