Meddig tartson az örökké?
Miközben a Fidesz bejelentette, hogy mindenkit élete végéig börtönben tartana, aki egymást követően három súlyos, illetve erőszakos bűncselekményt követ el, a Magyar Helsinki Bizottság által szervezett egyik tanácskozás résztvevőinek többsége a ténylegesen életfogytig tartó szabadságvesztés (tész) ellen szólalt fel. Tóth Balázs programkoordinátor kérdésünkre elmondta: a tudományos élet egyes képviselői és jogvédő szervezetek szerint teljesen indokolatlan e büntetési nem fenntartása. A gyakorló jogászok már inkább megosztottak.
Elvi kérdés: ha létezik élethoszszig tartó börtönbüntetés, a bírónak teljes bizonyossággal prognosztizálnia kell azt is, hogy az elkövető örök időkig éppúgy veszélyes lesz a társadalomra, mint az ítélethozatal pillanatában. Tóth Balázs szerint ezt nem lehet eldönteni. A mai szabályozást ezért úgy kéne módosítani, hogy minden esetben adjanak lehetőséget a feltételes szabadítás lehetőségére, rendkívül súlyos bűncselekmények esetén akár harminc vagy negyven év után.
A tész azt is jelenti - tette hozzá -, hogy az elítéltet semmi nem motiválja a börtön szabályainak betartására. Emiatt az ilyen elítélteket igen szigorúan őrzik, és olyan túlzottnak tűnő biztonsági intézkedéseket vezettek be - az ilyen rabok csak bilincsben hagyhatják el a zárkát, nem érintkezhetnek senkivel -, amelyeket az Európa Tanács kínzás és embertelen bánásmód elleni bizottsága aggályosnak tart.
- A szakma elfogadta ezt a büntetési nemet, ami megfelel a társadalom igazságérzetének is - jelentette ki Dávid Ibolya. Az MDF elnöke részt vett a tanácskozáson, és az ott elhangzottakat vitatja. Igazságügy-miniszterként 1998-ban maga terjesztette be a tészről szóló, kivételes eszköznek szánt törvénymódosítást. Szerinte az is maradt, hiszen az ilyen elítéltek száma jelenleg 241, és közülük csak tizenhárman nem szabadulhatnak soha.
A politikus hangsúlyozta: helyénvaló, ha a bíró súlyos bűncselekmény esetén mérlegelhet, hogy határozott idejű, hosszú szabadságvesztést, a feltételes szabadulás lehetőségét nem kizáró életfogytiglant vagy ténylegesen az elkövető élete végéig tartó börtönbüntetést szab-e ki.
Dávid Ibolya vitatja, hogy a tényleges életfogytiglan embertelen szankció volna, mert a szabadulás reményétől is megfosztja a bűnöst. Ma több mint negyvenen ülnek úgy börtönben - mondta -, hogy az életkoruk okán valószínűleg soha nem lesznek szabadok. Ha ez embertelen, ki kell engedni őket, de szerinte ez nyilvánvaló képtelenség.
A kormányoldal korábban többször felvetette, hogy módosítani kell a tész szabályait. Az új Btk. előkészítése során azt hangoztatták, hogy a szabadulás lehetőségét egyetlen esetben sem lehet végérvényesen kizárni. A legutóbbi változatban viszont nagyjából a ma hatályos rendelkezések szerepelnek. Bárándy Gergely, az MSZP szakpolitikusa kérdésünkre közölte: miután a tényleges életfogytig tartó büntetést többen is megtámadták az Alkotmánybíróságnál, most nem időszerű a vita. Ő úgy gondolja, az ilyen szankció aggályos, ám a döntést az AB-től várja. A Fidesz javaslatát viszont populistának tartja, és azt bizonyosan nem támogatják.
Kegyetlen, megalázó, embertelen - ez a véleményük az Országos Kriminológiai Intézet (OKRI) kutatóinak a ténylegesen az elítélt haláláig tartó szabadságvesztésről. Jogvédő szervezetekhez hasonlóan az OKRI kutatói is úgy vélik: nem szabad elvenni az elítéltektől a feltételes szabadulás reményét.
Magyarországon ma kétféle életfogytig tartó szabadságvesztés büntetést szabhat ki a bíróság. Egyfelől előírhatja, hogy az elítélt feltételes szabadon bocsátásának lehetőségét legkorábban hány év múlva lehet megvizsgálni, másfelől végérvényesen kizárhatja, hogy valaha is szabadon bocsássák.
Az OKRI 2007-ben a Legfőbb Ügyészség felkérésére kezdett, és két év alatt 149 életfogytig tartó szabadságvesztés büntetéssel sújtott elítélt kikérdezésével végzett vizsgálatának tapasztalatai, valamint a nemzetközi gyakorlat alapján úgy foglalt állást: nem megfelelő az életfogytig tartó szabadságvesztésre ítéltek feltételes szabadon bocsátásának szabályozása. Lényegében alaposabb szakértői vizsgálatok nélkül, döntően a nevelők (fegyőrök) véleménye alapján dönt a büntetés-végrehajtási bíró arról, hogy szabadon engedhető-e valaki 20-30 év után vagy sem.
Ráadásul a "hagyományos" életfogytig tartó büntetés esetén is megvan, és meg is maradna a lehetőség arra, hogy a bíró úgy döntsön: csak 40-50 év múlva vizsgálható meg a feltételes szabadon bocsátás lehetősége.
