A győztesből a válság se csinál vesztest
Nincs olyan önkormányzat, amely fel tudott volna készülni a válságra. A települések mozgásterét a kormány határozza meg. Az államháztartás részeként nehéz önálló stratégiai irányváltásokat végrehajtani - magyarázza Borkai Zsolt, Győr polgármestere. A nyugat-dunántúli nagyváros - akárcsak Székesfehérvár és Kecskemét - foglalkoztatási mutatói már a rendszerváltás idején jóval kedvezőbbek voltak az országos átlagnál. Sőt a környékbeli településeken élőknek is jutott munka bőven, hiszen a gyárakban dolgozók 37-45 százaléka az agglomerációból ingázott. A három élenjáró város a mai napig megőrizte vezető szerepét. A KSH nagyvárosokat összehasonlító vizsgálatából tudható, hogy gazdasági teljesítmény, illetve a tőkekoncentráció tekintetében Győr még két társa közül is kiemelkedik. Az ipari beruházások értéke - lakosonként 866 ezer forint - többszöröse a többi városba áramló tőkének.
Magasabbról azonban nagyobbat lehet esni. Az Állami Foglalkoztatási Szolgálat adatai szerint az álláskeresők száma a 7 százalékos országos átlaggal szemben Győr-Moson-Sopron megyében 20 százalékkal emelkedett egyetlen hónap alatt. Az elmúlt év utolsó háromnegyedévében megfordult a trend: a leszakadó térségek helyett az iparosodott régiókban növekedett leginkább a munkanélküliek száma. A krízis eddigi nagy vesztese a közép-nyugat-dunántúli régió. Így növekvő szociális kiadásokkal és a csökkenő iparűzésiadó-bevétellel számolhatnak.
Az elbocsátottak egy része a táppénzbe menekült. Csak Győr-Moson-Sopronban öt nap alatt több mint négyszázan jelentkeztek táppénzre, úgy százmillió forintot emelve ki az OEP-kasszából. A jelenség az elmúlt hónapokban olyan mértékűvé vált, hogy a háziorvosok maguk jelezték a problémát az egészségbiztosítási pénztárnak.
- Hozzánk nem érkeztek információk táppénzcsalókról, de a munkaügyi válságtrendről mi is kaptunk jelzéseket a regionális munkaügyi központtól - ismeri el Borkai Zsolt, aki mindezek ellenére bízik abban, hogy a lokális piac érdekeltjeinek bevonásával mérsékelhető a globális válság hatása. Ők sem állítják le fejlesztéseiket, ezzel is munkát biztosítva a helyi vállalkozások számára. A város saját ösztöndíjrendszerrel kívánja a helyi munkaerőpiac igényeihez igazítani a szakképzési rendszert. A készülő idei költségvetésben külön soron foglalkoznak a munkahelymegőrzést célzó támogatási rendszer kialakításával, illetve a helyi szociális háló sűrűbbre szövésével.
A Nyugat- és a Közép-Dunántúl lakóit váratlanul érte, hogy a világválság épp azokat az ipari ágazatokat sújtja a legjobban, amelyek a rendszerváltás után e két térség fellendülését eredményezték. Az autó- és az elektronikai ipar megjósolhatatlan mértékű visszaesése nehéz helyzetbe hozta e cégek dolgozóit. Az ország egyik legnagyobb exportőrénél, az Audinál nem volt csoportos létszámleépítés - igaz, február végén egy hétig leáll a gyár -, ám beszállítói százasával küldik el alkalmazottaikat. Legutóbb az autóipari logisztikai tevékenységet folytató győri Syncreon mondott fel négyszáz emberének. Esztergomban a Suzuki összességében 1200 munkatársától vált meg, s ezáltal beszállítóik is jelentősen meginogtak.
