Pénzügyi rokkantságot okozó sportlétesítmények
Pécsváradon az év elején bezárták a város uszodáját. A létesítmény márciusban nyílik meg újra. Az ideiglenes zárva tartás oka: a takarékosság. A 400 milliós állami támogatásból épített, 2007 őszén átadott, 25 méteres uszoda évente 45-50 millió forintból fenntartható, a létesítmény bevétele viszont alig éri el az ötmilliót. Az egymilliárd forintból gazdálkodó, az idén több tízmilliós hiánytól szenvedő város nyolcmilliót spórol meg az uszoda ideiglenes bezárásával.
Bíró Ferenc, Pécsvárad tavaly áprilisban időközi voksoláson megválasztott polgármestere korábban, képviselőként nem támogatta az uszoda építését, mert attól tartott, hogy az épület működtetése megterheli a 4200 lelkes várost. Bíró ma is úgy látja: az uszodaépítés átgondolatlan beruházás volt, s immár képviselőtársai is osztják véleményét. A hatpályás pécsváradi medencébe óránként "másfél ember" vált jegyet, vagyis nincs nagy igény a létesítményre. Az úszni szerető pécsváradiak régebben a 20 kilométerre lévő Pécsre és a távolabbi Bonyhádra jártak "csobbanni". Az ő ingázásuk és bérletük árát kellett volna inkább fizetnie a városnak uszodaépítés helyett - mondja a polgármester -, s akkor most évi 25-30 millióval több maradna az önkormányzat kasszájában.
Pécsvárad esete nem egyedi. Országszerte számos olyan önkormányzati sportlétesítményt találunk, amelynek fenntartása nagymértékben hozzájárul a település eladósodásához. Ezeket az uszodákat és sportcsarnokokat valamennyi önkormányzat alapvetően állami, esetleg uniós támogatásból építette, s az átadás nagy ünnepe volt az érintett településnek. A helyi vezetők, illetve a központi támogatásért lobbizó parlamenti képviselők a szalagvágáskor learatták a sikert, aztán jöttek a szürke hétköznapok, amikor kiderült: a létesítmény működtetése pénzügyileg megrokkantja az önkormányzatot. Ezért több település a téli hónapokban - mivel ilyenkor a legdrágább a fűtés és a világítás - bezárja sportlétesítményét.
Zalaszentgróton is ezt tették. A kisváros uszodával kiegészített fürdőjét hat évvel ezelőtt adták át, s az egymilliárd forintért felépített létesítmény a téli hónapokban mindig veszteséges volt. Ezért az idén januártól áprilisig zárva tart a fürdő, s mint azt Császár Józseftől, a város polgármesterétől megtudtuk, az önkormányzat így 18 millió forintot takarít meg.
Bátonyterenyén is januárban került lakat a 15 ezer lelkes, Nógrád megyei város 2005-ben átadott tanuszodájára. Az 550 millió forintból megépített létesítmény építésének önrészét a város hitelből fedezte, s a törlesztésre az önkormányzat háromévi türelmi időt kapott. Ez az idén lejárt, s már látható, hogy Bátonyterenyét maga alá temeti az uszoda hitele és üzemelési költsége, ami az idén összesen 122 millió forinttal terheli meg a 2,3 milliárd forintból gazdálkodó város büdzséjét. Lavajné Dóka Éva, aki 2007-ben időközi választáson lett a város polgármestere, azt mondja: milliós nagyságrendű megtakarítást remélnek a zárva tartástól, májusban azonban mindenképpen meg akarják nyitni az uszodát.
Öt somogyi településen - Csurgón, Magyaratádon, Nagybajomban, Somogyjádon és Szennán - az elmúlt években a kormány mintaprojektjeként épült tornaterem. Ezeket ugyan még nem fenyegeti a bezárás, de a kisebb településeknek komoly fejtörést okoz, hogy miből fizessék a rájuk háruló terheket. Ezek a létesítmények a Somogy Tornaterem 2006 Kft. kivitelezésében épültek és üzemelnek, úgynevezett PPP-konstrukcióban - vagyis a köz- és magánszféra együttműködésével, amelynek során az üzemelési költségeket 15 éven át az állam és az érintett önkormányzatok fele-fele arányban törlesztik.
Eddig az önkormányzatok teljesítették fizetési kötelezettségüket. Salamon Gyula, Szenna polgármestere azt reméli, hogy ez így is marad. A 42 millió forintos költségvetési hiánnyal küszködő falu mínuszának a fele a tornaterem fenntartásából ered. A polgármester emiatt levélben kért segítséget a kormányprogram somogyi projektfelelősétől, Suchman Tamás szocialista országgyűlési képviselőtől. Szennának a havonta csaknem kétmillió forintos törlesztőrésszel szemben legfeljebb 200 ezer forintos bevétele származik a tornaterméből. A létesítményt minden délelőtt öt falu iskolásai, délutánonként pingpong-, foci- és kézilabdaedzések résztvevői népesítik be, és az esték is igen kihasználtak. A kezdeti ötezer forintos óránkénti terembérleti díj azonban magasnak bizonyult, ezért csökkentették háromezerre. Ennyiért már szívesen járnak ide sportolni a környékbeli településekről is.
Magyaratád 30 millió forintos költségvetési hiánnyal küszködik, miközben havonta kétmillió forintot törleszt a több települést ellátó tornacsarnokért. A létesítmény kihasználtsága jó, de csak a vele járó költségek harmada térül meg a terembérleti díjakból.
Egy Szolnok megyei települést, a másfél ezer lelkes Tiszaderzset viszont már csődbe is vitte a tornaterme. A 2006-ban átadott beruházás 40 millió forintba került, az épület államilag támogatott hitelből létesült, amelyből 31 millió forinttal adós maradt a falu a Magyar Fejlesztési Banknak. Amikor pályáztak az építésre, még 145 gyerek járt a tiszaderzsi iskolába, s úgy tűnt, kihasználják az új épületet. Mire elkészült a csarnok, az iskola már társulásban működött, s Tiszaderzsen megszűnt a felső tagozat. A tornatermet alig használták, a létesítmény rezsiköltsége viszont havonta több százezer forintba került, s az önkormányzat nem tudta fizetni a törlesztőrészleteket. A terem építését finanszírozó bank zároltatta a község számláját, így az önkormányzat nem tudott segélyt fizetni háromszáz rászorulónak, s a közalkalmazottak nem kapták meg a bérüket 2007 decemberében. A bíróság csődgondnokot nevezett ki a településre. A járandóságaikat azóta megkapta, akinek ez járt, a tornaterem viszont zárva van.
