Jövőkép kell a cigányságnak, nem rendőr
- Gondolta-e a rendszerváltáskor, hogy húsz év múlva ilyen helyzet alakul ki romák és nem romák között?
- Sejtettem, de őszintén szólva, nem ekkorra mértékben. A romáktól a társadalom nyolcvan százaléka idegenkedik. Ez abszolút többség. Ami most történik, már több mint ijesztő. Tatárszentgyörgyön feltehetőleg csak azért mészároltak le két embert, mert cigányok. Olyan helyzet alakult ki, amelyben egy viszonylag kicsi szélsőjobboldali csoportnak sikerült legitimálnia a cigánybűnözés fogalmát. De úgy, hogy ebbe a csapdába a pártok is beleestek, amit a miskolci eset is világosan mutat: a csíkos zászló alatt valamennyi párt szimpátiáját fejezte ki a rendőrkapitány mellett. A szocialista politikusok is vastagon benne voltak! A szélsőjobb rendkívül ügyesen manipulál, a legijesztőbb pedig az, hogy nem látok olyan politikai és társadalmi erőt, amely a demokratikus alkotmány alapvető emberi jogi téziseivel a gyakorlatban is egyetértene, és tenne érte.
- Lesz rosszabb is?
- Lehet annál rosszabb, hogy egy ötéves gyereket megölnek? Nincs rá bizonyítékom, de rituális gyilkosságnak tűnik, ami Tatárszentgyörgyön történt. Egy olyan településen, ahová a Magyar Gárda már betette a lábát. Már nyíltan lehet azt mondani és tenni, amit eddig csak szégyenkezve lehetett. Dübörög a gyűlölet. Akkor, amikor a Magyar Gárda bedobta a jelszót, abban bíztam, hogy a különböző szereplők rádöbbennek, sürgősen tenni kell valamit. Politikai konszenzusra volna szükség. És azt tágítani és tágítani. Hadd említsem példának a nagy egyházakat, amelyek csak potenciális hívekként tekintenek a cigányokra, de felelősséget már nem vállalnak értük oktatási és szociális téren. Vagy a nagycsaládosok egyesületére: ők miért nem törődnek velük? A fajelméleti diskurzus elterjedésének fő felelőse Bayer Zsolt és annak a lapnak a tulajdonosa, ahová ír. Úgy látom egyébként, hogy ebben az országban konszenzusos a cigányellenesség. Pedig az iskolák első osztályában rövid időn belül roma lesz a gyerekek fele, és akkor már nem lehet kikerülni a közös gondolkodást.
- A gyerekek fele roma lesz, de elkülönülve tanulnak majd.
- Az elkülönítést csak egy ideig lehet megvalósítani, de az ötven százalék állandóan növekszik majd, és akkor már nem mehet tovább. Egyébként az adófizetők pénzén ne döntsenek a szülők arról, hová viszik a gyereküket. Ha nem tetszik az állami iskola, vegyék ki a gyereket, és fizessenek a magániskoláért.
- Meg kéne szüntetni a szabad iskolaválasztást? Mi történne akkor?
- Az történne, mint Franciaországban a francia forradalom óta: a gyerekek a helyi iskolába mennek. Punktum. Amit az állam fizet, az körzetes. Ami nálunk van, az álliberalizmus. A totalitárius rendszerre való beteges válasz. Számomra kiderült egyébként, hogy a szocialista és a jobboldali-konzervatív véleményű emberek között látható különbség nincs a romák negatív megítélésében.
- Ezért születnek olyan furcsa válaszok a baloldal részéről is, mint az Út a munkához program?
- Nyilvánvalóan. Bár hozzá kell tennem, hogy a szociális törvény módosítása nemcsak a romákat érinti hátrányosan, hanem általában a szegényeket. És veszélyes összekeverni őket, mert a szegénypolitika nem romapolitika.
- Cigányság és szegénység mégiscsak összemosódik.
- Igen, ez így van. Az okok közé sorolom a gondoskodó politika hiányát. Mert a kirakatpolitikában nagyok vagyunk: a roma lakosság önkormányzatilag lefedett, de a hatalma, aktivitási lehetősége több mint korlátolt. Vannak cigány képviselők az Európai Parlamentben, a magyar parlamentben, még a kisebbségi ombudsman is roma. De ez csak a show-biznisz. Szerintem az újonnan kialakult roma elit sem törődik eléggé a helyi cigánysággal. Ennek az a következménye, hogy nincs valódi roma hang a társadalomban, a cigányok majdnem olyan némák, mint voltak évszázadokon keresztül. A politika kizárólag költségvetési témának és szavazatgyarapítási eszköznek tekinti őket.
- A szociális törvény módosítása nem pénzkérdés.
