Vannak a szegénybankra nyitott térségek
Három üzletember kezdeményezésére - ahogy azt megírtuk - hamarosan létrejöhet a "szegények bankja" Magyarországon. Felcsuti Péter, Polgár András és Ujlaky András tervének lényege, hogy olyan tartósan munka nélküli, reménytelen helyzetben lévő szegények juthassanak állami támogatással vállalkozói kölcsönhöz, akiknek eddig ilyet semmilyen pénzintézet nem nyújtott. A "szegények bankja" az elképzelések szerint tavasz végén indulna, de ahhoz, hogy a kísérlet sikeres lehessen, sok kérdésre kell még választ találni.
Hetek óta zajlik az a kutatás, amelyet a Polgár Alapítvány finanszíroz, és amelynek az eredményeit felhasználva lehet elkezdeni a program megvalósítását. Az már biztos, hogy a leendő vállalkozók ötfős csoporttá szerveződve, egymással együttműködve és egymás sikeréért felelősséget vállalva juthatnának pénzhez. Az egyik fontos kérdés, hogy a mintaadó Grameenhez hasonlóan Magyarországon is csak nők kaphatnák meg e hitelt. Vizsgálandó az is, milyen vállalkozást tud elképzelni egy olyan környezetben élő ember, ahol nincs csatorna és víz, az áramot is kikötötték, és ahol másfél-két évtizede nincs munkalehetőség. Ennek kiderítésén dolgozik Fleck Gábor szociológus és Szuhay Péter muzeológus, antropológus.
A kutatás három, egymásra épülő szakaszból áll. Az elsőben a helyi társadalmat térképezik fel, s ebből kiderülhet, hogy a szegénybank lehetőségét miként fogadná a környezet. Az eddigi tapasztalatok alapján úgy tűnik, vannak nyitott térségek, de a települések többségében inkább ellenséges a hangulat. Ahol a roma-nem roma együttélés feszült, nem támogató a légkör.
A második szakaszban a kiválasztott településen a kutatók harminc embert keresnek fel. Nem csak romákat szólítanak meg: ahol vegyes a lakosság, ott a hasonló sorsú nem romákat is kérdezik. - Ezek az egyéni interjúk spontán módon csoportossá válnak, mert elkezdenek beszivárogni a szomszédok, családtagok - meséli Fleck Gábor. Az életutak megismerése után a kölcsönről beszélnek: arra kérik a leendő ügyfeleket, képzeljék el, milyen vállalkozást indítanának akkor, ha egy bank megbízható partnernek tekintené őket.
- A konkrét vállalkozási ötletek a kutatásunk legutolsó szakaszában derülnek majd ki. Óvatosan kell közelítenünk. Nagyon nehéz olyan embereknél ötletekről beszélni, akik vagy soha nem tudtak rendszeres jövedelemből élni, vagy már jó két évtizede, a rendszerváltás óta nincs munkájuk - mondja Fleck. A kutatás utolsó szakasza, amikor fókuszcsoportot alakítanak: két "Grameen csoportnyi" (öt-öt) embert vizsgálnak majd. Közösen beszélgethetnek céljaikról, kritizálhatják és megvitathatják egymás ötleteit. A kutatás márciusban zárul, s akkorra az is kiderül, mekkora törlesztőrészletet bírnak majd fizetni, s mennyiből szeretnének vállalkozást indítani.
A három üzletemberhez hasonlóan Fleck Gábor is a mentorok képzését tartja a program lelkének. A mentor vagy tanácsadó heti, ha kell, napi kapcsolatban áll a csoportokkal, folyamatosan kíséri a vállalkozások előmenetelét, elősegíti azok sikerét. Ez teljesen új foglalkozás lesz: pénz- és adóügyekben jártas szakember, aki szociális munkás és közösségszervező is egyben.
- Az egész kutatáson végighúzódó vita: a nőket vagy a férfiakat szólítsuk-e meg - mondja Fleck. - Ha a Grameen-modellhez alkalmazkodunk, csak a nőket kellene kérdezni. Ezt mi nem kívánjuk felülbírálni, de azt is gondoljuk, hogy tesztelnünk kell az elméletet.
A kutatók szerint a vállalkozási ötletek inkább a férfiaktól jönnek. Az egyik boltot nyitna, a másik teherautót venne, amellyel az erdészetnek dolgozna, a harmadik építési vállalkozó lenne. Aztán a nők elkezdenek beszélni arról, hogy az erdészeti vállalkozó autójával be lehet segíteni a boltosnak az árubeszerzésben, az építési vállalkozó pedig felépítheti a boltot. Így tudnak a csoport tagjai egymáson segíteni - csak együtt lehetnek sikeresek. - Mégis, fontos tanulság számunkra, hogy az egyik kulcsszerep a nőké. Bár ők kevésbé bátrak, mégiscsak rajtuk keresztül lehet elérni a férfiakat, akiknél viszont adott a vállalkozási kedv.
Sajókazán októberben két önsegítő kör alakult asszonyokból. Mindkét csoport nyitott egy-egy bankszámlát, ahová a tagok rendszeresen befizetik megtakarításaikat, hogy szükség esetén egymást segíthessék, így kerülve ki az uzsorást. Az ilyen típusú alulról szerveződő önsegítő közösségek lehetnek az alapjai egy hitelprogramnak. Fleck Gábor azt mondja, azokon a településeken indulhat el jó eséllyel a bank, ahol ilyen jellegű csoportok már vannak. És miért asszonyokból áll egy ilyen önsegítő csoport, és miért ők általában is a mikrohitelprogramok ügyfelei? - Ők azok, akik a gyerekek száján keresztül érzékelik a napi gondokat, ők hallják, ha a gyerek sír az éhségtől. A férfiaknak néhanapján adódik alkalmi munka, ingázási lehetőség, ezért nagyobb esélyük van kitenni a lábukat a faluból. Asszonyoknak még ennyi sem jut - sorolja a válaszokat Orsós János, a sajókazai Dzsaj Bhím Közösség elnöke, akinek a szervező munkája során jött létre a két aszszonycsoport.
Amartya Sen Nobel-díjas indiai közgazdász a szegénység fő okaként a nők társadalmi kirekesztettségét jelöli meg. - A nők munkavállalása kulcsfontosságú a szegénység elleni harcban, ezt mi is látjuk. És azt is, hogy megbízhatóbbak: a beérkező jövedelmet a háztartásra, a családra fordítják, nem magukra. Azonban vállalkozási ötletekben eddigi tapasztalataink szerint a férfiak aktívabbak, talán mert hímsovén társadalomban élünk, és a nők nem mernek megszólalni. Ha viszont a csoportos összefogás kerül szóba, a férfiak aktivitása csökken, aggodalmasak lesznek, nem bíznak a másikban, félnek egymástól. Nem így az asszonyok. Ők felélénkülnek, és kreatívan szervezik a közösséget - foglalja össze a kutatás eddigi tapasztalatait Fleck Gábor.
