Annak idején a Kossuth téri szép napokon sokkal elegánsabb és nagyvonalúbb volt mindenki. Midőn például Navracsics Tibor, a Fidesz frakcióvezetője intézett beszédet a magyar szabadságharcosokhoz, a tér oldalán lassú méltósággal transzparens emelkedett a magasba, azon egy rajz: a miniszterelnök kötélen lógva. Ez világos, egyenes és konstruktív üzenet volt, mentes a sallangoktól, ami akár kiindulópontja is lehetett volna további és elmélyült társadalmi dialógusoknak.

De nem lett. Sőt, visszazuhantunk a nagy semmibe. Legutóbb, rövid egy hét leforgása alatt a következőkkel állt elő ugyanannak a frakcióvezetőnek a pártja: 1. Miközben a Balatonőszödöt övező dombságokról a világválság következtében árvák és halók jajkiáltását hozza a szél a kormányüdülőbe, a miniszterelnök vígan korcsolyázik a társaival. 2. Miközben a miniszterelnök nyugdíjasokat és családokat sarcol, hétmilliárd forint értékben vesz irodabútorokat a haverjainak. 3. Miközben a halók még jobban hörögnek, ő pedig ettől még jobban sarcol, még ahhoz is van képe, hogy kimenjen Bécsbe, és egyenesen a VIP-páholyból húzassa el Tina Turnerrel a We Don't Need Another
Hero-t.

Nem akármilyen lajstrom ez, ennél kevesebbért is végeztek már ki miniszterelnököt. Hanem azt nem értem én, hogy kinek szól ez a lista. A két házi napilap olvasóinak nyilván nem, azoknak mindez semmi újat nem mond, náluk a miniszterelnök már évek óta csecsemők vérét issza reggelire. Ha holnap valami fatális véletlen folytán a Magyar Nemzet vezércikkírója megkérdezné, hogy Szijjártó képviselőnek mi módon lett szó szerint a semmiből ötvenmilliója plusz ingatlanok, az sem okozna semmi zavart, mert az övé más, sőt egészen más eset.

Ebből adódón az égvilágon semmi értelme nincs még csak reagálni sem. Se egy másik, ezredfordulós miniszterelnök repülőgépkalandjaival, VIP-megmozdulásaival, költekezéseivel ellentételezni, se valami kultúrfölény jegyében szellemeskedni, hogy ez a mostani legalább jár koncertre, míg a másik a Felcsút meccsein kívül legfeljebb egy kultúrprogramot ismer: ha ő maga dedikál. Itt most a felkészülés jegyében Liga-kupa meccsek zajlanak: a Fidesz harmadik-negyedik vonala próbálgatja a leckét, megy-e neki élesben az, amit Kövér, Szijjártó, Áder, Navracsics meg a többiek, de legelébb a nemzet örökös miniszterelnöke nagyban és gátlás nélkül tud. Ágh képviselő, Bernáth képviselő asszony meg Cser-Palkovics képviselő, s persze a felülmúlhatatlan Pelczné: kicsit buták, kicsit esetlenek, ám rendkívül ambiciózusak, övék a jövő, már a következő év is.

Ami csak azért érdekes, mert az elemzők szerint a világválság elhúzódik még egy darabig. Hogy Tina Turnernek egy életre annyi, az a legkevesebb, ám vége az úri világnak, koncertre járásnak, üdülésnek, s az ég legyen irgalmas ahhoz, aki korcsolyát húz a lábára. Nem lesz itt többé osztalék sem; utóbbit személyesen a Fidesz munkásosztálya, Kontur képviselő fogja ellenőrizni, a kapitalizmus helyébe szebb, új világot építve, egyszersmind javasolva a kőbányák és szőlők sürgős államosítását.

Csak kit fognak akasztani?