A világgazdasági válság súlyosságát jelzi, hogy még az eddig leginkább befogadó Nagy-Britanniában is betelt a pohár: januárban több mint egy hétig tüntettek a francia tulajdonú Total olajfinomító brit munkásai amiatt, mert a cég portugál és olasz "vendégmunkásokat" alkalmazott. A sztrájkot több brit erőműben és építőipari beruházáson támogatták, a tiltakozás végigsöpört az országon. Gordon Brown brit miniszterelnök elítélte az akciót, szerinte nem ez a válasz a gazdasági nehézségekre.

Az utóbbi tíz évben ötmillió bevándorlót befogadó Spanyolországban a kormány készpénzzel igyekszik rávenni a külföldieket a hazatérésre: "Térj vissza a tieidhez!" - hirdetik a metrón már egy éve. Ha a külföldi elveszíti az állását, a kormány egy összegben kifizetné neki a munkanélküli-segély 40 százalékát Spanyolországban, 60 százalékát pedig egy hónappal később, már a hazájában. Az érintettnek cserébe le kell mondania arról, hogy a következő három évben ismét visszatérjen Spanyolországba. A hárommillió spanyol állástalanból több mint négyszázezer külföldi, többségük EU-n kívüli országból érkezett (a hazatérési segély nekik szól). Hiába dolgoztak eddig legálisan, fizették a közterheket és tartották egyensúlyban a tb-kasszát, a spanyol állam most - hogy járadékra szorulnak - szabadulna tőlük. Az önkéntes hazatérési program egyelőre nem túl népszerű, a kormány minimum 20 ezer érdeklődőre számított, ám január közepéig csupán ezernégyszáz kérelem futott be.

Hasonló módszerrel próbálkozik a cseh kormány is. Az állástalan, többségükben vietnami, ukrán és mongol bevándorlóknak ingyenrepülőjegyet és fejenként 500 eurót adna, csak térjenek haza. Sokan úgy vélik azonban, hogy például az ázsiai bevándorlók szemében felbecsülhetetlen érték uniós országban élni, ezért nemigen indulnak majd haza. Csehországban 12 ezerre becsülik az állástalan bevándorlók számát, ebből a kormány kétezer hazatérési kérelemre számít.

Ezzel a módszerrel a nyolcvanas években már a német kormány is megpróbálkozott, kevés sikerrel: tízezer márkával igyekeztek hazatérésre bírni a török és dél-európai vendégmunkásokat. Nem sikerült. 1983-84-ben mindössze 38 ezren költöztek haza az akkor már 4,5 millió bevándorlóból. A törökök 61 százaléka ma is elképzelhetetlennek tartja a hazaköltözést: legfeljebb (német) nyugdíjasként térnek vissza az anatóliai tengerpartra.

Franciaország és Olaszország főként az illegális bevándorlóktól szeretne megszabadulni: a franciák még 2005-ben (Sarkozy belügyminisztersége alatt) próbálkoztak azzal, hogy fejenként 2000 euróval édesítsék meg a hazatérést. A vállalkozás azonban nem járt sok sikerrel. Az olaszok most a mézesmadzag helyett a furkósbot politikáját választották: fizessenek a külföldiek, ha maradni akarnak. A Berlusconi-kormány biztonsági törvénycsomagjának kiegészítő intézkedései szerint az EU-n kívülről érkezett bevándorlóknak a tartózkodási engedély kiváltásakor és megújításakor százeurós illetéket kell fizetniük. (Ebből finanszíroznák a többiek hazatoloncolását.) Ha valaki vállalkozást indít, annak tízezer eurót kell letétbe helyeznie. Aki viszont állandó lakhely, munkavállalási engedély és biztosítás nélkül tartózkodik Olaszországban, öt-tízezer euró közötti büntetésre számíthat.

Az egyetlen európai ország, amely egyelőre szembemegy a külföldiellenes trendekkel, Svájc: az alpesi országban a hétvégi népszavazáson kiterjesztették a szabad munkavállalás jogát Bulgáriára és Romániára is. Nem kevés vita után: bár a munkáskézre a svájci mezőgazdaságban és szolgáltatási szektorban továbbra is szükség van, a "nem" tábor azzal érvelt, hogy ezekből az országokból gyakran gyanús elemek jönnek Svájcba. Ennek ellenére a svájciak 59 százaléka igennel szavazott.