- Tény, hogy a romákat kizártuk a termelésből, és nem jutnak munkához. Önszerveződő megoldásokat azért lehetne keresni. Annyira egyszerű dolgokra gondolok például, mint hogy vessenek krumplit, meg akik tenni is akarnak valamit, törődjenek velük. Ezt a roma elit is szorgalmazhatná, de ehelyett az a jelszava: adjon az állam.
- De ez nem csak a romákra igaz. Az egész társadalom az államra vár.
- Ez igaz, de emlékeztetnék egy Obama- mondásra: "Nem fogadom el azt a politikát, amely kizárólagosan nemre, fajra, szexuális orientációra vagy áldozati mentalitásra támaszkodik." És ez utóbbi nagyon fontos. Az áldozati mentalitás reprodukálja az állapotot, mert a kirekesztett elfogadja az áldozati státuszt. Még meg is magyarázza sokszor azzal, hogy "nekem úgysem fog sikerülni". Sokan védik a romákat, de kevesen segítenek abban, hogy ők is tegyenek a saját életük javításáért. Egy réteg ugyan beindult, és kialakult a jómódú, a vállalkozó romák kasztja. De a Magyarországra jellemző maffiaszerű gazdaságban ők is ennek megfelelően működnek. Csak azokat a törvényeket követik, amiket a többség. Túl kell lépni az áldozati szemléleten: nemcsak az önkormányzattól kell a segélyt várni, hanem valamilyen olyan tevékenységet folytatni, amiből valamilyen jövedelem származhat. Kerek perec kimondom, ha kell, akár feketén is.
- De ha valakit feketemunkán érnek, megvonják a segélyét.
- A magyar törvények akadályozzák azt, hogy az ilyen öntevékeny szervezkedésekből valami legyen, mert az első dolog az, hogy az ember fizessen adót, és nem az, hogy megéljen.
- Hozhatnak reményt a mikrohitelprogramok?
- Talán. Az Autonómia Alapítvány e téren kölcsönöket, és nem hitelt adott. Majd az első három év után a partner roma szervezetek hetvenöt százalékban visszafizették azt. Bebizonyították azt, hogy ha tisztelettel beszélnek velük, ha partnereknek tekintik, és nem nézik le őket, ha a párbeszédet alkalmazzák, ha vannak elvárások velük szemben, akkor a romák is olyanok, mint bárki más. De ehhez nagyon nagy elszántság kell, mert ma Magyarországon cigánnyal partneri viszonyt kialakítani - aberrációszámba megy. És persze idetartozik a másik oldal is: a fiatal romák a televízióban látják, milyen divatos cipőt is lehet hordani, de nekik azt lehetetlen megvenni. Minden nap, minden pillanatban azt érzékelik, hogy nincs esélyük a többségéhez hasonló életre. A marginalitás perspektívanélküliséget jelent. És öngyűlöletet, önlenézést. A romának nincsen vesztenivalója, sem gazdasági, sem politikai ereje, csak az agresszió ereje jut neki. Ha valaki szúr, az bűn. De a megoldást nem a romák kriminalizálásában kell keresni, és egyetlen válaszként a rendőrben. Ez a gyakorlatban azt jelentené, hogy ha este tíz után két roma fiatal az utcán lesz, biztosan igazoltatni fogják, mert potenciális bűnözőnek tartják őket. Ez óhatatlanul kiélezi a marginalizáltak ellenreakcióját.
- Lehete példa az, ami az Egyesült Államokban a feketékkel történt?
- Számomra az ideális megoldás az lenne, amit az amerikai feketemozgalom elért. De az abban a társadalomban történt, s nagyon nem szeretem, ha egyenlőségjelet teszünk két embercsoport között csak azért, mert mindkettő kirekesztett. Történelmileg és kulturálisan is óriási különbségek vannak. És ne felejtsük, hogy a többségi társadalom is más. A feketemozgalom sikere elképzelhetetlen lett volna anélkül, hogy az egyházak ne nyitották volna meg a kapuikat előttük. És a liberális értelmiség is mellettük állt.
- A liberális értelmiség itt is az ügy mellett áll. Csak kevesen vannak.
- Erről van szó. Ott pedig társadalmi réteget, s ezzel együtt erőt képeznek.
- De most van baj, így hát most kell valamilyen választ adni.
- Ordítóan sürgős lenne egy valós, a romákat is bevonó, spanyol típusú platform kialakítása. Ott tudniillik 10-15 éves megoldási terveket dolgoztak ki a pártok közösen, és függetlenül attól, ki volt kormányon, végre is hajtották. És ezt a kormány is kezdeményezhetné. Ehhez politikai bátorságra volna szükség. De hol keressem ma Magyarországon a bátorságot? Meg kell érteni: elkerülhetetlen a többszereplős, konszenzusos cselekvés. És a kulcs az oktatás integrációja. Jövőkép kell a cigányságnak, nem rendőr.
