Ha valaki tavaly nyáron ötmillió forint hitelt vett fel, és svájci frankban adósodott el, ma csaknem hétmillióval tartozik, a negyven-ötvenezer forintos havi törlesztés pedig akár hatvan-nyolcvanezer is lehet. A forint árfolyamának drasztikus romlása nemcsak a háztartásokat érinti, hanem az önkormányzatokat is. Az elmúlt két évben ugyanis 260 település bocsátott ki zömében változó kamatozású, devizaalapú kötvényt.

A deviza itt is elsősorban a svájci frank volt, amelynek árfolyama 2006-ban 160 forint körül alakult, majd 2007-re 170 körüli szintre erősödött, ám tavaly májustól egészen szeptemberig 150 forint alatt maradt. Most viszont kétszáznál tart, vagyis a forint szárnyalásának idején kibocsátott kötvények után a jelenlegi árfolyam mellett 30-35 százalékkal többet kell majd visszafizetni. Az önkormányzatok az utóbbi két évben csaknem kétmilliárd svájci frank értékben bocsátottak ki kötvényt, ami ma körülbelül négyszázmilliárdos kötelezettségvállalást jelent. A helyhatóságok viszont ennél bizonyosan kevesebbel kalkuláltak, hiszen az árfolyamveszteség miatt hatvan-nyolcvanmilliárd forintot bukhatnak. Igaz, az adósság visszafizetésének futamideje néhol a húsz évet is meghaladja, és addig sok minden történhet.

Nem hanyagolhatók el a rendszerben rejlő hazai kockázatok sem. A települések öszszes bevételeinek csaknem harminc százalékát az iparűzési adó teszi ki, és még magasabb ez az arány a nagyobb városokban, s a kötvények zömét ők bocsátották ki. Így elég, ha kivonul valahonnan egy nagyobb cég, és a költségvetés - miután évente sok százmilliós vagy esetleg milliárdos bevételtől esnek el - máris felborulhat. Tavaly persze kevesen számolhattak ilyesmivel, mindazonáltal kellett némi optimizmus - vagy felelőtlenség - ahhoz, hogy a következő négy-öt cikluson végignyúló kötelezettségeket vállaljanak.

Kecskemét hétmilliárd forint értékben bocsátott ki kötvényt, Szolnok ennél is bátrabb volt a maga csaknem nyolcmilliárdjával. Nem sokkal marad el Miskolc és Pécs sem tőlük, miközben gyárbezárások soráról hallani.

A megyei önkormányzatok - amelyek egy része szintén többmilliárdnyi kötvénykibocsátással igyekeznek áthidalni a pénzügyi nehézségeket, ugyancsak könnyen pórul járhatnak. Ők ugyanis még saját bevételekkel sem kalkulálhatnak, szinte teljesen kiszolgáltatottak a mindenkori kormánytöbbségnek. Alig néhány éve egy parlamenti döntéssel több tízmilliárdot húztak ki a zsebükből, és ez bármikor megismétlődhet. Mellesleg hasonló kockázattal a településeken is számolni kell, hiszen a személyi jövedelemadó átengedett hányada ugyancsak bármikor módosítható, ráadásul az szja-ból befolyó összeg is bizonytalan.

Az önkormányzati szövetségek már többször felvetették, hogy adósságkonszolidáció nélkül a rendszer előbb-utóbb öszszeomlik. Az önkormányzati tárca erre úgy reagált, hogy a hitelek mértéke egyelőre nem tekinthető kritikusnak - csupán egyes települések vannak nehéz helyzetben -, de nem is lenne túl igazságos, ha pusztán az eladósodottság okán bárhová többletforrásokat juttatnának.

Tény, hogy például a falvakban az egy főre eső adósságállomány alig éri el a tízezer forintot, míg a nagyvárosok kilencvenezer körül járnak. Ám ennek ellenére a kicsiknél nagyobb a baj. Legalább ezer olyan település van, ahol az intézmények működtetésére, a közüzemi számlák kifizetésére kell a hitel. Ezek pedig évek óta maguk előtt görgetik adósságaikat, és a mostani hitelszűke miatt a bankok egyszer csak elzárhatják a csapot. S akkor a községek egy része külső segítség nélkül menthetetlenül bedől.