Ha a játékfüggőséggel kapcsolatos országos adatokat a Debreceni Egyetem mintegy 33 ezres hallgatói létszámára vetítjük, akkor az intézményben csaknem négyszázra tehető azoknak az egyetemistáknak a száma, akik kóros szenvedélybetegek, ezért terápiás kezelésre szorulnak - ezzel a meglepő kijelentéssel kezdődött a Magyar Tudományos Akadémia debreceni székházában az a szakmai nap, amelyet a játékfüggőségről, mint szenvedélybetegségről rendeztek a napokban.

Az említett adatok nem légből kapottak, hiszen egy reprezentatív felmérés szerint a 18- 64 éves kor közötti magyar lakosság 1,4 százaléka kóros játékfüggő. S ha ehhez hozzáadjuk, hogy a témával foglalkozó szakemberek szerint ez a szám elérheti a három százalékot is, akkor ez a fajta szenvedélybetegség több százezer embert érint az országban. A betegség leírása viszonylag egyszerű: az ember olyannyira a nyerőgépek rabjává válik, hogy lassan a játékszenvedélyének rendeli alá a mindennapjait, elhanyagolja a családját, a társas kapcsolatait, a munkáját, s mivel a játék sokba kerül, az élete egzisztenciálisan is veszélybe kerül.

A téma egyik szakértője, Majoros Márta szociálpszichológus, narkológus a szakmai napon azt mondta: az országban összesen 74 terápiás helyszínen foglalkoznak a játékfüggőségben szenvedőkkel, igaz, segíteni csak azokon tudnak, akik fölismerik, hogy betegek, s gyógyulni akarnak. Sajnálatos azonban, hogy - mint Majoros Márta fogalmazott - ettől a szenvedélytől teljes mértékben sohasem lehet megszabadulni, a terápiás kezeléssel legfeljebb hosszú távú inaktív szakaszokat lehet elérni. A játékos ugyanis hiába hagy föl a játékkal: a nyerőgépek borzongatóan izgalmas világa iránt sohasem lesz közömbös.

Arra a felvetésre, hogy ezek szerint az sem oldaná meg a problémát, ha Magyarországon egyik percről a másikra eltűnne az összes nyerőautomata, Majoros Márta azt válaszolta: a kóros függők ebben az esetben is megtalálnák a szenvedély kiélésének lehetőségét, méghozzá illegális módon. Ezért szerinte nem a betiltás a jó megoldás, hanem az, ha a szakma - mint mondta: "egyfajta hírharangként" - minél szélesebb körben hívja föl a figyelmet a társadalomban a függőség veszélyeire és a segítségnyújtás módozataira.

A rendezvényen részt vett Eggenhofer Zsolt, aki orvosi végzettsége ellenére tizennégy éve a szerencsejáték-iparban dolgozik. Érdekeltsége van egy magyar szerencsejáték-vállalkozásban, amely Európában öt országban működtet nyerőgépeket. Eggenhofer Zsolt úgy fogalmazott: nemzetközi kitekintésben az a tapasztalata, hogy a magyar játékosok sajátos egyéniségek. Mint elmondta, Ausztriában - ahol csak három tartományban engedélyezett a szerencsejáték - azt tapasztalta, hogy az emberek egy-egy alkalommal legfeljebb kétszáz eurót játszanak el pusztán a játék öröméért. Ezzel szemben a magyarok minden áron nyerni akarnak, s ezért az anyagi lehetőségeiken felül is képesek áldozatot hozni. Szerinte egyébként nincsen "jó" vagy "rossz" szerencsejáték, csupán szerencsejáték van.

- A lottó társadalmi megítélése nem negatív, holott ugyanolyan szerencsejáték, mint a gépi póker: az ember pénzt kockáztat a nyereményért - magyarázta Eggenhofer Zsolt. - S mégis, talán a tradíciók miatt, a lottó elfogadott játék, a nyerőgépezés meg nem.

Eggenhofer Zsolt szerint jelenleg sürgősen szabályozni kellene az utóbbi időben villámgyorsan terjedő internetes szerencsejátékokat és a Magyarországon egyre népszerűbb pókerezést. Úgy véli, ez nemcsak az ágazatban érdekelteknek fontos, hanem az egész társadalomnak. Mint kifejtette, a legális szerencsejáték-ipar évente 70 milliárd forint adóbevételt hoz az államnak, míg a nemzetközi internetes cégek portáljain Magyarországon űzött játék egy fitying adót sem jelent. Véleménye szerint ugyanez a helyzet a pókerrel: manapság számos magyarországi szórakozóhelyen pénzben játszák, adózni azonban - törvényi szabályozottság hiányában - nem kell utána. Eggenhofer Zsolt szavai szerint ez a helyzet "egyszerűen nem fair" a legális szerencsejáték-ágazattal szemben. Azzal azonban ő sem értene egyet, ha ezeket a játékokat az állam betiltaná. Érdeklődésünkre elmondta: Burgenlandban tiltott a szerencsejáték, a kocsmák kulcsra zárt, hátsó termeiben azonban ott vannak a gépek - csak jóban kell lenni a kocsmárossal ahhoz, hogy játszani lehessen.