A mértéktelen tévézők az idő múltával egyre inkább hasonlítanak egymásra, annak ellenére, hogy demográfiai adataik - kor, iskolai végzettség, nem, társadalmi helyzetük - alapján különbözniük kellene. Ráadásul sokkal ellenségesebbnek, veszélyesebbnek találják a környezetüket, mint amilyen valójában. Egy éjszakai támadás lehetőségét például a valóságosnál tízszer valószínűbbnek tart egy átlagember, míg százszor valószínűbbnek tartja az, aki napi négy óránál többet ül a képernyő előtt. A televíziót sokat néző emberek könnyebben azonosulnak bizonyos szélsőjobbos eszmékkel - idegengyűlölet -, illetve szélsőbalos nézetekkel - túlzó állami gondoskodás követelése -, miközben az idő múltával egyre kevésbé tartják fontosnak a személyes társas kapcsolatokat.

Több nemzetközi felmérés igazolta már, hogy a televízió-nézés hossza és tartalma hat a nézők valóságról alkotott elképzeléseire, várakozásaira, vágyaira és viselkedésére. A képernyőn bemutatott minták jelentősen befolyásolják a világ érzékelését, meglepően sokan tekintik a tévét a valóság hű tükörképének.

Bár az internetezés és a tévénézés látszólag hasonló tevekénységek - elvégre az ember ül a képernyő előtt, ahelyett, hogy sportolna, barátkozna, olvasna stb. -, a hatásuk mégis teljesen ellentétes - emelte ki egy friss kutatás eredményét dr. Németh Erzsébet, a Semmelweis Egyetem Magatartás-tudományi Intézetének kutatója.

A reprezentatív felmérés során jelentős különbséget találtak a napi három órát, illetve négy óránál többet tévézők, illetve a rendszeres internethasználók társas kapcsolatainak alakulásában. A napjaikat nagyrészt otthon és főként tévénézéssel töltő passzív népesség - nyugdíjasok, kismamák, munkanélküliek - szülői, házastársi, baráti támogatása jelentősen csökken az idő múlásával. Az aktív lakosság körében a negatív hatás elsősorban a családon kívüli - munkahelyi, iskolai, baráti - kapcsolatok minőségét rontja.

A gyakran internetezőkre éppen a fordítottja igaz. Miközben a rokoni és baráti kapcsolatokat nem akadályozza a géphasználat, a közösségi élet különböző fórumaira is kiterjedő kapcsolati háló több és kiterjedtebb segítséget biztosít számukra. Kissé meglepő módon még a szülői támogatás mértéke is növekszik az internethasználók körében. A korábban széles körben hangoztatott elidegenítő hatást a kutatás egyetlen összefüggése sem erősítette meg. Sőt éppen az ellenkező eredményre jutottak.

A társastámogatás megléte vagy hiánya a lelki egészség fontos mutatója. Az egyedül megoldhatatlan helyzet külső segítségre támaszkodva elviselhetővé szelídülhet, meg is oldódhat. Elvégre a legsúlyosabb élethelyzeteket is könynyebb elviselni elfogadó környezetben, mint közömbös emberek között. Úgy tűnik, hogy amíg a sok tévénézés elvonja a figyelmet és az időt a társas kapcsolatoktól, addig az internet ezek ápolásának egyik fontos eszközévé vált.