A kivételes artista egy középre tartó lépéssel megkezdte szédítő kötéltáncát: "cigánybűnözés nincs". Nagyobb tapsot kérünk a közönség baloldalától, a kijelentés bátor és felelősségteljes. A jobboldali páholyokban feszengés, hiszen Kövér választmányi elnök ennél szigorúbban nyilatkozott, Navracsics frakcióvezető sajtótájékoztatóján még néhány napja is elhangzott a kifejezés, nem beszélve a polgári publicisztika gyöngyszemeiről. Megnyugtató ezt hallani a levegő potenciális urától, mert a közkedvelt fogalom szétválaszthatatlanul kapcsol össze származást és bűnt, egyre gyakoribb használata nem old meg semmit, csak lázít és mérgez, hiába jelenti sokaknak "az igazság kimondását".

Most váratlanul történik valami a magasban, a rendkívüli kötéltáncos egy hajmeresztő pörgéssel a másik irányba fordul: "a cigány származású bűnelkövetők, súlyos bűncselekményeket elkövetők aránya jelentősen, napról napra fokozódó mértékben növekszik". A közönség Jobbik része érzékelhetően felszabadul. Csak megcsinálta! Már azt hittük, kedvenc számunkat nem láthatjuk tőle!

Sokan valóban abban reménykednek, hogy a széleken ülők csodálatáról lemond, de számára még mindig elképzelhetetlen, hogy a nézők e része csalódjon benne. A kedvükért nemcsak szaltózik, hanem bűvészkedik is. A cigányok által elkövetett súlyos bűncselekmények aránya napról napra növekszik? Mi ez, ha nem mágia? A statisztikák azt mutatják, hogy az elmúlt tíz évben a súlyos bűncselekmények száma csökkent, az elkövetők származásáról pedig semmilyen adat nem áll rendelkezésre. Ilyenkor jön az a válasz, hogy hagyjuk is a számokat, az a fontos, amit az emberek éreznek (Lázár János). Le a tudománnyal, a Nap kering a Föld körül - hisz úgy érzékeljük! És a katarzis: "a kormány az elkövetők származására, leginkább cigány származására, bőrszínére hivatkozva bűnözőket menteget". A nézőtér felének ez mindig bejön. (Legfeljebb a Demokratikus Chartának nem, ők a miskolci rendőrkapitány kijelentésére adott kormányzati választ "vették megnyugvással tudomásul" - bizonyára emberi jogi alapon.) Helyreállt hát a világ rendje. Néhányan ugyan azt hitték, hogy a romák helyzete (munkanélküliség, drámai egészségi állapot, többségi elutasítás) a magyar társadalom legsúlyosabb problémája, amely egyedül pénzzel, áldozatvállalással, iskolai integrációval javítható hosszú évtizedek alatt. De nem, ha megy a kormány, ez is megoldódik, ilyen egyszerű. Éljen, éljen, éljen!

Sokan már állva tapsolnak, pedig a legnagyobb produkció még csak most következik: a kötéltáncos megmutatja, hogy képes másra is, a szünet után leszáll a porondra, és az illuzionizmus titkaiba nyerhetünk bepillantást. Hogyan csökkenthetők úgy az állami kiadások, hogy mégis többet adnak többeknek? A varázsló előbb betesz néhány felesleges kormányzati irodabútort a zsákba, aztán elővesz belőle több nyugdíjat, kisebb adót, és lám, a hiány mindenki szeme láttára eltűnik.

Ne menjenek sehová, az előadás folytatódik: várjuk a bohócokat!