A Duna a legkedvezőbben Pakstól a déli határig halászható - ezen a szakaszon próbálkoznak a legtöbben a halfogás hagyományos eszközeivel, az úgynevezett kisszerszámok, a háló és a varsa alkalmazásával. Az e fortélyokban jártas halászok egyesületei néhány éve országos érdekképviseletet hoztak létre, amely nemrég tartotta éves közgyűlését a Bács-Kiskun megyei Fajszon. A fórumon többen szóvá tették, hogy a Duna őshonos halaiból - például kecsegéből és kövi süllőből - jó ideje nem sikerült már említésre méltó zsákmányra szert tenniük a dunai halászoknak. Elhangzott: a legtöbb gondot a kormoránok okozzák, amelyek - amióta védetté nyilvánították őket - annyira elszaporodtak, hogy elpusztítják az ivadék halak jelentős részét.

Pintér Károly, az FVM halászati osztályvezetője azt mondta: a problémáról már Brüsszelben is tárgyalnak, mert több Duna menti ország is hasonló panaszokat jelzett.

A közgyűlés egyik legfontosabb napirendi pontja a kisszerszámos halászatra vonatkozó etikai kódex megtárgyalása volt. Csere Lajos, a fajszi Dunagyöngye Kishalász Egyesület elnöke terjesztette elő a tervezetet. Az előadó hangsúlyozta: az iránymutató etikai szabályzat alappillére, hogy a halásznak önmérsékletet kell tanúsítania. Ez azt jelenti: csak saját céljára foghat halat. Ha ennél nagyobb a zsákmány, a többletet vissza kell engednie a vízbe. A másik sarokpont: a halásznak óvnia kell a folyó élővilágát, hal- és növényállományát.

Csere Lajos tudósítónk kérdésére elmondta: a kisszerszámokkal halászók között már nincs a térségben olyan, aki kereskedelmi céllal halászna, csupán a társaság, a kikapcsolódás és a hagyományőrzés motiválja őket. Hozzátette: vigyenek haza annyi halat, amennyi jólesik, de emellett legyenek példamutatók, feleslegesen ne ritkítsák a folyó halállományát.

Az etikai kódexről folyó vitában volt aki azt javasolta, hogy aki a normákat megszegi, az ellen induljon fegyelmi eljárás. Csere Lajos szerint viszont egyelőre nem kellene a halászoknak egymást fegyelmezniük, inkább bízzanak öntudatukban, hal- és folyószeretetükben. Végül a közgyűlés egyhangú szavazással elfogadta az etikai kódexet.

A további hozzászólók a Duna déli szakaszának nagymérvű elszennyeződéséről beszéltek. Több egyesület jelezte - és fotókkal is bizonyította -, hogy decemberben, a két ünnep között, a térségben erősen habzott a Duna. Általános tapasztalatként emlegették: nem egy ünnepnapon előfordult már hasonló jelenség, amelyből arra következtetnek, hogy valamely fentebb fekvő ipari cég, kihasználva a hivatalos szünnapot, tisztítatlan szennyvizet bocsát a Dunába.

Droppa György, a Duna Kör elnökségi tagja arra kérte a halászokat, hogy ilyen esetben azonnal értesítsék őket. A Duna menti halászegyesületek képviselői úgy határoztak, hogy nyáron tartanak egy közös napot, amikor csónakjaikkal végigjárják a folyószakaszt, és begyűjtik folyón lévő és a partara vetett szemetet. Vállalták azt is, ha környezetszenynyezést észlelnek, arról - ha lehet - fényképet készítenek, más területekről is összegyűjtik a hasonló jelenségeket dokumentáló fotókat, és kiállítást rendeznek belőlük.