Kutatócsoport az alföldi zsidóság emlékeinek feltárására
A vészkorszak idején a magyarországi zsidóság talán legnagyobb emberveszteségét Kelet-Magyarországon, azon belül is az Alföldön szenvedte el. Szolnokon például az 1900-as évek elején még egységes közösséget alkottak. 1927-ben csak a hitközségi tagok száma például 2500 volt - a háború után néhány tucatnyian maradtak. Akik túlélték a vészkorszakot, azok közül sokan külföldre menekültek.
- Az itthon maradottak közül minél több "dokumentátor" megtalálása a célja a kutatócsoportnak - mondta Árva László. Hozzátette: nem könynyű a helyzet, mert a ma élők közül, akik még fel tudják eleveníteni gyerekkori emlékeiket, legkevesebb hetvenévesek.
A kutatócsoport szervezői be kívánják vonni a munkába a Szolnoki Főiskola hallgatóit: a téma iránt érdeklődők kérdezőbiztosok lehetnek, mélyinterjúkat készíthetnek, az adatok gépre vitelét segíthetik, de végezhetnek dokumentátori feladatokat, könyvtári, levéltári, internetes adatgyűjtést, fotózhatnak és filmezhetnek is. Az egyes részfeladatok önálló kutatóiként munkájuk végeredményét tudományos diákköri vagy akár szakdolgozat formájában is feldolgozhatják.
Az Alföldi Zsidóságkutatás elnevezésű program legfontosabb része a leletmentés lesz. Múzeumokkal, levéltárakkal veszik fel a kapcsolatot, hogy az ott tárolt anyagokat átnézhessék. A kutatócsoport vezetője maga is levéltáros: Fülöp Tamás a Szolnoki Levéltárat irányítja, az itteni iratokból így naprakész ismeretekkel rendelkezik. Külföldi - javarészt izraeli, észak-amerikai és a szomszédos régiókban lévő - egyetemekkel és kutatóhelyekkel is keresik a kapcsolatot. Leletmentés címmel a tervek szerint ez év végére állítják össze első dokumentumgyűjteményüket. Ebben szerepelnek majd személyes visszaemlékezések, életrajzok, családi dokumentumok, emlékanyagok, tárgyak, családi képek, filmfelvételek. Amennyiben a megkérdezettek hozzájárulnak, úgy a relikviákat múzeumi, levéltári kiállítási anyagként kezelik.
A kutatócsoport arra is keresi a választ, hogyan hatott a zsidóság az adott terület, város életvezetésére, kultúrájára, és milyen viszonthatások érték őket. Szeretnék megtudni, miként érvényesültek az Alföldön a tradicionális ételkészítési szokások, nemcsak az ortodox, de a hagyománytisztelő neológ zsidóság körében is. Régi recepteket is felkutatnak, különös tekintettel a túró, a mák, az alma és egyéb alapanyagok felhasználására, felmérnék a temetőket, amelyek a zsidóság életében fontos szerepet töltöttek és töltenek be.