Ha pénz kellett, Zuschlagnál kopogtattak
Egészen 1998-ig senkit nem zavart, ha a civileknek hirdetett pályázatok közül a Fidelitas vagy a BIT egyenként féltucatnyit is megnyert, vagyis a politikai ifjúsági szervezetek támogatása addig megoldott volt. A Fidesz-kormány idején azonban elzárták a csapokat, mert a pártok szatellitszervezetei később már nem pályázhattak - derült ki Zuschlag János volt szocialista politikusnak a Bács-Kiskun Megyei Bíróságon tett tegnapi vallomásából.
Az ifjúsági szervezetek számára biztosított források elosztására létrehozott mechanizmus azonban magában hordozta a megoldás lehetőségét: a gyermek- és ifjúsági alapprogram tanácsába és a regionális ifjúsági tanácsokba a civilek szinte kivétel nélkül politikailag elkötelezett delegáltjaikat ültették, de a tárcák, illetve a regionális tanácsban az önkormányzatok képviselői sem voltak függetlenek. Így Zuschlag szerint a politikával átitatott civil szféra közreműködésével a pártok ifjúsági szervezeteinek érdekeit szolgáló döntések születtek.
A minisztériumi forrásokat ugyancsak hasonló logika szerint osztották el. Ha például az aktuális miniszter jó viszonyban volt a HÖOK-kal vagy épp a Magyar Úttörők Szövetségével, akkor egyedi döntés alapján egyik vagy másik kapott némi pénzt. De az egyensúly kedvéért az ellenoldalnak, mondjuk a cserkészszövetségnek is leesett valamennyi.
Zuschlag szerint ennek természetes következménye volt, hogy minden oldal igyekezett civil hálót kialakítani, amit maga teljesen elfogadhatónak talált. Vagyis: a politikai ifjúsági szervezetek keresték a kapcsolatot a velük szimpatizáló szerveződésekkel, esetleg maguk alakítottak ilyeneket. Szükség volt ugyanis olyan, legalább formálisan politikafüggetlen egyesületekre, amelyek állami pénzekre pályázhattak.
Az Ifjú Szocialisták Mozgalmának (ISZM) vezetőségében mindenki, például Arató Gergely, az oktatási tárca jelenlegi államtitkára is elfogadta, hogy a finanszírozás kérdését meg kell oldani - árult el újabb részleteket Zuschlag. Ezért a kétezres évek elején a mozgalomban többé-kevésbé egyetértés alakult ki arról, hogy nemcsak a meglévő szervezetekkel kell keresni a kapcsolatot, hanem maguknak kell alakítaniuk ilyeneket. Először a pénzszerzésre valós egyesületeket, majd 2002 után - "kényelmi szempontokból" - már fiktív szerveződéseket hoztak létre, több esetben fiktív tagsággal.
A vádlott - már sokadjára - hozzátette ugyanakkor, hogy minden pályázat esetében érdemi tevékenységről volt szó. Így legfeljebb az tűnhetett volna fel, hogy a "civil háló" tulajdonképpen pártmunkát végzett, de Zuschlag szerint a rendszer minden oldalon hasonlóképpen működött, talán ezért nem akart senki "borítani".
Zuschlag egy ideig az ISZM ügyvezető elnöke volt, és ha pénzre volt szükség valamilyen rendezvényhez, általában nála kopogtattak. Ilyenkor fölkereste az MSZP valamelyik vezetőjét - a vádlott szerint ez volt a legkevésbé ígéretes módszer -, a párt holdudvarához tartozó vállalkozókat, illetve a "civil" szervezet nevében pályázatot nyújtottak be. Az ISZM és a Fibisz 2002-es egyesülése után pedig, amikor kiderült, hogy a költségek a főállású alkalmazottak, illetve az önkormányzati választáson indított saját jelöltek miatt egyre növekszenek, már a fiktív egyesületeket is bevetették. Mellesleg: a pénzügyeket itt is Zuschlag intézte - hiszen már bizonyított -, bár az elnök Ujhelyi István volt. A Fibisz egyébként 2002-ben 30-40 millióval, egy évvel később hetvenmillióval, 2004-ben pedig 40-50 millióval gazdálkodott, miközben a folyószámlákon húszmilliós bevétel jelent meg. A pénz nagy része így vélhetően a pályázatokból származott.
A Zuschlag és társai ellen bűnszervezetben folytatólagosan elkövetett, különösen nagy kárt okozó csalás miatt folyó büntetőper tárgyalása holnap folytatódik.
