Békülőfélben
Ám a megegyezéssel a politikai pragmatizmus jegyében minden érdekelt megkapja a magáét. Legfeljebb bizonyos elveket lehetne számon kérni - de azt majd csak a választók tehetik meg pár hónap múlva.
Minthogy e reagálás egyelőre kiszámíthatatlan, érthető, hogy egyik táborban sem érzékelhető ünnepi vagy győzelmi hangulat. Tőkés és Markó kibékült ugyan - mégsem borultak egymás nyakába. Tisztában vannak azzal, hogy a rivalizálás az erdélyi magyar közösségen belüli vezető szerepért ettől még folytatódik - igaz, más eszközökkel.
A háborús évek után persze ez sem kevés. Mint ahogy az is figyelemre méltó, hogy politikai kváziszövetség látszik körvonalazódni az eddigi ellenfelek között, még ha ez messze van is a politikai barátságtól. Maga a kampány nyilván visszafogottabb, elegánsabb lesz, egymás sértegetése, minősítgetése aligha fér majd bele. De erre nem is lesz szükség - a lapok eleve előre le vannak osztva: Tőkés újra bekerül - ezúttal csont nélkül - a brüsszeli testületbe, és az RMDSZ is megkapja majd a maga obligát két mandátumát. Meglepetés kizárva.
E paktummal az RMDSZ bizonyítja kompromisszumkészségét - és Tőkés is, hiszen hajlandó volt nevét adni egy RMDSZ-listához. Igaz, cserébe Markó listavezetői hellyel ismerte el a püspök különleges statútumát az ottani magyar világban. Azt a szerepet, amelyet az RMDSZ jó évtizede elvitat tőle. Az alku ráadásul része az RMDSZ irányváltási szándékának is. A pártot - pontosabban vezetését - sokkolta az RMDSZ kormányzati pozícióinak elvesztése. Ellenzéki erőként a szervezet eddig nemigen tudott magával mit kezdeni. Úgy tetszik, e vákuumból Markóék most etnikai irányba igyekeznek elmozdulni. Előfordulhat persze, hogy egy ilyen váltás Markó Béla párton belüli gondjait növelheti. Márpedig ilyenekből eddig is akadt elég.