Az ember most nem foghatja be a száját
"Tisztelt Miniszterelnök Úr! Magyarországon élő négygyermekes házaspár vagyunk. Egyikünk magyar, másikunk Észak-Írországból származik. Az elmúlt 12 hónap magyarországi eseményei, romák elleni gyújtogatások és gyilkosságok, a Magyar Gárda felvonulásai kísérteties párhuzamot mutatnak a 40 évvel ezelőtti Észak-Írországgal, ami után ez a tartomány 30 éven át tartó vallási-etnikai polgárháborúba és káoszba süllyedt, amelyben 3500 ember vesztette életét. Részben azért, mert politikusaik képtelenek voltak arra, hogy a saját oldaluk szélsőségeseit megfékezzék." Így kezdődik az a levél, amit Janet Margaret Frazer és Tóth Dániel írt Gyurcsány Ferencnek. A levél apropóját a miskolci rendőrkapitány ismert mondatai adták, és az, ahogyan a miniszterelnök reagált azokra. Pontosabban: ahogy nem reagált. Ezért érezte úgy az Erdőkertesen élő házaspár, hogy állásfoglalásra kérnék.
- Nálam a biztosítékot az verte ki, hogy a rendőrkapitány azt mondta, hogy a sok kis aranyos cigány gyerekből gyakran lesz durva és kegyetlen bűnelkövető. Szerintem ez már nem tolerálható - magyaráz Tóth Dániel. És miért pont a miniszterelnöknek írtak? Gyurcsány Ferenc korábban kijelentette, hogy "ahol cigányoznak, ott cigány vagyok, ahol zsidóznak, ott zsidó vagyok". Ez nagyon szép, de úgy látszik, hogy kettős mércével mér. Ha a Jobbik vagy a Magyar Gárda cigányozik, az ellen elegáns felemelni a szavunkat, ha viszont egy olyan ember, aki mellett a helyi baloldal is azonnal kiáll, már nem is olyan nagy bűn - mondja.
"Négy gyermeket nevelünk, három vér szerinti, egy pedig örökbe fogadott. Ő roma. Mind a négy a mi ťédesŤ gyermekünk. Hogy magyarázzam meg a nagyobb gyerekeimnek, mikor látják a törvény és rend eme derék védelmezőjét, hogy most ötéves kistestvérük nem lesz majd ťdurva és kegyetlen bűnelkövetőŤ?" - folytatódik a levél.
Tóth Dániel a nyolcvanas évek végén ment ki Ausztriába, ott ismerkedett meg Janet Margaret Frazerrel, aki egy menekülteket segítő szervezetben dolgozott. A rendszerváltás után hazajöttek. Mindketten nyelvtanárok. Janet 36 éves volt, amikor a harmadik gyerekük, Richárd megszületett. Testvérei jó néhány évvel idősebbek, de szerették volna, hogy a kisfiúnak legyen egy korban hozzá illő játszótársa. Janet azonban már nem akart szülni. Ezért döntöttek az örökbefogadás mellett. - Roma gyereket nehéz örökbe adni. Fionáért sem álltak sorba. Amikor bementünk érte a kórházba, figyelmeztettek, hogy "nagyon fekete". Mondtam, hogy minél feketébb, annál jobb - meséli Dániel.
A házaspár tudja, hogy sokan azt gondolják, nem ők élnek a miskolci Avas lakótelepen, hogy a Pest megyei Erdőkertesről könnyű beszélni. - Én is éltem olyan helyen, ahol segélyekből élő, alkoholista emberek voltak körülöttem. Nem romák. Az, hogy a származásból következnének viselkedési formák, barbárság - mondja Dániel. Úgy érzik, hogy ezzel a levéllel megtették, amit tehettek, mert most "az ember nem foghatja be a száját". Azt mondják, hogy nincsenek szerepzavarban, tisztában vannak vele, hogy szavuknak nincs súlya, nem közéleti emberek.
A romaellenesség nem azért fokozódik, mert a romák most durvábbak, mint öt éve. Csak nincs a negatív reakciókra kézzelfogható, ésszerű, nem annyira értelmiségi válasz - véli Dániel. Hozzáteszi: azért annyit remélnek, hogy a kiállásuk néhány embernek bátorítást ad. Ha hétköznapi nyelven elítéljük a rasszizmust, akkor talán nem lesznek annyira bátrak azok, akik szítják.