Az elektronikai ipar szintén bajba került. Győrben először a General Electric zárta be a gyárat, Zalaegerszegen a Flextronics négyszáz dolgozót bocsát el. Komáromban a Nokia nem jelentett be csoportos leépítést, három beszállítója azonban igen. A kisváros költségvetésébe a tavalyi évben a tervezetthez képest 2,2 milliárd forinttal kevesebb iparűzési adó folyt be. Zatykó János polgármester, szocialista országgyűlési képviselő szerint 2008 utolsó három hónapjában lehetett először érzékelni, hogy a rendkívül jó adottságú ipari parkjukban letelepedő cégek komoly bajba kerülhetnek. A polgármester naprakész kimutatásai szerint csoportos létszámleépítés keretében eddig 1456 munkavállalót küldött el a Nokia három beszállítója: a Foxconn, a Perlos és a BYD Hungary. A Perlos a továbiakban újabb ötszáz dolgozójának elbocsátását tervezi.
A Duna-parti kisváros foglalkoztatási mutatói nem a leépítések adatainak megfelelően romlanak, mivel az eddig gyárkapun kívülre kerültek közt csupán 229 a komáromi. A többiek a környékből bejárók vagy Szlovákia határ menti területeiről érkeztek.
Székesfehérvárt kevésbé sújtja a válság, mint Győrt, vagy méretéhez képest Komáromot. Ennek oka, hogy a Fejér megyei székhelyen működő ipari park cégei közül viszonylag kevés kapcsolódik a válság által leginkább sújtott ágazatokhoz. Zimmermann József, a Közép-dunántúli Munkaügyi Központ igazgatója szerint az első elbocsátási hullám lezajlott, a cégek többsége egyelőre kivár.
Dr. Rechnitzer János egyetemi tanár, az MTA Regionális Kutatások Központjának tudományos tanácsadója, a kistérségi krízis-előrejelzés és megelőzés módszertanának kidolgozója azt mondja: minden helyi gazdaságot gerjesztő program célravezető válság idején, a hosszú távú gazdasági biztonságot pedig a szakképzési rendszer testreszabása szolgálja. Ám ez önmagában nem elég. A krízis alkalmat teremt saját működésük hatékonyságának növelésére, az önkormányzati tulajdonban lévő közszolgáltató vállalatok, illetve intézmények átalakítására. Minden olyan program, amely változatlanul hagyja a meglévő struktúrákat, pénzkidobás. Olyan stratégiára van szükség, amely új piacokat nyit, új tudást hoz. A jövő sikerének záloga az innovatív rugalmasság, a váratlan helyzetekhez való alkalmazkodás képessége. Ehhez hosszú távú és következetesen képviselt stratégiák kellenek, ám ezek kialakítása, úgy tűnik, meghaladja a jelenlegi politikai elit erejét. Válságmegelőzés címén 130 milliárd forintot költöttek az elmúlt években 33, különösen hátrányos helyzetű község felzárkóztatására. Csekély hatékonysággal.
A korábbi nyertesekből aligha lesznek hosszú távon vesztesek. Bár az iparorientált nagyvárosok - Győr, Székesfehérvár, Kecskemét - most érzékenyen reagálnak a krízisre, az üzemgazdasági szempontok okán hamarosan visszaáll a rend. A hazai - német, francia, távol-keleti - politikai nyomás hatására elsősorban a perifériákon váró multik, hamarosan újraindítják a termelést a hatékonyabban működtethető magyar üzemekben. A valódi vesztesek a nagyvárosok peremvidékén lévő települések. Az ott élő, javarészt képzetlen ingázókat bocsátják el először. A beszállítói láncolat végén álló vállalkozásokat felvonultató falvakban nincs más alternatíva és nincs tartalék. Ráadásul csökkennek az állami források, lassulnak a rehabilitációs programok. Válsággócok kialakulása ugyan a városokban is várható, ám ezek ügyes programokkal jól kezelhetőek. A korábbi nyerteseknek van annyi tartalékuk, hogy kivárják a jobb időket. A vesztesek viszont az utolsó felemelkedési esélyüket veszítik.
